A nyelvészekből, demográfusokból és evolúcióbiológusokból verbuvált nemzetközi kutatócsoport legújabb kutatását publikálta a Science folyóirat, amelyben a világ nyelvi sokszínűségének átalakulását tárták fel visszatekintve az elmúlt 12 000 évre, átfogva a holocén (a földtörténeti újkor negyedidőszakának utolsó, ma is tartó korszaka) időszakot. Munkájuk némi kreativitást is igényelt, hiszen mintegy 6000 évvel ezelőttről, azaz az írás feltalálása előtti időszakból nem maradtak fenn írásos nyelvi emlékek, ezért néprajzi adatok, őskori népességbecslések, statisztikai és társadalmi modellek kombinációi alapján állították fel teóriájukat.
A kutatócsoport 171 olyan vadászó-gyűjtögető és halászó társadalom néprajzi adatait használta fel, amelyekre még nem volt jellemző a földművelő közösségekkel való érintkezés. Kifejezetten a földművelés elterjedése előtti közösségekre koncentráltak kutatásaikban. Az így nyert adatokat összevetették olyan független elemzésekkel is, amelyek szerint 12 000 évvel ezelőtt a világ népessége nagyjából 4,4 és 7 millió fő között lehetett.
Ezekből az adatokból kiindulva a holocén földtörténeti korszak kezdetén 4500 és 6200 közötti nyelvet beszélhettek.
Ez a szám a népsűrűséghez képest magasnak számít, ezért – állítólag több ezer lehetséges forgatókönyvet modellezve – annak nyomába eredtek, hogy mi vezethetett az akkori nyelvi gazdagságtól a mai, jóval silányabb nyelvi állapotokhoz. Feltérképezték a mezőgazdaságnak és a technológiai fejlődésnek betudható népességnövekedést, de a konfliktusok, betegségek és környezeti hatások okozta népességcsökkenést is.
Az általuk összerakott modellek arra utaltak, hogy a nyelvi sokszínűség 1000–3000 évvel ezelőtti időszakban érhette el csúcspontját, amit ők aranykornak neveznek, és amikor a becslések szerint 12 ezer–75 ezer nyelvet beszélhettek a legkülönfélébb közösségek. A nyelvfejlődés struktúrája szerint egyébként egy-egy nyelvnek legalább 500–1000 évre van szüksége ahhoz, hogy magát meg tudja különböztetni másoktól, azaz egységes vagy homogén nyelvként tarthassák számon. Ám a kutatásokból az is kiderül, hogy eltűnésük ennél sokkal gyorsabb folyamat.
A mezőgazdasági termelés fejlődésével gyarapodtak a nyelvek, a birodalmak létrejöttével viszont nemcsak a népek, hanem nyelvük elnyomása is kezdetét vette.
A mezőgazdasági termelés megjelenése előtti világ valószínűleg nem volt kivételesen gazdag nyelvekben – erre jutott a kutatás vezetője, Damián Blasi, a barcelonai Pompeu Fabra Egyetem kutatóprofesszora. Nagy valószínűséggel akkoriban még a jelenleginél is kevesebb nyelv létezett. Ellenben a nyelvi sokszínűség ezt követően évezredeken keresztül együtt növekedett az emberi népességgel, ahogy egyre több élelmet voltak képesek megtermelni.
Azonban a társadalmi fejlődés azon fokán, amelynek során államok és birodalmak alakultak, és időről időre egyre nagyobb hatalomra tettek szert, a saját nyelvüket és kultúrájukat kényszerítették a korábban független közösségekre, és ezzel véget vetettek a nyelvek aranykorának. Igába hajtották a nyelvüket is. Illetve a meghódított népcsoportok kénytelen-kelletlen átvették a hódítók nyelvét, miközben saját nyelveik fokozatosan elkoptak. Kölcsönös egymásra ható folyamatok zajlottak. S ahogy alakultak az egyre nagyobb politikai erőcsoportok, úgy terjesztették a saját nyelvüket, ami végeredményben a kisebb regionális nyelvek elsorvadásához vezetett.
Tehát hiába volt egy adott nyelv erős, jól konstruált, esetleg a szokásosnál gazdagabb, ha a birodalom más nyelvet hozott magával, akkor függetlenül a nyelv minőségétől, a kisebbségi nyelv halálra volt ítélve.
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a világon jelenleg beszélt vagy jelnyelvként használt közel 7600 nyelv csupán töredékét alkotják azoknak a történelmi korokon át gyarapodó nyelveknek, amelyeket valaha beszéltek. A tanulmányban a szerzők vizsgálják azt is, milyen következményei vannak a világ nyelvi és kulturális mintázatainak. Példának hozzák fel, hogy:
A nagy államok és soknemzetiségű birodalmak – köztük a Római Birodalom – kialakulása a nyelvi sokszínűség meredek visszaeséséhez vezetett, és a gyarmati terjeszkedés később tovább gyorsította ezt a folyamatot.
Russell Gray, a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet tanszékvezetője, a tanulmány társszerzője, ennek kapcsán arra világított rá, hogy miközben a ma általunk ismert nyelvek hatalmas és rendkívül szelektív folyamaton mentek át, azaz az egykori aranykorszak keresztmetszetét adják csupán, addig életképességüket bizonyították azzal, hogy a folytonos akadályok ellenére képesek voltak túlélni a történelmi megpróbáltatásokat.
Ugyanakkor az is igaz, hogy életképességüket gyakran csak az szabta meg, hogy történetesen olyan népek vitték tovább, amelyek egyre nagyobb területen terjeszkedtek és a népesség gyarapodásával terjesztették magát a nyelvet.
A National Geographic friss tanulmánya arra figyelmeztet, hogy a nyelvi sokféleség csökkenése szinte szakadatlan folyamat. A Veszélyeztetett Nyelvi Projekt (Endangered Languages Project) adatai alapján megállapítható, hogy hanyatlóban van mintegy 3300 nyelv, amelyek közül 437 súlyosan veszélyeztetettnek számít.
Hisz nemcsak a régmúlt emléke a gyarmatosítás, az ezzel járó jogi korlátozások sorozata, az erőszakos asszimiláció és a gazdasági kényszerek, amelyek mind-mind hozzájárultak a nyelvi sokféleség zsugorodásához.
S mi európaiak is a saját bőrünkön tapasztaljuk az angol nyelv dominanciáját, az amerikaiak pedig a spanyol egyre szélesebb elterjedését.
Előbbinek egyik lehetséges magyarázata a globalitás, amely magában hordozza a nyelvi egységesülés lehetőségét is. A tengerentúlon viszont a vonzó jóllét, a magasabb amerikai életszínvonal indított el migrációs hullámot – mostanság Dél-Amerikából leginkább –, ami aggodalmat kelt a történelmi többséget jelentő angolajkúak körében. S vajon a klímakatasztrófa még mit tartogat a világ számára? Az elmúlt fél évszázadban több mint 400 nyelv tűnhetett el végleg – állapította meg következtetését a „veszélyeztetett nyelvi projekt” csapata.
Claire Bowern, a Yale Egyetem nyelvésze és a tanulmány másik társszerzője árnyalja a képet, mert szerinte „A politikai folyamatoknak nem feltétlenül kell egy bizonyos irányba haladniuk. Egyáltalán nem törvényszerű, hogy a veszélyeztetett nyelvek kihalnak.”
Mindezek ellenére a kutatók most azt állítják, hogy a nyelvek kihalásának üteme akkoriban a maiénál is gyorsabb volt.
