A brit ipar korábbi fellegvára, Liverpool a házigazdája a Munkáspárt idei szeptemberi konferenciájának, amely egyben először adott alkalmat a július 20-án hatalomra lépett új kormányfőnek, hogy érzékeltesse elképzeléseit, árnyalja mottóját, az úgynevezett remény politikáját. Az 56 éves politikus, akinek kommunikációs készsége és karizmája az erőssége, már előre jelezte, hogy nem a szokásos lelkesítő kongresszusi felszólalás a célja, hanem őszintén akar beszélni az embereket ténylegesen érintő dolgokról, melyeket a politikusok általában elkerülnek.
A volt nagy-manchesteri polgármester legnagyobb kihívása az volt, hogy kényes egyensúlyt teremtsen a változás ígérete és a szigetország államháztartásának szűk mozgástere között. Több mint egyórás felszólalását öltönyben, de nyakkendő nélkül, szabadon és hitelesen adta elő.
A beszédet megelőző viták középpontjában az az általa korábban felvetett terv állt, hogy felül kellene vizsgálni a még a 2010-es évek elején David Cameron kormánya által bevezetett nyugdíjpolitikai alapelvet.
Az állami nyugdíjak hármas védelem alatt állnak, minden évben vagy az infláció, vagy a béremelkedés mértékével, vagy 2,5 százalékkal növekednek, mikor melyik a legmagasabb.
A munkáspárti vezető sokkal bölcsebb annál, mint hogy a rendszer megszüntetését javasolta volna, hiszen ezt a Munkáspárt 2024-es választási programjának betartása lehetetlenné tenné.
Ahogy az egyik legnagyobb szakszervezet, a Unite főtitkára, Sharon Graham vélekedett, hátat fordítani az ún. triple locknak egyet jelent a "választási öngyilkossággal".
A most megismert elképzelés szerint a kiigazításra 2030-tól kerül sor. A nyugdíjak évente a fogyasztói árindex-szel, vagy 2,5 százalékkal nőnek majd, úgy, hogy az idősek "mindig osztozhassanak a nemzet gyarapodásában". Ezzel az adjusztálással jelentős megtakarítás érhető el, amit az ugyancsak a Munkáspárt által 1948-ban megalapított NHS, állami egészségügyi szolgálat mintájára egy új National Care System, állami gondozási szolgálat kiépítésére használnak fel.
Burnham ezen a ponton, majd még többször is megemlékezett a napokban elhunyt, Alzheimer-kórban szenvedett édesapjáról, Royról, aki már nem volt tudatában fia választási sikerének, de fejlődésében egykori munkáspárti aktivistaként kiemelkedő szerepet játszott. A kormányfő megtapasztalta, mennyire elhanyagolt és méltatlan a szociális ellátás, melynek reformja első számú prioritás. Hangja többször is elcsuklott, amikor iskolázatlansága ellenére befolyásos édesapját emlegette.
Az elhangzott merész tervek közé tartozott az oktatás megújítása, hogy az elméleti és technikai tudás egyensúlyba kerüljön, csökkentve az egyetemi továbbtanulás abszolút elsőbbségét.
Kötelezettséget vállalt az energetikai költségek csökkentésére – már csütörtöktől megszűnik a villanyszámlára kivetett áfa – és rövidesen 2 fontban maximálják a városi busztarifát.
A Munkáspárt következő programja, ígérte, tartalmazni fogja a választási rendszer módosításának célját is, hogy megszüntesék a jelenlegi aránytalanságot, amelynek követketében akár egyfős többséggel is be lehet jutni az alsóházba, miközben sokak voksa figyelmen kívül marad.
A beszéd rövidebbre fogott nemzetközi részében Burnham kijelentette, hogy a Brexit nem bizonyult sikeresnek, és nemhogy nem adott több ellenőrzést az Egyesült Királyságnak, hanem vesztett abból a gazdaság és a bevándorlás ellenőrzése terén. A Munkáspárt frontembere ígéretet tett arra, hogy a következő hónapokban megvalósuló brit-EU csúcs alkalmából különböző lehetőségeket dolgoznak ki és konszenzust keresnek a kapcsolatok javításának érdekében.
