Legutoljára még elkészítette a horoszkópját. Látva, hogy a Nap a Bika jegyébe lép – ami ugyebár rossz ómen egy Vízöntőnek –, az idős mester elbúcsúzott híveitől, és sorsát beteljesítve megtért a csillagok közé. Legalábbis így mesélik: az utólagos előrelátás bölcsessége holtában is kijárt neki, az asztrológia modernkori sztárjának. Carroll Righter (1900–88) kiválóan ismerte az emberi lelket, a fogyasztói társadalmat és Amerikát – nem hétköznapi kókler volt.
Az apró termetű, mindig elegáns és udvarias, ugyanakkor vitriolos humorú philadelphiai ügyvéd egy nap, 38 évesen, feladta praxisát, és Kaliforniába ment csillagjósnak. Kedvezett neki a konstelláció, amiről állítólag még gyerekkorában biztosította a híres jövendőmondó asszony, Evangeline Adams (aki ugyan háromszor volt letartóztatva szélhámoskodásért, viszont holdfogyatkozáskor született).
A Társaságkedvelő Vízöntő – Gregarious Aquarius, ahogy Righter elnevezte önmagát – divatba jött Hollywoodban. Ezotériára fogékony filmsztároknak fejtegette a jövő titkait, persze nem ingyen. Valóra váló jóslatairól pletykáltak, például hogy hiába óvta Marlene Dietrichet, a díva nem hallgatott rá – és tessék, eltörte a bokáját. Grace Kellynek mondhatott sok szépet, a tragikus végtől sajnos nem óvhatta meg Monaco felé, a kanyarban.
Righter agyafúrt volt, értette a módját. Egy-egy ügyfelével kezdetnek húsz szeánszot tartott, és a hosszú beszélgetéseken elvárta a feltétlen kitárulkozást.
Csak ezek után csinálta meg a személyre szóló horoszkópot, mindent tudva a kuncsaftról, ami segített kreatívan olvasnia az égitestekből.
Nagyot nem hibázhatott, Aquinói Szent Tamásra hivatkozva mosta kezeit: „A csillagok késztetnek, de nem kényszerítenek. Hogy mit kezdesz az életeddel, az rajtad múlik.”
Már celebként szintet lépett. Műfajteremtő rovatot indított a Los Angeles Timesban (1950). Pár soros horoszkópjait kommersz tanácsokkal, ösztönző szlogenekkel körítve tálalta: legyél szebb, légy boldogabb s a többi. Szövegeit Theodor Adorno arra hozza fel példának The Stars Down to Earth (Földhözragadt csillagok, 1957) című esszéjében, hogy a tömegfogyasztásra szánt okkultizmus szentesíti az irracionalitást, szabványosítja a nárcizmust, és hiszékeny, beletörődő alattvalókat nevel.
A kritika reklámmal ért fel, milliók itták Righter szavait, ő meg az új kultusz arcaként sejtelmesen nézett a Time magazin címlapjáról (1969). Szívesen fogadták a Fehér Házban is, miután beköltözött oda régi színésznő kliense, Nancy Reagan. A first lady várta az égi előjeleket, azokhoz igazította hivatalos programját. Sőt.
Azt beszélték Washingtonban, az idős asztrológus az Egyesült Államok elnökének döntéseit is befolyásolja.
Carroll Righter a rá jellemző józan visszafogottsággal reagált: „No comment.” A szemfényvesztésnek ez a galaktikusa – jól figyelte meg a filozófus – nagyon is a földön járt. Ősi babonákat újracsomagolva adott el az atomkorban, a napilapi horoszkópok meghódították a fél világot. Nem véletlenül lett sikeres, népszerű és gazdag. Nyilván így volt megírva a csillagokban.