A magyar állam 16 év alatt mintegy 1700 milliárd forintnyi társaságiadó-bevételről mondott le a sportegyesületek javára. A program 2010-ben indult, és fokozatosan terjed ki, ma már mintegy évi 125 milliárdnyi adóbevétel a költségvetés helyett közvetlenül a sportegyesületek bevételét gyarapítja. A program eredetileg látszólag azzal a nemes célkitűzéssel indult, hogy a taopénzekkel az állam a sportolók utánpótlásának nevelését, az egészséges életmódra nevelést támogatja. Ezek a célok a sporttao előretörésével háttérbe szorultak, a pénz inkább a profi sport támogatására ment, sokmilliárdos üzletek eszköze lett, és korrupció lengte körül.
A sporttao anomáliáit az elmúlt bő egy évtizedben a független sajtó, az ellenzéki politikusok, illetve a jelenlegi sporttámogatási rendszeren kívül tevékenykedő, sporthoz értő közgazdászok, szakemberek is bírálták, és jelezték, hogy ezeken a csatornákon évente közpénzes tíz- és százmilliárdok vesznek el, de legalábbis rosszul hasznosulnak. A nyilvánvaló ellentmondások ellenére az Orbán-kormány több mint egy évtizeden keresztül fenntartotta ezt a rendszert. Azonban valami változóban van, ez derül ki az Állami Számvevőszék (ÁSZ) napokban kiadott elemzéséből, amely gyakorlatilag a teljes sporttaózás újragondolását javasolja a hatékonytalanság, a korrupciós kockázatok miatt, illetve hangsúlyozta: semmi sem indokolja, hogy az állam – vagyis a kormány – átengedje a cégeknek a sportpolitikai döntéseket. Az ÁSZ jelentése messziről indít: először is leszögezi, hogy
a taózás keretében adott sporttámogatás közpénz, a sporttao sem veszti el közpénz jellegét. Ez azért szükséges és kötelező kör, mert korábban épp Orbán Viktor, még miniszterelnökként jelentette ki, hogy a cégek taofelajánlásai nem adók, az a cégek pénze, tehát nem közpénz, így senkinek semmi köze ahhoz, hogy azt kiválasztott-támogatott sportegyesületek hogyan használják fel.
Az ÁSZ jelentése ezért emlékeztet a Kúria 2017-ben hozott – azóta többször megerősített – ítéletére, amely szerint a társasági adó közpénz, így az az adó is közpénz, amit cégek nem az államnak, hanem a sportegyesületeknek fizetnek meg. „A taotámogatási rendszer jelenlegi formájában jellemzően arra épül, hogy gazdasági társaságok az államháztartásba befizetendő társasági adójuk egy részét sportszervezeteknek ajánlják fel és fizetik ki közvetlenül a részükre, nem az államháztartáson keresztül, az újraelosztási rendszer részeként kapják meg a sportszervezetek. A gazdasági társaságok a sportszervezeteknek kifizetett támogatások alapján adókedvezményt érvényesíthetnek. Ez a működési mechanizmus felveti azt a kérdést, hogy jó-e az az államnak, hogy egy kvázi közvetett döntési mechanizmust enged át gazdasági társaságok részére a sporttámogatások vonatkozásában” – olvasható a jelentésben.
Az ÁSZ szerint ezzel, hogy a kormány átengedi sportszakmai kérdésekben a döntést, vagyis hogy mely egyesülethez kerüljön a pénz, épp a sportszakmai szempontok érvényesülését korlátozhatja a támogatások elosztása során.
„Az ÁSZ véleménye szerint a jelenlegi működési mechanizmus nem az eredményesség alapján történő támogatásallokálásra épít, emiatt érdemes értékelni annak lehetőségét, hogy az évente mintegy 125 milliárd forintos nagyságrendű sportcélú állami támogatás vonatkozásában az elbírálás kizárólagosan a sportpolitikáért felelős döntéshozók felelősségi körébe kerüljön.” Az ÁSZ tehát de facto azt javasolja, hogy szakítson az új kormány a jelenlegi rendszerrel, ám ezt azért nem mondja ki; annyit javasol, hogy „érdemes értékelni a lehetőségét” ennek a megoldásnak.
Az ÁSZ szerint tehát a sporttaorendszerben az állam pénzről és ezzel együtt befolyásról mond le, vagyis olyan döntési jogot ad át, amely lehet, hogy jobban működne nála. Emellett még az is gond, hogy „az ÁSZ ellenőrzési tapasztalatai alapján jelentős kockázatként azonosította a taotámogatási rendszer működésével kapcsolatban, hogy az a támogatások felhasználása során is lehetőséget adhat a visszaélésekre”. Vagyis az ÁSZ is felismerte, hogy a sporttaóban nagy a korrupciós kockázat. Igaz, ahhoz 16 évre és egy kormányváltásra volt szükség, hogy le is merjék írni egy jelentésben.
Tizenkét éve tart az MLSZ nagy tao-meccseTovábbi, mintegy mellékes gond, hogy a taóval támogatott sportegyesületek több esetben is mellőzték a közbeszerzési eljárásokat a beruházásoknál, amire egyébként a közbeszerzési törvény ad lehetőséget. Ezt a külön engedményt megszüntetné az új parlamenttel és a Tisza-kormánnyal a számvevőszék, ugyanis a közbeszerzések mellőzésével sérül a tisztességes verseny, nem kapcsolódhatnak be a helyi kkv-k a beruházásokba. Az ÁSZ példákat nem említ, de köztudott, hogy például a felcsúti Puskás Akadémia legnagyobb támogatói Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó cégek. Ugyanezek a vállalatok – Fejér-B.Á.L. Zrt., Mészáros és Mészáros Zrt. – kivitelezték az akadémia nagyobb beruházásait. Vagyis először fölajánlották az adót a sportegyesületnek, ahelyett, hogy azt befizették volna az államnak, majd az adót visszaforgatták a cégbe megrendelésként, vagyis a társasági adó az egészségügy, az oktatás helyett valójában a befizető cégek működését finanszírozta – ez az a korrupciós rendszer, amit az Orbán-kormány hozott létre szisztematikus jogszabályalkotással.
A Tisza 2026-os választási programjában nem mellesleg szó szerint az ÁSZ által megfogalmazott javaslat szerepel: e szerint a párt nem csökkenti a sporttaón keresztül érkező támogatásokat, azokat teljes egészében a sportra fordítják, ám a költségvetésen keresztül, így biztosítva azok hatékony felhasználását. A sporttao átalakítása várhatóan a kormány őszi adócsomagjában szerepel majd, ám a Tisza-kormány megalakítása óta a kérdés annyiban került napirendre, hogy a sportért is felelős Pósfai Gábor belügyminiszter egy Facebook-posztban júliusban arról írt, hogy megkezdte a tárca a rendszer felülvizsgálatát.
Pósfai Gábor: A taorendszer felülvizsgálata elkezdődött