Nyílt levél Hóman Bálintról

„Közös a sorsunk. Közös a sorstalanságunk. Mert akik zsidó honfitársainkat megalázták és halálba küldték, azok a magyar nemzetet is megalázták, egész nemzetünknek okoztak pótolhatatlan veszteséget. Mindegy, hogy náci németként vagy a hitleri ideológiát kiszolgáló magyarként tették, amit tettek. Nincs bocsánat arra, ha egy állam a saját polgárai ellen fordul.” (Áder János köztársasági elnök 2014-ben a Nemzetközi Élet Menetének résztvevőjeként Auschwitz-Birkenauban mondott beszédéből.)

Közös utak – közös harc

1942. március idusán mindketten ott voltak a Petőfi szobornál, viselték azt a Pátzay Pál alkotta jelvényt, amely Petőfit ábrázolta. Vitték a szabadságharc hősei - Petőfi, Kossuth, Táncsics - képeit és a nemzeti színű zászlókat. Követelték a szabadságot, a függetlenséget, hogy hozzák haza a magyar honvédeket, tüntettek a háború ellen. Bajcsy Zsilinszky Endre (1886. jún. 6. – 1944. dec. 24.) és Ságvári Endre (1913. nov. 4. – 1944. júl. 27) egészen más életút nyomán jutott el a Petőfi szoborhoz, de akkor már mind a ketten egy jobb és boldogabb Magyarországért harcoltak. Azért is adták életüket. A történelmi tényeken a jelenlegi szélsőjobb álláspontja egy jottányit sem változtat.