Az Alternatíva Németországért 43,8 százalékkal és 39 mandátummal nyerte meg a szász-anhalti tartományi választást, de három hellyel elmaradt az abszolút többségtől a 83 tagú parlamentben. Ulrich Siegmund miniszterelnök-jelölt ezért támogatók után kutat, miközben a CDU, az SPD, a Zöldek és a Balpárt továbbra is elutasítja az együttműködést a szélsőjobboldallal. A patthelyzetben az 5,3 százalékkal öt mandátumot szerző Sahra Wagenknecht Szövetség, a BSW került kulcsszerepbe.
A két párt ideológiai eredete szinte ellentétes. Az AfD a radikális jobboldalhoz tartozik, a BSW pedig a Balpártból kivált szélsőbaloldali-baloldali szociálpolitikát hirdető formáció. Mégis több ügyben közel állnak egymáshoz. Mindketten ellenzik az Oroszországgal szembeni szankciókat, bírálják az Ukrajnának nyújtott katonai támogatást, és a Moszkvával fenntartott gazdasági kapcsolatok helyreállítását sürgetik.
Thomas Schulze, a BSW szász-anhalti társelnöke a választás után azt mondta, pártja minden parlamenti erővel hajlandó tárgyalni, és nem tekinti kötelezőnek az AfD köré emelt politikai tűzfalat. A Reuters szerint éppen ez teszi a kis pártot potenciális királycsinálóvá: az AfD-nek a BSW mindössze néhány szavazatára lenne szüksége ahhoz, hogy megválassza a tartományi kormányfőt.
Az AfD elsöprő győzelme ellenére sem tud egyedül kormányt alakítani Szász-AnhaltbanOrbán Viktortól Elon Muskig: a reakciók is szélsőségesek a német AfD tartományi választási sikeréreKözös pont Moszkva és a migráció
A legerősebb kapocs továbbra is Oroszország. Mindkét párt azt állítja, hogy a szankciós politika elsősorban a német gazdaságnak ártott, és támogatják az orosz energiahordozók importjának újbóli felfuttatását. A Nord Stream vezetékek újraindítása rendszeresen megjelenik a politikusaik nyilatkozataiban, miközben kulturális és társadalmi kapcsolatok helyreállítását is szorgalmazzák Moszkvával.
A migráció ügyében is jelentős az átfedés. Az AfD radikálisabb, tömeges kitoloncolást, külön oktatási megoldásokat és szigorúbb menekültügyi szabályokat ígér. A BSW szintén a rendezetlen bevándorlás erőteljes korlátozását követeli, bár a szociális kérdésekben és a kisebbségekhez való viszonyban lényegesen eltérő politikai hagyományból indul.
A közszolgálati média bírálata további találkozási pont. Az AfD a jelenlegi kötelező műsorszolgáltatási díj rendszerét felszámolná, és tartományi szinten már az első száz napra konkrét lépéseket ígér. A BSW is a közmédia szerkezetének átalakítását sürgeti. Mindkét párt azt állítja, hogy a német nyilvánosságban túl szűk a megengedett vélemények köre.
Az AfD választási programja ugyanakkor jóval messzebbre megy.
Siegmund a bevándorlás visszaszorítása mellett a kulturális támogatások felülvizsgálatát, a német nemzeti jelképek hangsúlyosabb használatát és az oktatás átalakítását is tervezi. Több pontja tartományi hatáskörben végrehajtható lenne, ezért egy AfD vezette Szász-Anhalt a párt országos politikai laboratóriumává válhatna.
A két párt gazdasági üzeneteiben is van közös elem: mindketten azt ígérik, hogy a berlini kormány reformjai helyett olcsóbb energiával és a keleti kereskedelmi kapcsolatok újjáépítésével enyhítenék a lakosság terheit. Kritikusok szerint ez túlságosan egyszerű magyarázat a keletnémet tartományok szerkezeti gondjaira, politikailag azonban erős üzenet marad.
A BSW nem akarja Siegmundot megválasztani
A közös érdekek ellenére formális koalíció egyelőre nem látszik. Amira Mohamed Ali, a BSW szövetségi társelnöke a választás után közölte, hogy pártja sem Ulrich Siegmundot, sem a CDU jelöltjét, Sven Schulzét nem választja miniszterelnökké. A BSW egy pártok felett álló, független személyt támogatna, aki változó parlamenti többségekkel kormányozna.
Ez a konstrukció az AfD számára nehezen elfogadható, mert a párt történelmi győzelme után magának követeli a kormány vezetését. Siegmund korábban azt is jelezte, nem akar hagyományos kisebbségi kormányzással vagy politikai „játékokkal” foglalkozni. Az AfD ezért a BSW mellett konzervatív képviselők esetleges átszavazásában is bízhat.
A tartományi politikában az is növeli a bizonytalanságot, hogy az AfD már bemutatta első száz napra szóló programját. Ebben a közmédia finanszírozásának átalakítása, a kitoloncolások gyorsítása, külön oktatási megoldások és a tartományi minisztériumok számának csökkentése is szerepel. A párt tehát nem pusztán kormányra akar kerülni, hanem látványosan bizonyítani szeretné, hogy a szövetségi szintű radikális követeléseinek egy része tartományi hatáskörben is végrehajtható.
A helyzet próbára teszi a német pártrendszer egyik alapvető szabályát, a Brandmauert, azaz az Alternatívával szembeni tűzfalat.
A CDU országos vezetése továbbra is kizárja az együttműködést az AfD-vel, de Szász-Anhaltban a szélsőjobboldali párt csaknem minden második szavazatot megszerzett. A hagyományos pártoknak ezért úgy kellene stabil kormányt létrehozniuk, hogy közben egymással is súlyos politikai ellentéteik vannak.
Ha a BSW kívülről hozzásegítené az AfD-t a hatalomhoz, az Németországban először törné át érdemben a szélsőjobboldallal szembeni kormányzati elszigetelést. Ha viszont ragaszkodik a független jelölthöz, elhúzódó patthelyzet vagy akár új választás is következhet. A következő hetek tárgyalásai ezért nemcsak Magdeburg jövőjéről, hanem a német politikai tűzfal tartósságáról is szólnak.
Csapdába került Friedrich Merz CDU-ja, a bevándorlók száma csökken, a szélsőjobboldali AfD népszerűsége nőKeletnémet düh: miért tarol az AfD a volt NDK-ban?