José Antonio Kast chilei és Javier Milei argentin elnök szeptember 4-én Santiago de Chilében közös nyilatkozatban erősítette meg, hogy a két ország tiszteletben tartja az 1881-es határszerződést és az 1984-es Béke és Barátság Szerződést, amelyek Chile szuverenitását rögzítik a Magellán-szoros felett. A két ideológiai szövetséges ezzel igyekezett lezárni azt a konfliktust, amelyet Gustavo Javier Valverde, az argentin légierő vezérkari főnökének kijelentése robbantott ki augusztus végén. A tábornok arról beszélt, hogy Argentínának jelen kell lennie a Magellán-szoros és a Drake-átjáró térségében, és olyan megfogalmazást használt, amelyet Chilében a fennhatóság megkérdőjelezéseként értelmeztek.
A vita azonban a csúcstalálkozó után sem csillapodott le. Pablo Quirno argentin külügyminiszter Argentínát „két óceánnal rendelkező” országnak nevezte, Patricia Bullrich szenátor pedig tévesen arról beszélt, hogy Buenos Aires ellenőrzi a Magellán-szorost; később elnézést kért, és azt mondta, a Beagle-csatornára gondolt. A chilei közvéleményben mindez tovább erősítette a gyanakvást. A szeptember 7-én ismertetett Cadem-felmérés szerint a megkérdezettek 71 százaléka úgy gondolja, Argentínának területi szándékai vannak a szorossal kapcsolatban, és 47 százalék rosszul értékeli Kast kormányának reakcióját.
Egy katonai mondatból államközi ügy
A diplomáciai viharra reagálva a chilei külügyminisztérium azonnal intézkedett, és jelezte, hogy hivatalos tiltakozó jegyzéket továbbít Buenos Airesbe. Francisco Pérez MacKenna külügyminiszter aláhúzta, hogy Chile szuverenitása a Magellán-szoros teljes terjedelmében megkérdőjelezhetetlen. Felidézte az 1881-ben és 1984-ben kötött szerződéseket, amelyek egyértelműen rendezték a két ország közötti határokat. Erélyesen felelősségre intette a szomszédos állam tisztségviselőit, felszólítva őket, hogy tartózkodjanak a közvéleményt félrevezető és a nemzetközi megállapodásokat felülíró nyilatkozatoktól. Ezzel párhuzamosan a chilei belügyminiszter Claudio Alvarado is szokatlannak és elfogadhatatlannak nevezte a katonai parancsnok megszólalását, hangsúlyozva, hogy a szoros hovatartozása jogilag teljesen lezárt ügy.
Az incidens hatására Buenos Aires gyors visszakozásra kényszerült, igyekezve elsimítani az ügyet a stratégiai partnerrel. Az argentin külügyminisztérium közleményt adott ki, amelyben leszögezte, hogy az ország hivatalos álláspontja továbbra is a történelmi 1881-es határszerződésen és az 1984-es Béke és Barátság Szerződésen alapul. A Pablo Quirno által vezetett tárca kiemelte a két állam közötti több mint ötezer kilométeres közös szárazföldi határt, valamint a közös antarktiszi járőrözést és a védett tengeri területek együttes kezelését. Buenos Aires a diplomáciai feszültség helyett próbálta a tengeri folyosók növekvő globális, logisztikai és nyersanyagipari jelentőségére terelni a hangsúlyt, a szoros együttműködés fontosságát hangoztatva.
A feszültséget az is táplálja, hogy Argentínában továbbra is hatályban van egy 2021-es rendelet, amely a szorost bizonyos összefüggésben „megosztott térként” kezeli.
Kast a Mileivel tartott találkozó előtt azt mondta, nem követeli a dokumentum visszavonását, mert a kétoldalú szerződések szerinte így is egyértelműek. Chilében azonban kormánypárti és ellenzéki politikusok egy része úgy véli, a rendeletet el kellene törölni, hogy ne maradjon semmilyen jogi vagy politikai kétértelműség.
A régi határviták emléke gyorsan visszatér
A kialakult vita gyökerei a 19. századig nyúlnak vissza, amikor a két fiatal dél-amerikai köztársaság először próbálta kijelölni határait a lakatlan és nehezen járható patagóniai és tengeri övezetekben. Az 1881-es határszerződés alapozta meg azt az elvet, hogy a Magellán-szoros teljes terjedelmében chilei fennhatóság alá tartozik, miközben a tengeri utat semlegesnek nyilvánították, garantálva a szabad áthaladást minden nemzet kereskedelmi és hadi tengerészete számára. Az évtizedek során azonban az argentin geopolitikai gondolkodásban újra meg újra felbukkant a szoros keleti bejáratára vonatkozó igény, azt állítva, hogy a természetes földrajzi viszonyok alapján az Atlanti-óceán felőli torkolat egy része felett Argentínát is megilletik bizonyos jogok.
A feszültségek a 20. század második felében érték el a tetőpontot, amikor a Beagle-csatorna szigetei körüli területi vita majdnem fegyveres konfliktushoz vezetett. Az 1978-as katonai válság idején mindkét állam mozgósította hadseregét, és a háborút csupán II. János Pál pápa személyes diplomáciai közbenjárása tudta megakadályozni. A pápai közvetítés nyomán megszületett 1984-es Béke és Barátság Szerződés végleg rögzítette a tengeri határokat, és elismerte Chile kizárólagos jogait a déli tengeri átjárók felett, miközben Argentína számára biztosította az Atlanti-óceáni tengeri övezeteket.
A mostani incidens azért különösen kellemetlen a két kormánynak, mert Kast és Milei is a latin-amerikai populista jobboldalhoz tartozik, szoros szövetséges és a szeptember eleji santiagói találkozót is az együttműködés erősítésére szánták. A közös nyilatkozatban a kereskedelem, az energia és az antarktiszi együttműködés, illetve a szervezett bűnözés elleni fellépés szerepelt.
A Magellán-szoros ügye ugyanakkor megmutatta, hogy a történelmi határkérdésekben az ideológiai közelség sem szünteti meg a nemzeti érzékenységet.
