A szóban forgó bejegyzés szerzője azt is kifogásolja, hogy az itt található, Botticelli-freskóként emlegetett alkotás restaurálási munkái ugyan már két éve befejeződtek, de azt a nagyközönség még mindig nem láthatja. Ehelyett jelenleg nemhogy az évtizedek alatt elkészült művekhez nem férhetnek hozzá a szakemberek, hanem saját eszközeik egy részéhez sem.
Lapunk tudomására jutott, hogy a bejegyzés szerzője Wierdl Zsuzsanna, Munkácsy Mihály-díjas festő- és restaurátorművész, művészettörténész, műemléki szakértő, aki az elmúlt 25 évben a Vármúzeumhoz tartozó trecento és quattrocento freskókon és a hozzájuk kapcsolódó műtárgyegyüttesek restaurálásán dolgozott, többek között az épülethez tartozó kápolna festett kváderkövein is. Elmondása szerint a Botticelli-alkotásként emlegetett freskó különös szakértelmet igényelt, mert az idők során rárakódott törmelék által okozott károk, az előző restaurálások átfestéseinek helyrehozása finom munkát követelt meg. A helyiség az 1596-os ostromot követően több mint 300 évig a föld alatt volt, egészen az 1934-es, szenzációt keltő feltárásig.
Wierdl 2000-ben kezdte meg a restaurálási munkálatokat, az akkor Olaszországban dolgozó szakember, az ICOMOS Nemzetközi Tudományos Falképbizottságának elnöke, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal meghívására érkezett a feladat elvégzésére. Elmondása szerint azóta számára mindez életművé vált, a munka viszont sosem zajlott zökkenőmentesen.
„25 év alatt mindig voltak megszakítások. Rengetegszer előfordult, hogy a restaurálásra szánt pénz egész egyszerűen eltűnt.
A Botticelli-freskónak tartott alkotás esetében például többször is előfordult, hogy három-négy évig szünetelt a munka. Sőt, sokszor a saját pénzünkből, különösen a Studiolo Kft. pénzéből tudtuk folytatni a restaurálást. Egész egyszerűen azért, mert az állami támogatások sokszor nem érkeztek meg” – beszélt az elmúlt évekről, hozzátéve, hogy véleménye szerint végül azért sikerült befejezni a munkát, mert már mindenkinek kínos volt, hogy ennyi ideig húzódik. Önerőből erre nem volt lehetőség, Wierdl elmondása szerint ugyanis a kollégák megfizetése, a restauráláshoz szükséges állványok, eszközök és egyéb költségek naponta komoly összegeket jelentettek.
Az Esztergomi Vármúzeum a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) filiáléja. A Miniszterelnökség 2021-ben jelezte a Nemzeti Múzeumnak, hogy a munka minél hamarabb fejeződjön be, hiszen egy előző miniszterelnökségi támogatásból számlájukon állt a restaurálásra rendelkezésre álló összeg nagyjából 4 éve, a restaurátorokhoz az mégsem jutott el soha. Végül egy új Miniszterelnökségi támogatásból 2024-ben elkészültek a restaurálással. Wierdl elmondása szerint az MNM saját költségvetéséből sosem áldozott a falképek restaurálására. Ennek viszont már két éve és még mindig nem került sor arra, hogy a hely a nagyközönség számára is látogatható legyen. 2 hónapja pedig az évtizedeken át ott dolgozó kollégáktól egy lakattal zárt ajtó „védi” az így bedunsztolt helyiséget, a saját munkaterületükre sem tudnak bejutni, az igazgató egyszemélyes döntése nyomán.
„Betörés” a Vármúzeumban
Wierdl Zsuzsa elmondása szerint az elmúlt két hónapban gyorsultak fel az események, amelyek végül ahhoz vezettek, hogy kollégáival együtt már ők maguk sem mehetnek be a hivatalosan még a munkaterületüknek számító helyiségbe. Az Esztergomi Vármúzeum igazgatója, Pusztai Tamás cseréltette le a zárakat a Studioloban, annak ellenére, hogy Wierdl és a hatóság szerint is vannak ott még a restaurációs engedélyhez kapcsolódó munkák. „A restaurálási engedély addig érvényes, amíg nincs befejezve az egész komplex együttes. Ebbe beletartozik a zodiákus ív és benne van a kápolna alsó nyolc apostola, amelyek közül kettő már készül. Ez lenne a befejező szakasz. Van még egy oldalkápolna is, amely borzasztó állapotban van, de annak rendbetételéhez rengeteg műszaki problémát is meg kell oldani” – tette hozzá a restaurátor. Wierdl a zár lecserélésének idején épp azért találkozott a Komárom-Esztergom Vármegyei Kormányhivatal felügyelőjével, hogy összeírják, mi készült el a Studiolóban.
Ekkor tértek ki azokra a problémákra is (pl. az ázó falakra) amelyek a szakember véleménye szerint megoldhatóak lennének úgy is, hogy közben a látogatók előtt ideiglenesen megnyitnák az ajtókat. A főrestaurátor és a hivatal főfelügyelője a felmérés során került konfliktusba Pusztai Tamással: „Körülbelül fél órája dolgoztunk, amikor egyszer csak beviharzott az igazgató és elkezdett velünk ordítani, azt mondta, azonnal takarodjunk onnan, mi pedig egyszerűen nem tudtunk megszólalni. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy bemegyek valahova és valaki ordít velem.
Kidobott minket, mindenféle indoklás nélkül, miközben ez az én munkaterületem. Arra, hogy ezt milyen jogcímen tette, nem volt válasz. Egyszerűen azért történt, mert ő így döntött.”
Wierdl hozzátette, a helyzet azért is rendkívül problémás, mert a helyiségben állagmegóvási okokból folyamatosan felügyelnie kellene a párát és a hőmérsékletet is: ezt a munkaterületen a főrestaurátornak kell elvégeznie, amire így nincs lehetőség. Wierdl az ügyben már az MNM általános főigazgató-helyettesével, Pusztai felettesével is felvette a kapcsolatot, aki semmit nem tudott az ügyről. Hangsúlyozta, különösen szükségét érezte ennek, miután augusztus 5-én megpróbálta elhozni a több millió forint értékű restaurátor állványát és eszközeit – amelyeknek egy része jelenleg is a helyszínen van. Egy kolléga segítségével jutott be a helyiségbe, ekkor személyesen hívott rá rendőrt az igazgató. „Azt hittem, viccel, de nem viccelt. Az orrom előtt hívta fel a rendőrséget, és bejelentette, hogy az Esztergomi Vármúzeumban betörés történt! Megérkezett a két rendőr, csakhogy nálam voltak a papírok, amelyekkel igazoltam, hogy ez az én munkaterületem. A rendőrök megállapították, hogy semmiféle káreseményről nincs szó, és megkérték az igazgató urat, feleslegesen ne hívja őket ki.”
Súlyos probléma a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal hiánya
Wierdl Zsuzsanna kérdésünkre hozzátette, a Studiolóban történtek szakmai hiányosságokra mutatnak rá és egyértelművé teszik azt is, valójában mekkora szükség lenne a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal visszaállítására, amelyhez egy ilyen esetben fordulhatnának az érintettek. A restaurátor „több mint botrányosnak” nevezte, hogy Magyarország „megengedte magának”, hogy megszüntesse ezt az intézményt. A restaurátor szerint Pusztai Tamás önkényesen járt el az ügyben, a döntéseiről senkivel nem egyeztetett. Hatósági engedély és a felettesei tudta nélkül eszkábált egy új ajtót egy kváderfal betörésre annak érdekében, hogy a jogilag ott legálisan dolgozó kollégákat az igazgató távol tartsa.
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) – amely egy kézben fogta össze a műemlékvédelemmel és régészeti örökség védelmével kapcsolatban felmerült hatósági feladatokat – egy többlépcsős átszervezést követően 2012-ben szűnt meg. Ezután a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ vette át a hivatal felelősségét, egészen 2016 végén történt megszűnéséig. Innentől a Miniszterelnökség, a Magyar Művészeti Akadémia és a Budavári Ingatlanfejlesztő és Üzemeltető Nonprofit Kft. között szóródtak szét a korábban egy kézben lévő feladatok. Sári Zsolt közgyűjteményekért és örökségvédelemért felelős államtitkár szeptember elején jelentette be: kiemelt feladatának tekinti, hogy még a ciklusa vége előtt felállítsa az Örökségvédelmi Hivatalt.
Régi fényében tündökölhet az örökségvédelem Sári Zsolt államtitkár tervei szerintAz Esztergomi Vármúzeum igazgatóját, Pusztai Tamást telefonon kerestük a közösségi médiában tett bejegyzéssel kapcsolatban. A régészt arról kérdeztük, miért volt szükség arra, hogy a főrestaurátor Dr. Wierdl Zsuzsanna és kollégái ne férhessenek hozzá azokhoz a művekhez, amelyen korábban hosszú évekig dolgoztak. Pusztai Tamás jelezte, a bejegyzést ő maga az elmúlt napokban nem olvasta, kérdéseinkre írásban válaszol. Amint erre sor kerül, cikkünket frissítjük.
Az igazgató márciusban a Komárom-Esztergom Vármegyei Hírportálnak jelezte, folyamatban van egy olyan „gépészeti rendszer kialakítása, ami a freskók megőrzése számára egy stabil klimatikus környezetet teremt, ami lehetővé teszi, hogy a környezeti változások, valamint a látogatók által kilélegzett pára ne károsítsa a freskókat”. Az igazgató szerint ez a feltétele annak, hogy a helyet megnyissák a nagyközönség előtt is. „Az Interreg pályázat keretében az állagmegóvást szolgáló építészeti, valamint az új kiállítás tervei elkészültek. Jelenleg az állagmegóvást szolgáló építészeti beavatkozások kivitelezésének közbeszerzési eljárása zajlik” – vázolta fel a helyzetet tavasszal Pusztai Tamás.
Hiller István és a háttérben meghúzódó Botticelli-szál
Az egyik szóban forgó freskó az az alkotás, amelyről Hiller István, akkori oktatási és kulturális miniszter 2007-ben, egy Firenzében tartott konferencián jelentette be, hogy szakértők az alkotáson olyan stílusjegyeket véltek felfedezni, amelyek arra utaltak, hogy az Sandro Botticelli, az olasz reneszánsz egyik legfontosabb mesterének keze munkája. (A kutatás Wierdl Zsuzsannához és Prokopp Mária Széchenyi-díjas művészettörténész nevéhez fűződik.) A hír megosztotta a szakmát, többek között Marosi Ernő, Széchenyi-díjas művészettörténész vitatta erősen az állítást. Wierdl Zsuzsanna elmondta, rengeteg új kutatás folyt az elmúlt 20 év alatt, jelenleg is dolgozik egy köteten, amely bizonyítja, valóban az itáliai mester műve az esztergomi alkotás. Hozzátette, azért is fájdalmas számára, ami az Esztergomi Vármúzeumban jelenleg történik, mert a kötet elkészítéséhez szüksége lenne arra, hogy hozzáférjen a műhöz.
