Az április fordulat több „egyszerű” kétharmadnál, a várakozások is mások, mint a Fidesz kétharmadai esetén voltak. A többség türelmetlen és szigorú fellépést sürget. A Tiszával szimpatizáló választók zöme olyan rendszerváltást igényel, amelyben a látványos számonkérésen és a vagyonvisszaszerzésen túl egzisztenciálisan jobb esélyeket kap, mint a NER időkben. Ezt nem maguktól találták ki: a Tisza választási kampányának alaphangulatáról beszélünk. A szokásosan beszorított, de közben okos kormányzat erről nem feledkezhet meg.
Miért más ez a kétharmad, mint a többi? Azért, mert új rendszert kell építenie, ha tetszik, ha nem. A Fidesz végzetesen elgyöngült, morális gátlásait elvesztette. A végjátékban a párt már jó ideje szétesőfélben volt, félelmet és kárt ugyan még tudott okozni, de győzni nem volt képes.
Az utolsó hetek tébolyult kifizetései arra utalnak, hogy a NER vezetése már tudta, rosszak az esélyek. A leváltásra érett rezsim szétesése láthatóan visszafordíthatatlan, a NER modus vivendije megsemmisült. Az ellenzékbe szorult utóvéd jelenlegi kísérletei csak saját státuszuk, nem pedig a NER restaurációját célozzák.
„Valódi” rendszerváltás 1988-1990 között zajlott le. Azt követően a többször félresiklott demokratikus rendszereket 2010-től egy antidemokratikus formáció váltotta le, amely fokozatosan felfúvódott és szétrohadt.
Az 1988-1990-ben leváltott rendszer utáni világ demokratikus elemekből készült ugyan, ám elég ügyetlenül építkezett. A jelenlegi kísérlet során, a demokratikus intézményi hagyományokat is felhasználva fenntartható és a civilizált infrastruktúrát produkáló, konszolidált rendszert kell létrehozni, mégpedig széles közmegegyezés alapján. A NER ugyanakkor egész sorozatot produkált azokból a társadalmi kísérletekből, amelyeket szigorúan elkerülendő példaként használhatunk fel az újratervezés során.
A mostanság elkészített 100 napos kormányzati mérleg végül elég pozitív lett, természetesen vannak teljesült és halasztott ígéretek is.
Létezik azonban valami, ami sok intézkedésnél fontosabb: a választópolgárok igénye tartósan és radikálisan megnőtt a közéleti alakítására.
Több esetben látjuk ennek nyomát: ilyen a kinevezések feletti öröm, a tiltakozás, a kormányzati visszakozás kikényszerítése vagy a köztársasági elnök kiválasztásának folyamata. Utóbbi egyszerű casting lehetett volna, mi mégis arra figyeljünk fel, hogy eközben beindult egy nem tervezett népi alkotmányozási vita is, amelynek során a többség megfogalmazta a maga elvárásait egy közjogi méltósággal kapcsolatban. Ilyen még nem volt.
Vagyis a nyilatkozók többsége a köztársasági elnöktől többet vár el, mint az 1990-es csekély felhatalmazás. Az első elnök, Göncz Árpád a maga bölcs fellépésével elfedte az alkotmányos szerep minimalista jellegét. A most megválasztott Baka András aktívan részt fog vállalni az alkotmányozásból, és aligha lesz a nemzet jámbor nagypapája.
A Tisza-kormány valódi kihívása nem a tönkrement NER esetleges visszatérése. Sokkal inkább az, hogy milyen módon és tempóban képes egy konszolidált társadalom, a civilizációs infrastruktúra alapjait lerakni. Ebben a folyamatban Magyar Péter szerepe és felelőssége kiemelkedő, a kormány kommunikációs fellépésének és recepciójának döntő többsége hozzá kapcsolódik. A kormányzás döccenői arra utalnak, hogy bőven még van min javítania, amiben remélhetően szűk környezete hatásosan támogatja.
A tömegek bevonása hasznos, gyakran azonban kommunikációs fieszta nélkül, saját hatáskörben és gyorsan kell döntéseket hozni. Mivel nagyrészt sikerült eltalálnia a hangot, a miniszterelnök még mindig nagyon népszerű, ám támogatói között többen elégedetlenek, például a mozgalom és a kormányzat viszonyával kapcsolatban.
Személyes tapasztalatom, hogy a Tisza Szigetekben az átlagot meghaladó képzettségű emberek találhatók, hiba őket lelkes és lelkesítendő, ám arctalan aktivista masszaként kezelni.
Az államigazgatásban és csatolmányaiban csakis a képzettség és nem a mozgalmi tagság számít, amikor kellett, én is ehhez tartottam magam. Csakhogy ehhez képest elég lassan, és nem is konzekvensen halad a KEKVA és a vállalati irányító testületek cseréje, és ha jól olvasom, hasonló a helyzet a minisztériumok esetében. Értem, hogy egy év múlva is lehet korrigálni, de jobb egyetlen megfontolt lépésben váltani, aztán hagyni mindenkit dolgozni.
A kormányzat elháríthatatlan felelőssége, hogy a NER fenntartásában rendszerszinten együttműködő intézményekben morálisan elfogadható státuszú dolgozói csoportok működjenek.
Nem elég arra gondolni, hogy ha valaki nem lopott, csalt, híreket nem hamísított, csak karriert épített a NER-ben, annak státusza érintetlen maradhat.
Mert közben sokan, akiknek erre nem volt módjuk, hiszen ellenálltak és kirakták őket, másfél évtizedet elvesztettek, és most jó estben is csak szerény esélyt kapnak a rezsimtől, amelynek győzelméért sokan tettek. Fél évszázados tapasztalatom alapján ezt a jelenséget a kormányváltások egyik sötéten ismétlődő, ironikus elemének látom, de félek, az ebben a helyzetben lévő fiatalabb honfitársaim aligha vidulnak rajta.
A vagyonvisszaszerzési hivatal, azaz az NVVH létrehozása támogatást és kritikát is kapott. Utóbbi lényege, hogy az intézményben ott rejlik a túlsúly veszélye. Meglátjuk. Azt kevésbé értem, hogy miért nem lehetett már a kormányzás elején megindítani az ügyészségi munkát a NER lefontosabb felelőseivel szemben. Amiből aztán akár egy nagy hivatal is kifejlődhet.
De sejtem az okot: a régi ügyészség (bár több vezetőt eltávolítottak) nem látszott megbízhatónak. Reméljük, hogy azok, akiket most kiválogatnak, megfelelően értenek majd a területhez. Amíg azonban a létrehozott NVVH érdemben megkezdi működését, és megfogalmazza a NER első jelentős figuráival szemben képviselhető vádat, súlyos hónapok telnek el.
Ha már így esett, legalább ezt a forgatókönyvet kell jól végrehajtani. Az NVVH alkotmányos felügyelőiben pedig legyen meg az életösztön, hogy szigorúan ellenőrizzék a működést. A különleges eszközökkel és erőforrásokkal szerkesztett hivatalban elengedhetetlen és bizonyítandó a magas szintű professzionalizmus.
Végül javaslom, hogy a kormány építsen ki egy megfigyelőrendszert a kormánydöntés, előkészítés, választói benyomások Bermuda háromszögének megértéséhez. Ha semmi mást, ezt érdemes lenne a Fidesztől megtanulni.
A szerző közgazdász.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.