Emmanuel Macron francia elnök a New York-i ENSZ-közgyűlés hetét arra használja fel, hogy ismét napirendre tegye az ukrajnai háború egyik korlátozott, de közvetlenül a civil lakosságot érintő rendezési lehetőségét. Donald Trumppal szeptember 21-én arról tárgyalt, létrehozható-e kölcsönös moratórium az energia- és más létfontosságú polgári infrastruktúra elleni csapásokra. Macron a találkozót konstruktívnak nevezte, és azt mondta, a két fél abban is egyetértett, hogy Ukrajnának gyorsabban kell légvédelmi elfogórakétákhoz jutnia. A kérdés azért sürgető, mert az orosz támadások az ősz közeledtével ismét nagyobb nyomást helyeznek az ukrán energiarendszerre, miközben Kijev egyre mélyebbre érő dróncsapásokkal támad orosz finomítókat és üzemanyag-létesítményeket.
Az energiafegyverszünet nem a frontot állítaná meg, hanem a háború egyik legfontosabb hátországi célpontcsoportját venné ki a támadások köréből.
A francia kezdeményezés lényege nem egy teljes tűzszünet, hanem egy jól körülhatárolható részmegállapodás.
Macron szerint a tárgyalásoknak ki kellene terjedniük az erőművek, alállomások, távvezetékek és más civil energetikai létesítmények védelmére. Nyitott kérdés marad ugyanakkor, hogy az olajfinomítók, üzemanyagraktárak és gázlétesítmények is bekerülnének-e a moratóriumba. Ezek a célpontok egyszerre szolgálhatják a polgári gazdaságot és a hadsereg ellátását, ezért Moszkva és Kijev eltérően ítéli meg katonai jelentőségüket.
A tél előtt fogy a mozgástér
Ukrajna számára az energiarendszer védelme ismét stratégiai kérdéssé vált. Volodimir Zelenszkij szeptember 20-án azt mondta, Oroszország egyetlen hét alatt több mint kétezer támadó drónt indított ukrán célpontok ellen. Az előző telek tapasztalata szerint a nagy teljesítményű transzformátorok és hálózati berendezések pótlása lassú és költséges, miközben a decentralizált áramtermelés és az európai import csak részben képes ellensúlyozni a kieséseket. Macron ezért a tárgyalások másik kulcselemének az elfogórakétákat nevezte. Az ukrán légvédelemnek egyszerre kell olcsó drónokat, cirkálórakétákat és ballisztikus fegyvereket kezelnie, a legfejlettebb rendszerek lőszerkészletei viszont korlátozottak.
Párizs szerint a következő hónapokban nemcsak új légvédelmi rendszerekre, hanem lényegesen több elfogórakétára lesz szükség.
Az Egyesült Államok szerepe ezért meghatározó. Washington szeptember 18-án 2,7 milliárd dollár értékű, lehetséges légvédelmi eszköz- és szolgáltatáscsomagot hagyott jóvá Ukrajna számára, miközben Trump korábban arra is figyelmeztetett, hogy az amerikai készletek nem korlátlanok. Az amerikai elnök az utóbbi hetekben különösen érzékenyen reagált az orosz olajipart érő ukrán csapásokra, mert a közel-keleti háborúval együtt ezek a támadások tovább feszítették a nemzetközi dízelpiacot. Ez részben magyarázza, miért lehet számára vonzó egy olyan egyezség, amely Ukrajna energiahálózatát és az orosz finomítókat is kivonhatná a célpontok közül.
Kijev számára is lenne ára egy ilyen alkunak
Ukrajna számára azonban éppen itt kezdődik a politikai és katonai dilemma. A mélységi dróncsapások az egyik kevés olyan eszközt jelentik, amellyel Kijev több száz kilométerre a fronttól közvetlen gazdasági költséget tud okozni Oroszországnak. A finomítók és üzemanyagraktárak elleni támadások a hadsereg ellátását, az exportot és az állami bevételeket egyaránt érinthetik.
Ha a moratórium ezekre is kiterjedne, Kijev fontos nyomásgyakorlási lehetőségről mondana le.
Macron kedden Volodimir Zelenszkijjel is tárgyalt New Yorkban, és a megbeszélések középpontjában a téli támogatási csomag és a légvédelem megerősítése állt. A francia elképzelés ugyanakkor csak akkor léphet túl a diplomáciai felvetés szintjén, ha Moszkva is hajlandó világos feltételekhez kötött moratóriumra. A korábbi részleges megállapodások egyik fő gyengesége az ellenőrzés hiánya volt: a felek rendszeresen egymást vádolták a vállalások megsértésével, és abban sem értettek egyet, mely létesítmények tekinthetők tisztán civil célpontnak. Műholdas adatok, rakétapályák és független ellenőrzés nélkül egy újabb egyezség is gyorsan vitathatóvá válhat.
Európa számára egy működő megállapodás kettős előnnyel járna. Mérsékelné annak veszélyét, hogy Ukrajna újabb téli áram- és fűtési válságba kerül, és közben csökkenthetné a nemzetközi energiapiacot terhelő kockázatokat is. A közel-keleti konfliktus, a Hormuzi-szoros körüli bizonytalanság és az orosz finomítók elleni csapások együtt már most is magasabb szintre emelték az olaj- és üzemanyagárakat. Az energiafegyverszünet ezért ugyan nem oldaná meg az ukrajnai háború alapvető politikai kérdéseit, de hónapok óta az egyik kevés olyan diplomáciai javaslat, amelynek a civil lakosság számára viszonylag gyors és mérhető következménye lehetne.
