„Magyarország olyan időszak előtt áll, amikor a gazdasága teljesen leblokkol, és makrogazdasági mutatóiban is megrendül. Orbán Viktor Kötcsén világossá tette, hogy ezt a forgatókönyvet az ellenzék nem kívánja, nem idézi elő, nem is tudná előidézni. A Fidesz és a nemzeti oldal nem akar rosszat a hazánknak. Ez a folyamatok előre jelezhető dinamikája.
A gazdaságkormányzat alkalmatlansága és a kormányzati inkompetencia, ami öt hónap után teljesen nyilvánvaló, természeténél fogva csak ideig-óráig titkolható. (…) A gazdaság tényei és adatai önmagukért beszélnek, jól látható, hogy az újkommunista politika a falnak viszi a magyar gazdaságot.” (Fidesz-közlemény – 2026. szeptember 21.)
Havasi Bertalan szolgai módon felmondta a sötét jövőt ígérő orbáni jóslatokat. Nézzük, mit prognosztizál az elkövetkező évek esélyeiről a Magyar Nemzeti Bank, amelynek elnöke biztosan nem nevezhető újkommunistának, hiszen Varga Mihály hosszú évtizedekig az exkormányfő bizalmi embere volt. Ennek köszönheti tavalyi bankelnöki kinevezését is.
Nézzük vissza együtt az elmúlt három év gazdasági teljesítményét, és ehhez viszonyítsuk az idei várhatót:
• Kezdjük a GDP (a bruttó hazai termék) alakulásával: 2023-ban a bruttó hazai termék volumene 0,7 százalékkal maradt el az előző évitől, ami aztán 2024-ben plusz 0,6 százalékra váltott, majd 2025-ben plusz 0,5 százalékos volt a gazdaság bővülése. Ehhez képest az MNB legfrissebb jelentése arról tájékoztat, hogy ebben az évben akár 1,8 százalékos is lehet a GDP-gyarapodás. Rögtön hozzáteszem, ez is csak szolid növekedésnek minősíthető, de az elmúlt három év teljesítményéhez képest mindenképpen előrelépés.
Az MNB 2027-re 3 százalék feletti GDP-bővülésre számít, és 2028-ra is 2,5 százalék felettivel kalkulál.
Orbán és gazdasági minisztere (Nagy Márton) folyamatosan 4 százalék feletti értékekről hablatyolt, ehelyett nullával kezdődő teljesítményeket realizált az ország az elmúlt három évben.
Erre építették hamis költségvetési és adósságkezelési politikájukat, ami aztán csúfosan meg is bukott. A brutális költségvetésihiány-sorozat logikus következménye, hogy hazánk adósságterhe nem csökkent, nem csökkenhetett. Ezt a borzalmas örökséget vette át a Tisza-kabinet, így most kemény küzdelemnek vagyunk szemtanúi és részesei.
• Pillantsunk a pénzromlás sebességére, az inflációra. 2023-ban az éves átlagos infláció 17,6 százalék volt, amely 2024-re 3,7 százalékra szelídült. 2025-ben 4,4 százalékos volt az éves fogyasztóiár-növekedés, az idei évet pedig – ha minden szerencsésen alakul – „megúszhatjuk” 1,8 százalékos drágulással. Havasi inkompetensnek nevezte a jelenlegi kormányzatot, holott minden valószínűség szerint jobb inflációs értékkel fogjuk zárni az idei évet, mint az elmúlt négyéves ciklus bármelyik szakaszát. Ehhez persze az is kellett, hogy tavaly tavasszal az MNB (és az ország) megszabaduljon Matolcsy Györgytől, akinek vezetésével a központi bank („a bankok bankja”) a nemzeti szégyen és kudarc szimbóluma lett.
• Havasi ostoba és nyegle közleménye azért is felháborító, mert az elmúlt négy év kínjaiért/szenvedéseiért és a pocsék gazdasági teljesítményért való felelősségükről egy szót sem szól.
Egy ország „szívta meg”, hogy Orbán repülőrajtról delirált, Nagy Márton pancserként, amatőr módon irányította a gazdaságot, a Matolcsy vezette MNB meg racionális monetáris politika érvényesítése helyett a vagyonkimentéssel volt elfoglalva.
Kitérő, a forint/euró árfolyam alakulása, éves átlagban: 2023: 382 Ft/EUR; 2024: 395 Ft/EUR; 2025: 397 Ft/EUR; 2026 szeptemberig: 369 Ft/EUR.
És rögtön tegyük hozzá, hogy mindhárom gazdasági sarlatán (Orbán, Nagy, Matolcsy) távolabb vitte hazánkat az Európai Uniótól, megfosztották hazánkat a közösségi források igénybevételétől, és folyamatosan tagadták az euró bevezetésének szükségességét.
Matolcsy szerint az euró csapda, Orbán a választások előtt még úgy nyilatkozott, hogy az euró bevezetése nincs terítéken, a méretes vereség után pedig már így: „az euró bevezetése fedősztori, valójában megszorításokat jelent”. Huszonkét évvel az EU-hoz való csatlakozásunk után Magyarország volt kormányfője ennyit volt képes mondani a közös fizetőeszköz itthoni rendszeresítésével összefüggésben. Utólag is dermesztő.
Mindezeket nem azért fogalmaztam meg, mert nem aggódom a magyar gazdaság törékenysége, az agrárium veszélyeztetettsége vagy a kibontakozó energiaválság miatt. Ugyanakkor bízom abban, hogy az új rezsim – túl a mindenki által sürgetett igazságtételen – érti és vallja, hogy csalással, szélhámoskodással és hamis ígéretekkel nem érhető el a gazdaság dinamizálása, hazánk felemelkedése. Optimizmusom visszafogott, de pillanatnyilag töretlen.
A szerző közgazdász.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.