Koccintsunk-e a magyar borra?

Klímaváltozásra edzenek a balatoni bortermelők, ha lesz még valaki, aki a szőlőt megművelje

Nagyapáink idején az a balatoni bor, amit nem adtak el augusztus 20-áig a turistáknak, gyakorlatilag kárba veszett. Megitta a család, elvitték a rokonok, de hasznot nem termelt. Ezért is „rögzült a Kádár-korszak” szőlőtermelői, borászai fejében az a tévhit, hogy csak könnyű, gyümölcsös, fehér, egynyári borokat lehet eladni a térségben. Ehhez képest ma a borvidéken ezeken túl jócskán vannak már hordóban érlelt, magasabb alkoholtartalmú, testes, zamatos fehérek és vörösök, s a nyári szezon jelentősége is valamelyest csökkent, hiszen ősszel és télen is akadnak, akik egy jó bor, egy jó borászat kedvéért elutaznak Somlóra, a Szent György-hegyre, Balatonfüredre, Sümegre vagy Csopakra. Igaz, kevesen. A balatoni bortermelőket eközben egyre jobban fenyegeti a klímaváltozás veszélye. Már 20-25 évvel ezelőtt lépniük kellett volna, hogy megváltoztassák a fajtákat, a művelődési módot, de nagyon kevesen tették ezt meg.

Angus marha és T-bone steak helyből, gyapjaskörte snapsszal és narancsborral - megkóstoltuk a legjobbnak mondott szlovén ízeket

„Szlovénia egyik legnagyobb bortermelő vidékén vagyunk, jó borokból nálunk bőség van. Törekszünk rá, és szerencsére megoldható, hogy mindent, amit csak felszolgálunk, 100 kilométeren belülről szerezzünk be” – mondja a Bib-Gourmand minősítést birtokló Gostlina Termika tulajdonosa. Az étterem a Vipava-völgyben található, alig egyórányi autózásra Ljubljanától, tulajdonosa pedig találóan leírja, országa miként áll a vendéglátáshoz és a gasztronómiához, ami a sikerük egyik, ha nem is titkos hozzávalója. A városi hamburgerezőtől indulva jutunk el a magas gasztronómiáig, amit a világszerte ismert Michelin-kalauz is meghálált nemrég egy újabb szlovén kiadással.