Választási vereségek szorítják Friedrich Merzet, miközben reformokat ígér

Friedrich Merz kormánya őszre abba a helyzetbe került, amelyet a nagykoalíció megalakulásakor minden szereplő el akart kerülni: egyszerre kellene gyors és fájdalmas szerkezeti reformokat végrehajtania, miközben a kormánypártok támogatottsága gyengül. A szeptemberi tartományi választások különösen súlyos figyelmeztetést hoztak. Szász-Anhaltban és Mecklenburg-Elő-Pomerániában az AfD tört előre, Berlinben pedig a Balpárt végzett az élen. A CDU több helyen történelmi mélypontra jutott, az SPD pedig csak néhány térségben tudta részben megőrizni pozícióit.

A kancellár a választási kudarcok után azonnal jelezte, hogy nem változtat alapvető irányán, és hivatalban akar maradni a ciklus végéig. A Reuters szerint különösen az adó-, nyugdíj- és egészségügyi rendszer átalakítását tartja nélkülözhetetlennek a német gazdaság versenyképességének javításához. A politikai mozgástere ugyanakkor szűkebb lett: a szociáldemokraták attól tartanak, hogy a jóléti rendszer látványos megnyirbálása éppen azokat a választókat tolja tovább a radikális pártok felé, akik már most is bizonytalanok a kormány teljesítményét illetően.

A nyugdíj a vita középpontjában

A legérzékenyebb ügy a nyugdíjrendszer. Németország gyorsan öregszik, egyre kevesebb aktív dolgozónak kell finanszíroznia egyre több nyugdíjas ellátását, miközben a járulékok és a költségvetési támogatás terhei folyamatosan nőnek. A konzervatív oldalon erős az igény a korai nyugdíjazási lehetőségek szűkítésére, a munkában töltött évek növelésére és arra, hogy hosszabb távon a tényleges nyugdíjba vonulási kor is emelkedjen. Az SPD ezzel szemben külön védelmet követel a hosszú szolgálati idő után visszavonulók és a fizikailag megterhelő munkát végzők számára.

 A keleti tartományokban az átlagos vagyon alacsonyabb, sok háztartás erősebben függ az állami nyugdíjtól, és az ipari átalakulás miatti bizonytalanság is nagyobb. Egy általános nyugdíjszigorítás ezért éppen azokban a régiókban váltana ki erős ellenállást, ahol az AfD az utóbbi választásokon a legnagyobb sikereit érte el. A CDU vezetésén belül emiatt egyre többen sürgetik, hogy a reformot hosszabb átmenettel és célzott kivételekkel vezessék be.

Hasonló konfliktus körvonalazódik az egészségügyben. A törvényes és a magánbiztosítás kettős rendszerében a várakozási idők, a háziorvosi kapacitások és a kórházi finanszírozás régóta vitatott kérdések. A konzervatívok nagyobb hatékonyságot és szigorúbb betegirányítást sürgetnek, a szociáldemokraták pedig azt akarják, hogy a hozzáférés kevésbé függjön a biztosítás típusától és a magasabb jövedelműek nagyobb részt vállaljanak a rendszer terheiből. A konkrét kompromisszumok még formálódnak, de a választási vereségek után mindkét fél gyorsabban akar érzékelhető eredményt.

A koalíció gazdaságpolitikai vitáját az is nehezíti, hogy a gyors élénkítés és a hosszú távú költségvetési fegyelem nem mindig ugyanabba az irányba mutat. A vállalatok alacsonyabb adókat, olcsóbb energiát és gyorsabb beruházási engedélyeket várnak, miközben az államnak egyre többet kell költenie infrastruktúrára, védelemre és az öregedő társadalom ellátására. Merz ezért egyszerre ígér versenyképességi fordulatot és a jóléti rendszerek fenntarthatóbbá tételét, a kettő közötti költségvetési egyensúlyt azonban csak politikailag fájdalmas döntésekkel lehet megteremteni.

Az SPD mozgástere sem kényelmesebb. A párt gyenge országos támogatottság mellett nem engedheti meg magának, hogy a koalícióban pusztán a megszorítások végrehajtójaként jelenjen meg. Ezért a szociáldemokraták minden nagy reformnál látható ellensúlyt keresnek: alacsonyabb jövedelműek védelmét, a magasabb keresetűek nagyobb hozzájárulását vagy hosszabb átmeneti időt. A kormány működőképessége így azon múlik, hogy a felek képesek-e ezeket az ellentétes politikai ösztönöket olyan csomagokká alakítani, amelyek mindkét párt számára vállalhatók.

Gazdasági nyomás és AfD

A reformvita hátterében a német gazdaság elhúzódó gyengesége áll. Az ipar magas energiaárakkal, kínai versennyel, beruházási lemaradással és a bürokrácia költségeivel küzd. Merz eredetileg azt ígérte, hogy adócsökkentéssel, gyorsabb engedélyezéssel és beruházásösztönzéssel hoz fordulatot, de a költségvetési korlátok és a koalíciós kompromisszumok lassítják a végrehajtást. A szeptemberi választások azt is megmutatták, hogy a választók egy része nem érzékeli a bejelentett gazdasági intézkedések eredményét a mindennapi megélhetésben.

A CDU és az SPD ezért egyszerre próbálja megőrizni saját politikai arculatát és életben tartani a közös kormányzást. Merz keményebb, kínálati oldali reformokat szeretne, az SPD pedig szociális biztosítékokat és igazságosabb tehermegosztást követel. A koalíció közös érdeke, hogy ne nyíljon újabb kormányválság, mert egy előrehozott választás a pártok támogatottságát és a parlamenti erőviszonyokat újramérné. A következő hónapokban így nem az a kérdés, lesznek-e reformok, hanem az, mennyit őriz meg Merz eredeti programjából, és milyen engedményeket kell tennie ahhoz, hogy azokat a Bundestagon és a saját politikai táborán is át tudja vinni.