Legalább tizenegy ember meghalt és 19 megsebesült a dél-libanoni izraeli légicsapásokban, amelyek az elmúlt hetek egyik legsúlyosabb támadássorozatát jelentik. A libanoni egészségügyi tárca és az állami hírügynökség szerint Ansar faluban egy lakóházat ért találat, ott hét ember vesztette életét, köztük három gyermek és két nő. Deir ez-Zahrani térségében további négy ember halt meg. Izrael azt közölte, hogy Hezbollah-infrastruktúrát és a szervezet elit Radvan-egységének egyik parancsnokát támadta, miután a biztonsági övezetben három izraeli katona megsebesült.
A támadások azért keltenek különös aggodalmat, mert a júniusban amerikai közvetítéssel kialakított politikai keret éppen a fegyveres összecsapások lezárását és a dél-libanoni helyzet rendezését célozza. A terv szerint az izraeli erők fokozatosan kivonulnának az általuk ellenőrzött területekről, a libanoni hadsereg venné át az ellenőrzést, a Hezbollah pedig leadná nehézfegyvereit.
A megállapodás végrehajtása kezdettől törékeny volt, mivel a síita szervezet maga nem írta alá, és vezetése többször kijelentette, hogy nem fogad el olyan leszerelést, amelyet izraeli vagy amerikai nyomásra kényszerítenek ki.
Az izraeli hadsereg szerint az ansari épület valójában a Radvan-egység egyik központja volt, és a csapásban Ali Samir al-Hadzs Hasszan parancsnok is meghalt. Az izraeli közlés szerint családtagjai is az épületben tartózkodtak, ám nem ők voltak a célpontok. A libanoni vezetés ezt az érvelést élesen bírálta. Nawaf Salam miniszterelnök közölte, hogy a meghalt nők és gyermekek nem tekinthetők katonai célpontnak. Joseph Aoun államfő pedig úgy értékelte a támadást, mint világos jelzést az amerikai közvetítéssel zajló tárgyalások ellen.
A Hezbollah válaszlépéssel fenyegetett. Ezzel ismét megjelent a kölcsönös megtorlás veszélye, amely az elmúlt években többször sodorta teljes háború felé a két felet. A minta ismerős: egy határ menti támadást izraeli légicsapás követ, arra rakéta- vagy dróntűz érkezik, majd a válaszok egyre mélyebbre érnek a másik fél területén. A mostani csapások között volt olyan, amely az előző két hónap legmélyebb izraeli támadásának számított Libanonban.
Ha a Hezbollah súlyos izraeli veszteséget okozó választ ad, a júniusi politikai keret könnyen működésképtelenné válhat.
A leszerelés a rendezés legnehezebb pontja
A libanoni kormány helyzete különösen nehéz. Bejrút számára a Hezbollah fegyvereinek kérdése évtizedek óta állami szuverenitási probléma. A szervezet saját katonai struktúrával, rakétakészlettel, biztonsági apparátussal és erős politikai hálózattal rendelkezik. Irán pénzügyi, katonai és politikai támogatása lehetővé tette, hogy a libanoni államnál jóval erősebb fegyveres képességeket építsen ki bizonyos területeken. A kormány ugyanakkor nem engedheti meg, hogy a leszerelés belső fegyveres összecsapásba torkolljon, mert a polgárháború emléke és a felekezeti egyensúly továbbra is meghatározza az ország politikáját.
Izrael más logikából indul ki. A 2026-os háború során elfoglalt egy sávot Dél-Libanonban, és azt állítja, hogy addig nem vonul ki, amíg fennmarad a Hezbollah katonai fenyegetése. Izrael Katz védelmi miniszter a héten is azt mondta, hogy a csapatok távozását a szervezet lefegyverzéséhez kötik. Washington ugyanakkor jelezte, hogy a tartós izraeli katonai jelenlét nem egyeztethető össze a megállapodás vállalásaival. Ez alapvető feszültséget teremt: Izrael előbb biztonsági garanciát akar, Libanon viszont a megszállás fenntartása mellett aligha tudja politikailag elfogadtatni a Hezbollah lefegyverzését.
A szervezet számára a fegyverzet saját politikai identitásának része. A Hezbollah évtizedeken át az Izraellel szembeni ellenállásként igazolta különálló haderejét, és támogatói körében ezt ma is fontos legitimációs forrásként használja. A júniusi háború súlyos veszteségeket okozott neki, vezetői és infrastruktúrája is célponttá vált, de teljes katonai felszámolása nem történt meg.
A Radvan-egység különösen érzékeny kérdés Izrael számára, mert ezt az elit alakulatot a határ menti műveletek és egy esetleges észak-izraeli behatolás végrehajtására
képezték ki.
A közvetítők mindkét félre nyomást gyakorolnak
A nemzetközi közvetítők ezért két irányban próbálnak nyomást gyakorolni. Bejrúttól azt várják, hogy a hadsereg ténylegesen vegye át az ellenőrzést a déli térségben és korlátozza a Hezbollah fegyveres mozgását. Izraeltől pedig azt, hogy tartsa magát a fokozatos kivonuláshoz és ne kezelje a biztonsági övezetet határozatlan idejű megszállásként. A feladatot az is nehezíti, hogy a felek egymással szembeni bizalma minimális, és minden újabb támadás bizonyítékként szolgál a másik oldal megbízhatatlanságára.
Ebben a helyzetben a Hezbollah következő lépése válik döntővé. A szervezetnek saját hívei előtt jeleznie kell, hogy nem hagyja válasz nélkül a súlyos veszteségeket, de egy nagy erejű megtorlás újabb izraeli hadműveletet válthat ki. A libanoni kormány közben azt próbálja elérni, hogy a konfliktus politikai csatornán maradjon, és az Egyesült Államok kényszerítse ki a megállapodás mindkét oldalra vonatkozó elemeit. A tizenegy áldozat azonban azt mutatja, milyen könnyen visszafordulhat a folyamat a nyílt háború irányába.
