Saját lemezt is készíthetünk a 10. Independent Label Fairen

2008-ban alapítottad a Budabeats Records független lemezkiadót, most pedig az általad főszervezőként immár 10. éve vitt Independent Label Fair rekordszámú, 65 kiadót vonultat fel. Mit mondanál az elmúlt közel 20 év alapján: megéri ebbe belevágni?

Amikor 2008-ban a Budabeats megalakult, még digitális kiadóként indult, valójában 2015 óta adunk ki lemezeket. De volt benne már az indulásnál egy újdonság: a jazz, a groove és a hiphop műfajra koncentráltam sok digitális kiadóval szemben, amelyeket inkább a nemzetközi elektronikus tánczene érdekelt. Ennek volt köszönhető, hogy képes volt annyit fejlődni a kiadó, hogy aztán fizikai lemezek kiadásában is gondolkozhattunk. Közben történt a piacon is egy növekedés. Tíz éve, amikor az első vásárt megrendeztük, nagyon nagy volt az érdeklődés a kiadók részéről. Már úgy látszott, létezik egy űr, amit ez a rendezvény betölthet a számukra: az Independent Label Fair lehetőséget ad, hogy meg tudjanak jelenni egy helyen. Akkor 40 kiállítónk volt, azután tíz év alatt összesen több mint száz mutatkozott be. Az elmúlt években átlagosan 50-60 kiadó jött el, idén pedig van hat-hét teljesen új név.

Sokszor mondják a szakmában, Magyarországon túl kicsi a piac a zeneipar rengeteg tehetségére. Ez igaz a lemezkiadásra is?

Szerintem ezek inkább segítik egymást: a növekvő igény, a sok tehetség és az egyre több kiadó is. Ezek a folyamatok egymásra épülnek, hiszen ha minél nagyobb a kedv arra, hogy fizikai lemezeket adjanak ki, annál nagyobb az esélye az előadónak is, hogy elérjen a maga közönségéhez. A független kiadók esetében annyiban más az összkép, hogy az így kiadott lemezek általában 300-500 darabban készülnek mindössze. Azért Magyarországon, ha van már egy jól látható – pár ezres – követőtábora egy előadónak, akkor egy ilyen mennyiség el tud fogyni. Ettől függetlenül az igaz, hogy egy kezdő előadónál a kiadó mindig kockázatot vállal. Ezért is szeretnénk évek óta, hogy a hanglemezek áfája is lecsökkenjen 5 százalékra, mint a könyveknél.

Ennek tényleg már az indulás óta időről időre hangot adtok. Szóval a probléma nem oldódott meg tíz év alatt sem.

Teljesen aktuális, igen, még a mai napig is. Az idei programon ezt a kérdést szeretnénk végre feltenni a térképre, mert szerintünk ugyanolyan hazai kultúrkincs a zenei hanghordozó, mint a könyv. Így megindulna egy erősebb kereskedelmi forgalom, hiszen a vásárlók olcsóbban juthatnának a lemezekhez. A nagyobb forgalomnak pedig ezen kívül is rengeteg pozitív hozadéka lenne mind az előadói, mind a kiadói oldalon, hiszen megkönnyítené a munkát, ami aztán természetes módon több és jobb lemez kiadásához vezetne: a folyamat mögött ugyanis rengeteg ember áll, nem csak az előadó.

A szakmán belül azért kérdés, még mindig valamiféle kurátori szerepet töltenek-e be a független kiadók most, hogy a digitális terjesztések lehetőségei szinte végtelenek. Tényleg változott a szerepük?

Ez attól is függ, milyen stílussal foglalkozik az adott kiadó, milyen zenei stílusban alkotó előadói vannak. Léteznek olyanok, akik klasszikusabb kiadói tevékenységgel működnek, és vannak, akik inkább a menedzsmentre mennek rá. Az Independent Label Fairen megjelenő kiadók nagy részénél például egy-két ember dolgozik, nagyrészt inkább hobbiból. De most már vannak olyan sokoldalú szereplők is, akik az előadónak minden oldalát lefedik: a kommunikációtól kezdve a koncertszervezésig és a lemezkiadásig – ez pedig elég nagy kör. Sokféle kiadó létezik, sokféle háttérrel. Van, aki például menedzsmentként kezdi, és utána lesz belőle kiadó, de van aki fordítva csinálja, és a menedzsment a második lépés, mert már eljut odáig, hogy például koncertszervezést is be tud vállalni. Erre akkor van igazán lehetősége, ha az előadónak egyenletesen épül a karrierje. Nem gondolom, hogy a függetlenek nem töltenek be egyfajta kurátor szerepet. Főleg, hogy itt általában teljesen szabad kezet kapnak az előadók, ellentétben a nagy kiadókkal, ahol megmondják, nagyjából milyen irányba kellene haladni. Valójában azért megy az ember kis kiadókhoz, mert ott egy sokkal személyesebb, közvetlenebb kapcsolat alakul ki, ami a bizalomra épül. Ez inkább baráti és nem munkaviszony, ami pedig segít a karrierben.

A The Strokes zenekar például, amelynek nemrég jelent meg az új lemeze, független kiadónál kezdett, aztán már világsztárként dolgozott együtt nagy és független kiadóval is. Ezek szerint nem törvényszerű, hogy egy előadó egy idő után valami nagy névhez menjen?

Egyáltalán nem. Nyilván minden kiadónak megvannak a maga lehetőségei, meddig tudja segíteni az előadót. Előfordul, hogy a zenész túlnő a kiadó keretein – de nem mondanám, hogy ez attól függ, valaki független vagy nagyobb kiadónak számít, hanem sokkal inkább az általa megteremthető lehetőségektől. Nyilván anyagi korlátoktól, és nem utolsósorban emberi erőforrásra gondolok például. Ha egy kiadóhoz mondjuk öt vagy tíz előadó is tartozik, és erre mindössze két-három ember áll rendelkezésre egy csapat helyett, az egészen más helyzetet teremt. Viszont ha alapvetően egy jól szervezett kiadóról van szó, akkor  nincs különösebb oka az előadónak feltétlen egy nagyobb névhez menni.

Az Independent Label Fairen friss és gyűjtői kiadások is elérhetők lesznek. Egy „átlagos” lemezbörzén is sokan a ritkaságokat keresik – itt mennyiben más a vásárlói szokás?

Azt hiszem, hogy itt sokkal nyitottabbak az érdeklődők. Természetesen vannak, akik kifejezetten a ritkaságokat keresik, de az csak egy része. Ha elmegy egy lemezbörzére az ember, nagyjából tudja előre,  milyen stílusban keres, akár azzal is tisztában van, melyik előadó melyik lemezét akarja ott „kitúrni” a kínálatból, és addig keresi, amíg meg nem találja. Itt egészen más a helyzet, mert itt a komolyabb gyűjtők vagy az alkalmi érdeklődők is úgy állnak hozzá, hogy végignézik a lemezeket, megismerik, kik ezek a kiadók, hogyan működik ez Magyarországon: elég széles a spektrum, akár egy kiadón belül is, műfaj szempontjából. Az a tapasztalatom, hogy a felfedezés öröme az, ami leginkább megfogja itt az embereket, mert alapvetően ez a 65 kiadó most is tényleg a jazztől a punkig, technótól a folkig mindent lefed, gyakorlatilag szinte mindenféle stílust. Még számomra is akad mindig meglepetés, például olyan, évek óta működő kiadók esetén, akik valamilyen újdonsággal jönnek ki a vásárba.

Ez nagyon másféle típusú zenehallgatásnak tűnik a mai trendekhez képest, hogy a streamingszolgáltatók az algoritmusnak „hála” bezárnak minket, hallgatókat a magunk buborékjába.

Abszolút, és ez az egyik legjobb hely erre. Kikerülsz abból a körből, hogy a hasonlót a hasonló után hallgasd. Ilyen szempontból a rádiózás is régen pont ilyen izgalmas volt, mert ott is több ember rakta össze a műsort, ezért sokféle zenével találkozott a hallgató.

Idén is rengeteg programotok van, de az egyiken főleg megakadt a szemem: lesz egy szakmai beszélgetés az újhullámos lemezboltról. Mégis mi tesz egy lemezboltot újhullámossá?

Ez egy alakuló nemzetközi trend a használt lemezeket áruló kereskedők körében. Nem arról van szó, hogy bezsúfolnak kismillió lemezt egy térbe, és akkor te mint gyűjtő válogassál – ahogyan az korábban megszokott volt. Ennél van egy jobban átgondolt koncepció. A lemezbolt vezetője olyan műfajokra specializálódik, ami egyrészt őt érdekli, másrészt pedig szeretné, hogy az ő célközönsége kifejezetten ezekért a műfajokért járjon hozzá a környéken. Most már ez az irány az új magyar second hand boltoknál is megfigyelhető: az utóbbi években három ilyen is nyílt, mind különböző műfajokra koncentrál. Van, aki az elektronikus zenével foglalkozik, és van például, aki főleg a groove-os, jazz műfajon belüli irányzatokra fókuszál.

Tízéves az Independent Label Fair. Készültök kifejezetten az alkalomra programokkal a megszokott koncerteken, beszélgetéseken kívül?

Természetesen, kifejezetten ilyen például a lemezvágó workshopunk. Bárki egy pendrive-on elhozhatja a zenéjét, és itt a Dióbél Kiadó kollégái élőben készítenek belőle egy lemezt. Nem mellesleg ha valaki még komplett borítót is szeretne mellé, akkor van lehetősége az egyik gyerekprogramunkon azt is készíteni hozzá: egy lemezborító-versenyt is tartunk ugyanis. Mindemellett lesz például a Vakuviharban című kiállítás, amely a 2000-es évek partifotózásáról szól, és Szabó Simon színész-rendező tart majd tárlatvezetést.