Köztársasági elnök, miniszterelnök, államfő, kormányfő. A köznyelv nem véletlenül nevezi „fejeseknek” az irányítókat. Ha nem hangzana gúnyos-pejoratívnak, azt mondanám: ha nem is fejedelmek, de a politikában ma ők a legfőbb fejesek. Nem mindegy, milyen viszonyban vannak egymással ők maguk, de főleg az elképzeléseik.
Nálunk divat lebecsülni a köztársasági elnök jogosítványait. Pedig annál erősebbek, mint amit a tisztség legutóbbi betöltői használtak belőlük. Fideszes narancsszín fülbevalóval elég nehéz nemre ingatni a fejet. Túlságosan csörögnének a méretes fülkarikák, még véletlenül arcul csapnák a lázadozó elnököt.
Emlékeztetőül: A köztársasági elnök nemcsak a parlamenthez küldheti vissza az aggályosnak vélt törvényt, ahogy jámborabb elnökök szokták, (ahol aztán majd ismét elfogadják), de az Alkotmánybírósághoz is.
Ennek halasztó hatálya van. De bármikor felszólalhat a Tisztelt Ház előtt – és amióta ugrásszerűen megnőtt a figyelem az ott elhangzottak iránt, ez a befolyásolásra alkalmas, komoly színpadot jelent. Önállóan kezdeményezhet törvényjavaslatot, sőt népszavazást is a parlamentben, őt nem lehet feltűnés és némi botrány nélkül leszavazni.
És akkor még nem is hivatkoztunk az informális tekintélyre. Schmitt Páltól kezdve ugyan sokat tettek ennek apasztásáért – rosszmájú publicisták azzal élcelődtek: a köztársaságot azért kellett felszámolni, mert Schmitt nem tudta, hány t-vel kell írni.
Az informális hatalom helyreállításának esélyét Baka kiválasztásának története csak megnövelte. Tudható, hogy a Tisza vezetése először nem rá gondolt – másfajta kvalitású, egyébként abban az elnöktipusban szintén kitűnő jelöltet támogattak Polgár Judit személyében. Magyar Péterék a szerencsétlen és Polgár Judittal szemben méltatlanná vált történetből úgy vágták ki magukat, hogy másik úton indultak. Azzal szerezték vissza a rokonszenvet, hogy nyilvánvalóvá tették: valódi kontrollt akarnak és vállalnak maguk fölött is. Ép ésszel nem lehet feltételezni, (a Fidesz is csak kínjában teszi), hogy az új elnök „a kormány meghosszabbított keze” lesz, amit első beszédében maga is leszögezett. Függetlenségének tisztelete az előzmények miatt most nemcsak neki: a kormánynak is elemi érdeke.
Ezért (is) fontos, milyen szerepfelfogást vázolt avatási beszédében, különösen a kormány jelenlegi feladataihoz képest. Az világos volt, hogy helyzetértékelésük hasonló.
Baka is forradalmi változást, nagy lehetőséget lát, azok után, hogy a NER , mint mondja, „egy generációnyi időt” vesztegetett el.
Ő is az Orbán-kormányok fő bűneként tartja számon, hogy ellenséget csináltak a mást gondolókból. Ez fontos, de nem új: nagyjából így tartja az ország többsége is.
Ez az, ami a Tisza által létrehozott népfront alapja volt. Erre a népfrontra nagy szükség van ma is, mindaddig, amíg az akut válságot kell kezelni, és mindaddig, amíg az ellenzék és vezére ezzel szemben restaurációs kísérleteket hangoztat. Vagyis mindaddig, amíg a népfrontot érzelmileg is összetartó, vágyott igazságtétel bizonyosan meg nem indul, megfelelő igazságszolgáltatási keretek között. A törvényes keretek fontosságát Baka is kiemelte: nem lehet általános bosszúra építeni, van különbség a felelősségi szintekben. Ez azonban nem az igazságtétel felpuhítását vagy elkerülését jelenti, ahogy néhányan ettől is aggódtak beszédét hallván. Azt hiszem, feleslegesen: Baka gondolatmenete éppen abból indult ki, hogy a jogállami alkotmányosság akkor működik, ha a normák mindenkire vonatkoznak, a volt vezetőkön is számon lehet kérni őket. Legyen vége a kivételezések rendszerének, amikor - mint fogalmazott - az állam, benne az igazságszolgáltatás „egy párt fogságában volt”.
De egyszer ez az igazságtevő, forradalmian rendszerváltó, széles népfrontra alapozó szakasz - nevezzük a „kétharmad” kényszerének - átadja a helyét a következőnek. Amikor a közös demokratikus és emberi értékeket elfogadva, de újra pluralizálódhat a közélet, nyugvópontra jut, részleteiben is kiépül a demokratikus intézményvilág. Ez a konszolidált, demokratikus pluralizmus korszaka. Ugyanazon célok jegyében, de részben másfajta kormányzást és politikai tagolódást követel majd meg.
A kormánynak most az a dolga, hogy az első szakasz feladataira koncentráljon. közben már építve a következő szakasz feltételeit is egy új alkotmányban és választási törvényben. A köztársasági elnök viszont megteheti, hogy máris az eljövendő új szakasz távlataira mutasson rá. Baka éppen ezt tette. Hangsúlyozta, hogy a nemzeti egység nem álságos és teljes egyetértést jelent, hanem azt, hogy mindenkinek tiszteletben tartják jogait és méltóságát. Hogy nem konfliktusmentességre kell törekedni, hanem, mint mondta, arra, hogy az új rend és intézményei konfliktusok között is betöltsék hivatásukat. Az a dolguk - ahogy az elnöknek is - hogy a konfliktusok, eltérő érdekek és vélemények békés rendezését biztosítsák.
Mert a kampányban és részben most is igaz volt, hogy közös a cél, „nincs jobb és bal”. De tudjuk, hogy valójában nagyon is van. És kell is, hogy legyen, mert mindkettőre szükség van.
Az elnök dolga, hogy - mint beszédében tette - legitimálja nézeteink és érdekeink különbözőségét. És előre nézve a mostani mandátumát követő időkre, politikai kultúránkat átvezesse az érdek- és értékegyeztetés bonyolultabb, plurális világába.
Úgy tűnik, vállalja.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.