Az ezredfordulótól felerősödött globális változások az eszmék és ideológiák alkonyát hozták. A korábbi világmegváltó elképzelések letűnése természetes és alapvetően pozitív folyamat, de együtt jár a társadalom, és főképpen az eszmék követőinek elbizonytalanodásával, zavarodottságával. Az egyre bonyolultabbá váló világban való eligazodáshoz új tájékozódási pontok kellenek. Valamennyi pártnak – köztük a baloldaliaknak is – újra kell gondolnia a hagyományos elveit és elgondolásait, mert csak egy megújult szellemű politikai erő lesz képes részt venni a jövő formálásában.
Hogyan értékeljük a múltat? Merre keressük a jövőt? Mi kerüljön a változtatások körébe? Ezekre az alapkérdésekre kell olyan tudományosan is megalapozott válaszokat találni, amelyekre felépíthetjük a nemzet és a baloldal új küldetését és cselekvéseit.
A kapitalizmus történelmi átalakulásai
A kapitalizmus nem a Marx által előre jelzett fejlődési pályán haladt előre a pusztuláson és a romokon egy új társadalom létrehozása felé, hanem minden korban képes volt alkalmazkodni a bekövetkező változásokhoz. A 20. században a legfejlettebb országokban a tőke és a munkásosztály kiegyezett egymással, és egy olyan „élhető kapitalizmus” jött létre, amely a társadalom többségének viszonylagos jólétet teremtett. A napjainkban újra szerveződő globális világgazdaság piaci versengése nemcsak a gazdaságot formálta át, hanem megbontotta a korábban a világban és annak egyes országaiban kialakult társadalmi megegyezéseket, hatalmas tömegeket fosztott meg a korábbi biztonságos élet lehetőségeitől. A fejlettebb országokban növekvő munkanélküliség és más válságjelek nem átmeneti jellegűek, hanem egy állandósuló, pusztító és teremtő átalakulási folyamat következményei. Az igazi kihívás az, hogy az államok hogyan tudják megóvni a bizonytalanságtól rettegő polgáraikat az átalakulások pusztító hatásaitól, egy rosszabb világ bekövetkeztétől. A mostani politikai életből azonban hiányzik a társadalmi előrelátás – csak azt tudjuk, hogy mit nem akarunk.
Pedig a jövő az eszmék új küzdelmeiben formálódik, a nemzet és benne a baloldal újjászületése is csak szellemi megújhodással kezdődhet.
A mostani, meddő politika helyett egy jobb világ felé vezető utat kell mutatni, jövőorientált mozgalom eszmei katalizátorává kell válni. Ki kell lépni abból a politikai térből, amelyben a múlt katonái a múlt háborúit vívják!
Az elkerülhetetlen változtatásokban két fő irány látható.
Az egyik az Európai Unió fejlett országaiban van születőben, amelyek a fenntartható és minőségi fejlődés felé fordultak, és egy fokozottabb európai integrációban látják a sikeres verseny lehetőségét. Tudják, hogy mostanra az emberi képességek, a tudás és annak alkalmazása lettek a gazdasági fejlődés leghatékonyabb forrásai, ezért az a céljuk, hogy a társadalmat is érdekeltté tegyék és felkészítsék azok befogadására. Ennek érdekében nemcsak a gazdasági integrációt szolgáló közös szabályozásokat terveznek, hanem szociális felelősséget vállalnak valamennyi polgárért, és a társadalom számára megteremtik a felemelkedés esélyeit és garanciáit is. Az egységesülő munkaügyi, munkásvédelmi szabályozások, a megélhetést garantáló minimális jövedelem, a biztonságot adó minimál nyugdíj, a különféle környezetvédelmi előírások, az egységes európai határvédelem, a fenntartható fejlődés gondolatának térnyerése, az oktatási esélyegyenlőség és más tervek olyan új, európai szintű társadalmi-gazdasági változások körvonalait mutatják, amelyek megteremthetik a szociális irányú evolúciós fejlődés kereteit. (A Világbank elnöke a súlyos globális problémák és más, kritikus helyzetek kezeléséhez például nélkülözhetetlennek tartja a világ másfajta finanszírozását, egyfajta „pénzügyi szocializmust”, azaz a magántőke bevonását is.) Hogy ez a fejlődési lehetőség kibontakozhasson, ahhoz természetesen komoly társadalmi nyomásra van szükség, hiszen ezek a változások sértik a tőke érdekeit. A harc elkezdődött.
A „másik út” a különféle okokból kevéssé fejlett és az egykori „szocialista” országokban jellemző, amelyekben a kapitalizmus csak korlátozottan, számos feudális és tekintélyuralmi elemmel keveredve alakult ki, vagy szerveződött újjá. A legjellemzőbb különbség az erős és autonóm polgári középosztály hiánya, amelynek következménye az állam túlhatalma, a szűkebb szociális és jóléti hálók, gyengébb minőségű közszolgáltatások, a társadalom befelé fordulása, alattvalói mentalitása. Ezek a társadalmak zártabbak, kevéssé piacorientáltak, az állam a legjelentősebb piacformáló erő, a nemzetközi gazdaságban elsősorban nyersanyag beszállítók és olcsó bedolgozók. Ezekben az országokban a tőke a munkaerő fokozottabb kizsákmányolásával, a szociális, jóléti és nyugdíjrendszerekre fordított anyagi eszközök elvonásával próbál a gazdasági versenyben boldogulni, sokszor az általa uralt állam közreműködésével..
A fokozódó társadalmi ellenállást az állami centralizáció és a kiszolgáltatottság növelésével, hatalmi eszközökkel és a demokrácia látszatának fenntartásával működő, sajátos személyi diktatúrák létrehozásával próbálják kezelni.
A baloldali pártok útkeresései
A modern szocializmus elfogadta a magántulajdonon alapuló piacgazdaságot, arra törekszik, hogy a fejlődés ne modern rabszolgaságot hozzon létre, hanem teremtse meg egy mindenkinek esélyt nyújtó társadalom felépítésének lehetőségeit. A „jóléti konszenzus” azonban a gyökeresen megváltozott világban egyre nehezebben fenntartható. A globálissá vált világban 3 nagy forradalom zajlik: a gazdaságban, a társadalomban és a környezethez való viszonyban. Az ideológiai szemlélet megújulása már az 1980-1990-es években valamennyi baloldali pártban elkezdődött. Az Olasz Kommunista Párt például 1991-ben a Demokratikus Baloldal Pártja lett, és a közösségek szerepvállalása, az alkotmányreform és az ökológiai kérdések kerültek célkitűzései fókuszába A Német Szociáldemokrata Párt (SPD) 1989-ben elfogadott új Alapprogramjában felismerte, hogy az osztályalapra építő tömegpártok a változások miatt elveszítették legfontosabb bázisukat, a szervezett munkásosztályt. Azt is tudomásul vette, hogy bizonyos fokú jólét elérése után az emberek figyelme már nem elsősorban a létszükségleteket biztosító gazdasági kérdésekre, hanem a magasabb szintű életminőség elérésére irányul. A környezet állapota, az értelmes munka vágya és az önkiteljesedés válik meghatározó értékké a fiatalabb generációk körében. A közös útkeresés azonban nem vezetett valamiféle egységes szemlélet kialakulásához. A leghatásosabb gondolati és politizálási keretet a „harmadik út” teremtette meg, amelyik túllépett a régi szociáldemokrácián és a neoliberális politikán is. Elismerték, hogy a korábbi történelmi korszakokhoz képest mostanra gyökeresen megváltozott világban, társadalomban már nem valamiféle elvont osztályérdek, hanem az össztársadalmi érdek érvényesítése a cél. Olyan új alternatíva létrehozását tartják szükségesnek, ami másfajta, az egyének, a közösségek és az állam tudatos és szervezett együttműködésén alapuló világot teremthet. A folyamat lényege, hogy a polgári demokrácia „egybe nő” a szocialista és más, humanista eszmékkel (például a kereszténydemokrácia pozitív társadalmi gondolataival), és igy jön létre egy magasabb szintű társadalom- és államberendezkedés. Ennek lényege, hogy mindenki számára elérhető lehessen az esélyegyenlőség és az igazságosság.
Magyarország: felemás fejlődés
Mára a politikai rendszerváltás teremtette fejlődési esélyeket a Magyarországon létrehozott, többször is újjáalakítgatott társadalmi-politikai formációk nagyrészt eltékozolták, a szociális rendszerváltás elmaradt. Az elmúlt évtizedekben olyan magánérdekeket szolgáló személyi hatalom, a diktatúra sajátos formája alakult ki, amelyik beláthatatlan következményekkel fenyegető gazdasági-társadalmi, erkölcsi és mentális zsákutcába vitte az országot. Elmaradt a gazdasági-társadalmi szerkezet modernizálása, amely az országot egy másfajta fejlődési pályára állíthatta volna. A „munkaközpontú társadalom” újraszervezésével ugyanazon a 20. század közepéig világszerte követett úton haladunk tovább, amelyen a korábbi „szocialista” állam csődbe jutott. Emiatt lelassult a gazdasági növekedés, a folyamatosan leértékelődő ország a külföldi monopóliumok bedolgozói-beszállítói pályáján ragadva Európa perifériájává válik.
Válaszúthoz értünk. Ha továbbra is fennmarad ez a gazdasági-társadalmi struktúra, a magyar nép hosszú időre elveszíti egy igazságosabb és boldogabb jövő esélyét.
Mi lehet a mai helyzetben a baloldal pozitív stratégiája?
Magyarországon nem lehet a nyugati polgári demokráciákhoz hasonló rendszert kiépíteni, mert mások a történelmileg kialakult gazdasági-társadalmi viszonyok, szellemi tradíciók. A hagyományos és a modern polgári középosztály csekély számú, a dolgozó rétegek mostanra szétaprózódtak, a fogyasztói állam kispolgárságává váltak, a társadalom egyharmada állandó szegénységben, kiszolgáltatottságban, százezres nagyságrendben nyomorban él.
A legfontosabb, stratégiai cél a társaddalmi működés demokratizálása és a mindent uraló államrendszer lebontása. A mostani állam olyan, mint a rákos daganat, amelyik rátelepszik a szervezetre és kiszívja annak életerejét. Emiatt a változások kiindulópontja és katalizátora az állami berendezkedés gyökeres átalakítása.
A felülről lefelé vezérelt rendszer helyett egy alulról felfelé szerveződő, a közvetlen demokrácia rendszerére épülő berendezkedést kell létrehozni. Olyat, amelyben nem alattvalói, hanem igazi polgárai vagyunk az országnak. Ehhez másfajta demokrácia kell – a jövő a helyi közösségek hálózatára, az önkormányzatokra, a szakszervezetekre és a demokratikusan működő államra épül.
Ezek együttműködését a közösségi érdekek elsődlegességét biztosító állami jogrendszer garantálja, és egy társadalmi együttműködési rendszer koordinálja. Ehhez a mintát adhat Svájc és a skandináv régió.
A változtatásoknak az egyes pártokon túl nyúló politikai feltételei vannak. Olyan nemzeti kiegyezésre, történelmi kompromisszumra van szükség, amelyik új, tartós érdekközösséget és szövetséget teremt a népben, nemzetben és Európában hívő demokraták között.
Az már a mostani választáskor kiderült, hogy a nemzet sorskérdéseiben lehetséges a megegyezés – így mehetett végbe az előző rendszer megbuktatása is – de a továbblépéshez szükség van egy vonzó, részletesen kidolgozott, gyakorlati, új szemléletű programra, amely integrálni tudja a változást akaró pártok és más szervezetek politikai prioritásait is. A szétaprózódott demokratikus pártok „saját” politikai prioritásai ennek a fordulatnak a különféle elemeit képviselik. A szociális gondoskodás, a nemzeti érdekek és értékek védelme, az egyéni szabadság biztosítása, a környezetvédelem, a modernizáció és az európai integráció erősítése együttesen teremthetnek valódi változásokat. Most van itt az ideje, hogy összefogással közös nemzeti jövőképet, nemzeti újjászületési programot alkossunk! A cél a „holnaptól való félelem nélküli élet” feltételeinek a megteremtése.
A szociális rendszerváltáshoz szükséges lépések többségéről a különböző szellemi műhelyekben már születtek konkrét elképzelések. A kliensgazdaság visszaalakítása piacgazdasággá, az új Alkotmány, a társadalmi reformok és más elképzelések keretei már megfogalmazódtak. Az aktuális feladat ezek programokká integrálása, intézkedési mátrix-rendszerré formálása és társadalmi egyeztetése. Hangsúlyozni kell, hogy az új demokratikus rendszer most elkezdett újraépítése, az „igazságosság és fejlődés programja” fontos, de önmagában nem elégséges étele a gyökeres változásoknak. Komplex rendszerváltásra van szükség a nemzet felemelkedéséhez, szellemi megújulásra, a nemzeti és európai identitás erősítésére, az oktatás. a vidék fejlesztésér. Elkerülhetetlen egy olyan komplex válságkezelési program elkészítése is, amely az egymást követő és már együttesen is megjelent rendkívüli helyzetekben (természeti csapások, járványok, háborús konfliktusok, százezres menekülthullámok, gazdasági csőd, pénzügyi világválság) is biztonságot nyújtanak a magyar embereknek.
A stratégiai célként elérhető közösségi jóléti állam létrehozásához egymásra épülő, rendszert alkotó, hosszú távú intézkedések sokasága szükséges. Lépésről lépésre lehet haladni, megőrizve a mából is mindazt, ami beépíthető az új rendszerbe. Ígérni csupán azt lehet, hogy valódi demokrácia születik, amelyben az embereknek nagyobb esélyük lesz sorsuk formálására. Ez lehet a nemzeti újjászületés valóban demokratikus alternatívája.

