Sürgős nemzetközi mentesítési és mentési művelet kezdődött az Arab-tengeren, miután az orosz árnyékflottához tartozó, uniós és amerikai szankciók alatt álló Caroline Bezengi nevű olajszállító tartályhajó zátonyra futott és felhasadt Omán partjainál. A tengerészeti biztonsággal foglalkozó Ambrey kockázatkezelő magáncég jelentése szerint egy szakemberekből álló nemzetközi csapat speciális szivattyúberendezések, légi támogatás és mentőhajók bevonásával igyekszik megfékezni az Arab-félsziget keleti részén fenyegető környezeti katasztrófát.
A szituációt rendkívül bonyolulttá teszi a térségben tomboló nyári monszun, amely hatalmas hullámzást és kiszámíthatatlan tengeri áramlatokat idéz elő.
Ez gátolja a műszaki mentőcsapatok megközelítését, miközben az elsüllyedéssel fenyegető roncsból folyamatosan ömlik a nyersolaj a nyílt tengerre.
A partvonalat is elérte a szennyezés
A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a szultánság környezetvédelmi hatósága szerint a nyersolaj szivárgása már elérte a szárazföldi partvonalat is. A legfrissebb mérések és műholdfelvételek alapján a Ras Madrakah környéki tengerparton mintegy negyven kilométeres szakaszon jelent meg az olajszennyezés, az olajfolt pedig már a stratégiai fontosságú Masirah-sziget déli strandjait veszélyezteti.
A tengerfelszínen lebegő fekete réteg kiterjedése műholdas elemzések szerint meghaladja az 1400-2000 négyzetkilométert, ami óriási területet jelent egy ökológiai szempontból kiemelten érzékeny tengeri övezetben.
A 274 méter hosszú, 2001-ben épült Suezmax osztályú tartályhajó mintegy 130 ezer tonna, azaz közel egymillió hordó orosz nyersolajat szállított Indiába, amikor még június elején tisztázatlan körülmények között robbanás történt a fedélzetén Jemen partjainál. A legénység ezt követően elhagyta a járművet, a tisztázatlan tulajdonosi hátterű, irányíthatatlanná vált hajó pedig június végén zátonyra futott az ománi Khuriya Muriya-szigeteknél. A vízben álló, megfeneklett roncs azóta fokozatosan romló szerkezeti állapotba került, a sziklák és a zord időjárás miatti folyamatos ütődések hatására a raktér szinte minden tartálya megsérült, így a víz behatolt a kettős fenekű szerkezetbe.
A Greenpeace környezetvédelmi szervezet rámutatott arra, hogy a hajó által hordozott olajmennyiség csaknem háromszorosa annak a mennyiségnek, amely 1989-ben az Exxon Valdez alaszkai szerencsétlenségekor a tengerbe jutott. Az alaszkai baleset a globális hajózás történetének egyik legsúlyosabb ökológiai csapásaként vonult be a történelembe, a mostani incidens pedig potenciálisan még annál is nagyobb pusztítást végezhet a tengeri élővilágban.
A Hallaniyat-szigetek körüli tengeri természetvédelmi terület egyedülálló ökoszisztémának ad otthont: itt található az arab-tengeri puposbálnák egyik utolsó menedéke, ritka tengeri teknősök költőhelye, valamint kiterjedt korallzátonyok és gazdag halállomány lakóhelye. Az elszabaduló olajfolt nemcsak a közvetlen tengeri élővilágra jelent halálos fenyegetést, hanem a teljes táplálékláncot mérgezi. A víz felszínén képződő vastag réteg meggátolja a napfény bejutását, blokkolja a fotoszintézist a növényi planktonoknál és a koralloknál, miközben az illékony szerves vegyületek belégzése elpusztítja a tengeri emlősöket és a madarakat.
A tengerpartra sodródó kátrányos anyag szétterül a sziklákon és a homokban, évekre tönkre téve a partmenti élőhelyeket. Omán hatóságai felszólították a lakosságot, a halászokat és a turistákat, hogy a szennyezett területeket kerüljék el,
és semmiképpen ne nyúljanak a kimosódott anyagokhoz.
Az árnyékflotta kockázata
A katasztrófa rávilágít az úgynevezett orosz árnyékflotta működésének óriási veszélyeire. Az Ukrajna elleni invázió nyomán bevezetett nyugati szankciók és a nyugati biztosítók kivonulása miatt Oroszország több száz öregedő, rossz műszaki állapotban lévő tartályhajóból álló flottát hozott létre a nyersolaj szállítására.
Ezek a hajók rendszerint átláthatatlan off-shore cégek tulajdonában vannak, papíron afrikai vagy karibi törpeállamok zászlói alatt közlekednek, fittyet hánynak a nemzetközi biztonsági előírásokra, és nem rendelkeznek érvényes felelősségbiztosítással.
A Caroline Bezengi esete pontosan mintapéldája ennek a jelenségnek. A hajó az elmúlt időszakban többször váltott nevet és zászlót, legutóbb Kamerun lobogóját használta szabálytalanul. A nyilvántartások szerint a tulajdonosi és üzemeltetői szálak kínai bejegyzésű fedőcégekhez vezetnek, amelyek a baleset óta elérhetetlennek bizonyultak, és semmilyen felelősséget nem vállalnak a helyreállításért. Így a környezeti károk elhárításának és a mentési műveleteknek a több tízmillió dolláros költségei a tengerparti államra, Ománra, valamint a nemzetközi közösségre hárulnak. A nemzetközi tengerészeti jogban elfogadott "szennyező fizet" elve ebben a helyzetben teljesen használhatatlanná válik.
Normális esetben a biztosítótársaságok és a bejegyzett tulajdonosok azonnal finanszírozzák a kármentesítést és a mentesítést, az árnyékflotta esetében viszont nincs fellelhető felelős tényező.
A hajó roncsának lecsapolása és kiszivattyúzása, valamint az olaj átfejtése egy másik tartályhajóba technikailag rendkívül összetett feladat. A helyszíni felmérések szerint egy ezer méteres csővezeték kiépítésére lenne szükség a nyílt tengeren, miközben a hajó dőlésszöge folyamatosan nő, és a robbanásveszélyes gázok felhalmozódása miatt bármikor újabb belső robbanás történhet.
