Timár Borbála digitális gyermekvédelmi szakértő 2005 óta foglalkozik médiaoktatással, s ő röviden így összegzi a közösségi média okozta kockázatokat:
A kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy a túlzott közösségimédia-használat ártalmas lehet a fiatalok mentális jóllétére, ugyanakkor a mérsékelt használat önmagában nem káros. A közösségimédia-platformok egyes funkciók miatt azonban napjainkban kockázatosabbaknak tűnhetnek, mint a videójátékok, amelyektől korábban a leginkább féltettük utódainkat. A fiatalok által használt platformok – mint az Instagram, a TikTok vagy akár a YouTube, elsősorban a rövid videók pörgetésével – „túlhasználatot” okozhatnak. Ezt főképp azzal érik el, hogy a hírfolyamuk végtelen, illetve személyre szabott információval látják el a felhasználókat. Esetleg arra késztetik őket, hogy a kapott információra azonnal reagáljanak, emellett azt sulykolják beléjük: ha nincsenek folyton online, akkor lemaradnak valami életbevágóan fontos dologról.
Így ha a diákok megnyitják ezeket a platformokat, sokszor képtelenek elszakadni tőlük, mert attól tartanak, hogy lecsúsznak valamiről. Ráadásul a szüleik is gyakran ugyanezekkel a nehézségekkel küzdenek, maguk is nehezen kontrollálják a saját közösségimédia-használatukat, vagyis a gyerekek részben az ő példájukat látják és követik.
Guld Ádám, a Pécsi Tudományegyetem médiakutató tanszékének a kommunikációs szakembere is erősíti az előbbieket:
15 éve vizsgálják a közösségi média és a fiatalok boldogságszintjének a viszonyát, s jól látszik, hogy a közösségi média terjedésével párhuzamosan erősödött a fiatalok frusztrációja, elmagányosodása, önértékelési zavara, testképzavara, és mindez szerepet játszik abban, hogy az iskoláskorúak több öngyilkosságot követnek el, mint korábban.
A médiakultúra nagyon gyorsan fejlődik, ezzel nem tart lépést a felhasználói kultúra. A szülők jelentős része nincs tisztában ezzel a problémával, és azzal sem, hogy a gyermeke mennyi időt tölt a képernyő előtt, s milyen tartalmakat fogyaszt.
Ausztrál tinédzserek százezreit törölte a Facebookról és az Instagramról a MetaA közösségi média megölheti a felfedezés élményét nyaraláskorA fentiek okán egyre több országban korlátozzák és tiltják a fiatalok hozzáférését a közösségi médiához. Magyarország is erre készül, s ezzel a szándékkal a két általunk megkérdezett szakember is egyetért. Amikor megjegyeztük, hogy a tiltás kijátszható, ezért kérdéses a hatása, akkor Timár Borbála így reagált:
– A nemzetközi tapasztalat alapján valóban kijátszható. Ausztráliában tavaly 16 éves korhoz kötötték a közösségimédia-használatot, s a tiltás érintette generáció 80 százaléka kijátssza a törvényt, hiába szedték le tízezrével a tiltott fiókokat.
A törvény kijátszásában gyakran a fiatalok családja, a szülők, az idősebb testvérek nyújtanak segítséget, és az új fiókok regisztrálásakor Ausztráliában nem nehéz kijátszani az életkor-ellenőrzést.
Az EU-ban erre sokkal megbízhatóbb megoldást terveznek bevezetni. Jelenleg az is gond, hogy a szabályozás csak a nagy platformokra vonatkozik, a kisebbek használatát a rendszer nem ellenőrzi.
Egyébként van, aki eleve elhibázottnak tartja a tiltást, mondván: a törvény miatt sérül a fiatalok információhoz jutásának a szabadsága. Van egy olyan vélemény is, hogy inkább a közösségimédia-platformokat kellene szabályozni, oly módon, hogy el kellene tiltani őket minden olyan eszköztől, ami gyorsítja a felhasználók függőségének kialakulását. Ez alapján tilos lenne a görgetés végtelenítése és a személyre szabott ajánlórendszer. Brazília ebbe az irányba indult el, ott a platformok komoly pénzbírságot kapnak, ha megszegik ezeket az elveket.
Guld Ádám számára sem kétséges, hogy a tiltás nálunk is elkerülhetetlen:
– Sok családban egyáltalán nem korlátozzák a fiatalok internetezési idejét, mivel a szülők jelentős része nincs tisztában az elérhető tartalmakkal és a probléma valódi súlyával. Ebből adódik, hogy sok gyerek a képernyő előtt agyatlan görgetéssel és tartalommegosztással tölti ideje javát. Így, ha a kormány szeretné megóvni a fiatalokat a függőségtől, nem tehet mást, mint tiltja és szankcionálja a felhasználást. Ennek első lépése volt az, amikor az oktatási intézményekből kitiltották a mobiltelefonokat. Ez az Unió szinte minden államában megtörtént már, mert mindenütt úgy gondolták, hogy a szülők nem kontrollálják megfelelően a gyerekek médiahasználatát, ezért legalább az iskolában eltöltött 6-7 óra alatt legyen számukra biztonságos környezet. A most nálunk is készülő közösségimédia-használati tiltás azonban csak tűzoltás, mert ha azt akarjuk, hogy a diákok okosan használják az internetet, akkor ez nem elég, és az edukációra kell hangsúlyt fektetnünk. Erre a feladatra azonban előbb a tanárokat kell felkészíteni, akik aztán az iskolában megtanítják a gyerekeket a helyes médiahasználatra. És nemcsak őket kell megtanítani, hanem a szülőket is.
Ez egy többéves folyamat, és nem várhatunk arra, hogy majd egyszer a nevelés mindent megold, ezért a fiatalok közösségimédia-használatának a tiltását nálunk is be kell vezetni.
Amúgy jelenleg is folyik kísérlet a médiahasználat tanítására, hisz a 12. osztályban választható tantárgy a mozgóképkultúra és médiaismeret. Csakhogy ma a számítógéppel és az internettel a gyerekek már alig pár éves korukban találkoznak, iskolásként pedig több időt töltenek gép előtt, mint bármely más tantárggyal. Így megkésett próbálkozás, ha 17-18 évesen, a függőség kialakulása után kezdjük őket – fakultatív módon – a médiáhasználatra tanítani. Timár Borbála és Guld Ádám egyaránt úgy véli, a médiaoktatás szerves része kell legyen a tananyagnak az első osztálytól az iskola befejezéséig, és nem önálló tárgyként, hanem valamennyi tantárgyba beépítve.
Mivel a kezükben vannak az okoseszközök, ezért a diákok a netről szerzik tudásuk jelentős részét, egyre gyakrabban a mesterséges intelligencia használatával – mondja Timár Borbála. – A világhálón azonban nemcsak a tudományos igazságok vannak, hanem ott van nagyon sok hamis és szándékosan félrevezető információ. A diákokat meg kell tanítani arra, hogy miképp lehet a forrásokat ellenőrizni, ám ennek módszereit előbb a pedagógusoknak szükséges megtanítani. Ma már létezik ilyen kreditet adó tanártovábbképzés, amelyhez a tanárok tananyagot is kapnak, hogy a tanultakat továbbadják diákjaiknak. Ez a metodika azonban be kell, hogy épüljön a pedagógusok alapképzésébe.
Bár a fiatalok imádnak szörfözni a neten, kérdés, hogy amikor a világhálós tájékozódás kötelezővé válik az órán, mert az lesz a feladatuk, hogy ellenőrizzék egy információ valóságtartalmát, akkor élvezik-e majd ezt a munkát. S ha ehhez kevésbé van kedvük, mint a céltalan görgetéshez, akkor mivel lehet őket ösztönözni az igazságkeresésre. Guld Ádám erről így vélekedik:
– Az mindenképp izgalmas feladat, hogy egy információról bebizonyítsuk: igaz-e, vagy hamis. De ennek bizonyítására az órán nem hirdetnék versenyt a tanulók között, a verseny ugyanis frusztrálhatja azokat, akik egyébként jól dolgoznak, de nem annyira gyorsak.
Inkább a teammunkára helyezném a hangsúlyt, hogy a részfeladatokat 3-4 fős csapaton belül elosztva, együtt keressék meg a választ. Közösen elemezzék, majd vitassák meg a forrásokat, végül fogalmazzanak meg egy közös álláspontot, amit aztán a tanár kontrollál.
Timár Borbála és Guld Ádám egyaránt azt tapasztalta, hogy az oktatási tárca prioritásként kezeli a digitálismédia-jártasság fejlesztését a tanárképzésben, valamint az általános és a középiskolákban. Guld Ádám szerint akár 1-2 év alatt látványos előrelépés következhet be. A pécsi egyetem médiakutatója hozzátette:
Etikai állásfoglalás készült az orvosok közösségimédia-használatáról, de ez még semmi ahhoz képest, amit az új egészségügyi vezetés tervez– Az említett cél érdekében a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság az elmúlt években rengeteg ingyenesen elérhető módszertani programot dolgozott ki, ám ezek elsajátítása nem könnyű a magyar pedagógustársadalom számára, mivel ez egy erősen idősödő munkaközösség. Ám ahhoz, hogy a fiatalok magabiztosan eligazodjanak az online térben, elkerülhetetlen a pedagógusok digitális tájékozottságának a fejlesztése.
