Az Egyesült Államok a hidegháború óta nem látott mértékben csökkentheti európai katonai jelenlétét. Az NBC értesüléseit idéző Corriere della Sera szerint a Pentagon előtt olyan forgatókönyvek vannak, amelyek 25 ezer, szélső esetben akár 40 ezer katona kivonásával számolnak a jelenlegi mintegy 80 ezres állományból. A felülvizsgálatot Pete Hegseth védelmi miniszter júniusban indította el, és párhuzamosan több változat készül.
Alexus Grynkewich tábornok, a NATO európai főparancsnoka szeptember 18-án részt vett a Pentagon tájékoztatásán. Végleges elnöki döntés még nincs, a folyamat az év végéig tarthat, és a létszám mellett az amerikai légi, tengeri és logisztikai képességeket is vizsgálják. A létszámcsökkentés 40 ezres változata a jelenlegi 80 ezres jelenlétből már nagyjából minden második katonát érintene. A végrehajtás üteme ezért legalább olyan fontos, mint a végső szám.
A NATO számára nem csak a katonák száma a kérdés: Európa több kulcsfontosságú légi és felderítési képességben ma is az Egyesült Államokra támaszkodik.
A Corriere szerint a tervek között szerepelhet mintegy ötven F-16-os és F-35-ös vadászgép kivonása a jelenlegi körülbelül 150-ből, a P-8 Poseidon tengeri járőr- és felderítőgépek számának csökkentése, valamint az Európában állomásozó amerikai légi utántöltő kapacitás mérséklése. Ezek a számok egyelőre sajtóértesülések, a Pentagon nem jelentett be végleges csomagot. A lehetséges lépés azért érzékeny, mert a tanker- és felderítőgépek olyan háttérképességeket adnak a NATO-nak, amelyeket az európai tagállamok csak részben tudnak önállóan biztosítani. A P-8-asok és a tankergépek esetleges visszavonása az északi tengeri térségtől a Földközi-tengerig éreztetné a hatását. Ezek az eszközök nem látványos frontcsapatok, de nélkülük a szövetség kevesebb információval és kisebb hatótávolsággal működik.
Németország lehet a fő érintett
Az amerikai erők legnagyobb része Németországban állomásozik, nagyjából 36–38 ezer fő. Olaszországban 12–13 ezer, Nagy-Britanniában valamivel több mint tízezer amerikai katona szolgál, Lengyelországban pedig jelentős rotációs erő működik. A Corriere értesülése szerint a csökkentés elsősorban Németországot, Olaszországot és Spanyolországot érintheti, Lengyelország helyzete eltérhet a keleti szárny katonai jelentősége miatt.
A Pentagon azonban több forgatókönyvet vizsgál, ezért országonkénti végleges számokról még nincs döntés. Németország különösen nehezen pótolható szerepet tölt be az amerikai európai rendszerben: itt működnek fontos parancsnoki, logisztikai és egészségügyi csomópontok. Egy létszámvágás ezért nem feltétlenül jelenti ugyanennyi funkció megszüntetését.
A felülvizsgálat illeszkedik Washington stratégiai prioritásaihoz. A Trump-kormány nagyobb katonai figyelmet és kapacitást akar az indo–csendes-óceáni térségre fordítani, miközben az európai szövetségesektől azt várja, hogy nagyobb részt vállaljanak saját kontinensük hagyományos védelméből. Ez nem az amerikai NATO-tagság feladását jelenti: a nukleáris elrettentés, a parancsnoki struktúrák és a stratégiai logisztika továbbra is szorosan összeköti az Egyesült Államokat Európával. A kérdés az, mekkora hagyományos erőt tart fenn Washington tartósan a kontinensen. A felülvizsgálatban az is szerepet kaphat, hogy egyes európai államok a közel-keleti amerikai műveletek idején mennyire biztosítottak bázis- és átrepülési hozzáférést. Washington a jövőbeni telepítéseknél ezt stratégiai megbízhatósági kérdésként kezelheti.
Egy gyors létszámvágás átmeneti képességhiányt okozhatna, mert új repülőgépet és kiképzett személyzetet nem lehet néhány hónap alatt előállítani.
A legszűkebb keresztmetszetek egyike a légi utántöltés. A NATO többnemzeti A330 MRTT-flottája folyamatosan bővül, de továbbra sem képes teljesen kiváltani az amerikai tankergépeket. Ugyanez igaz a nagy hatótávolságú felderítésre, célfelderítésre és egyes parancsnoki képességekre. Az európai államok védelmi kiadásai gyorsan nőnek, a NATO 2025-ben új, magasabb hosszú távú célt fogadott el, de a költségvetési vállalás és a ténylegesen hadra fogható eszközök között több év telhet el. Az európai beszerzések ütemét a gyártókapacitás is korlátozza. Több ország egyszerre rendel ugyanazokból a légvédelmi, repülőgép- és lőszerrendszerekből, így a magasabb védelmi költségvetések sem tudnak azonnal azonos mértékű hadrafogható erővé alakulni.
A keleti szárny időt kér
A lehetséges csökkentés időzítése különösen érzékeny az orosz–ukrán háború és a keleti NATO-tagállamokat érő hibrid fenyegetések miatt. Jeanne Shaheen demokrata szenátor szeptember 17-én arra kérte az amerikai külügyminisztert, hogy a Pentagon a diplomatákat is vonja be a felülvizsgálatba, mert a döntés közvetlenül érintheti a szövetségesek biztonsági helyzetét. Washington számára a következő hónapokban az is mérlegelési szempont lesz, mely országok biztosítanak megbízható bázishasználatot és átrepülési jogokat.
A stratégiai irány ugyanakkor világos: az Egyesült Államok kisebb európai terhelést szeretne, Európának pedig gyorsabban kell felépítenie azokat a képességeket, amelyeket eddig nagyrészt amerikai támogatás biztosított. Magyarországon nincs a németországihoz vagy olaszországihoz hasonló amerikai bázishálózat, ezért a közvetlen létszámhatás is kisebb lenne. Közvetetten azonban minden tagállamot érintene, ha a NATO-n belül több logisztikai, légvédelmi és mobilitási feladat kerülne európai kézbe.
