Azt állítom, hogy a ma elérhető adatok alapján be kell avatkozni a mederbe, ha tartósan a Dunából származó vízzel működik a paksi atomerőmű a jövőben. Korábbi cikkemben (Megemelhető a vízszint Paksnál, augusztus 5.) egy gyors megoldásra adtam javaslatot, most pedig bizonyítékokat kerestem az elérhető adatok között a kisvízi meder berágódására, különösen a paksi vízmérce, illetve az atomerőmű üzemvízcsatornája környékén.
Kerestem az elérhető adatbázisokban, hogy mit lehet megtudni a Duna paksi mérceszelvényéről. Minden egyes alkalommal ugyanis, amikor vízhozammérés történik, pontosan felveszik a mérce szelvényében a Duna medrét. Sok évre visszamenőleg tudni lehet tehát, hogy az a mederszelvény mikor hogyan nézett ki, így meg lehet nézni, hogy a kisvízi meder berágódása konkrétan milyen formában megy végbe.
A Duna paksi vízmércéjénél (szelvény: 1531,3 fkm) érvényes, aktuális vízállásvízhozam- (H-Q-) összefüggések a hivatalos adatbázis szerint a jelenlegi, rendkívül alacsony vízállási tartományban (–127 cm körüli értékeknél) 771 m³/s körüli vízhozamot eredményeznek. Gondoltam, hogy lekérem az érvényes vízhozamgörbe adatait, amelyről leolvasható, hogy egy adott vízálláshoz mekkora vízhozam tartozik.
De nem lehet megismerni a vízhozamgörbét, és nyilvános felületen nem elérhető a dunai keresztszelvények képe vagy számértékekkel megadott alakja sem. Gondoltam, akkor legalább nézzük meg visszamenőleg, milyen vízhozamokat rendeltek az észlelt vízállásokhoz. A hozamértékek függetlenek a mederszelvény alakjától. De a múltban megállapított vízhozamadatsor sem elérhető.
Azért találtam megoldást. Fél évszázaddal ezelőtt írtam számítógépre egy vízrajzi rendszert. A vízfolyásokon észlelt vízállásadatsorokat tartalmazta, attól kezdve, hogy megkezdődött az észlelés, valamint a vízhozamgörbéket, amelyeket időszakonként meghatároztak. Így a vízállásokból származtatott vízhozamokat meg lehetett határozni géppel. Ebből lett a szakdolgozatom. A Vituki megvásárolta, és a 70-es évek végén ezt alkalmazta az összes magyarországi vízmércére.
Az, hogy ma csak részben hozzáférhetők az adatok, nem igazán gond. Amit nyilvánosan meg lehet ismerni, abból is szépen levezethető, hogyan alakul Paksnál a Duna medre. Kell hozzá némi vízrajzi ismeret, de a jövőre vonatkozó előrejelzések, becslések nagyon hasznosak, és a már megtörtént események értékelése is sok ismeretet hordoz.
Ha tudjuk, hogy mikor voltak kis hozamok a Dunán, akkor megnézhetjük, hogy a mostani lesüllyedt mederben milyen vízállásokat eredményezett volna az akkori vízhozam. A 775 m³/s alatti extrém alacsony vízhozamok Magyarországon a tartósan csapadékmentes nyári-őszi aszályos periódusokhoz (2003, 2018, 2022 és 2026 nyara) köthetők.
Már ennyiből is megállapítható, hogy mikor lett volna a mostanihoz hasonló üzemi korlátozás az atomerőműben, ha a kisvízi meder süllyedése már akkor is bekövetkezett volna.
Ha megszerezhetők a vízhozammérések adatai időrendben, akkor a meder alakjának változásai látható módon is követhetők. Az érdemi megállapítást, hogy a kisvízi meder erodálódik, a Duna magyarországi szakaszán bárhol elvégzett vizsgálat igazolja. A BME dunai mederkutatá-ábráin is jól érzékelhető a változás: látható, hogy a meder berágódása az elmúlt évtizedekben jelentős volt, és a folyamat lassú ugyan, de a hatás egyre gyorsul.
Pakson két probléma van. Egyrészt a Duna csökkenő hozama a klímaváltozás következtében, másrészt a meder alakulása a Duna fenékeróziója miatt.
A csökkenő hozamok ellenére az atomerőmű üzemvízellátása mennyiségi oldalról biztosított: van víz a Dunában, és a szükséges sugár hosszú távon is elérhető lesz. Annál is inkább, mert az erőmű nem elfogyasztja, hanem használja a vizet. A felvett sugár jelentős hőterheléssel ugyan, de a melegvíz-csatornán keresztül visszakerül a Dunába.
Paks 1. esetében az nem jöhet szóba, hogy az üzemi vizet elérő szivattyúk méterekkel mélyebbről vegyék fel a vizet egy kimélyített csatornából. Másodpercenként száz köbméterről van szó, ilyen léptékben nem érdemes átépíteni, igen nagy beavatkozás lenne ez az erőmű üzemeltetésébe, ha egyáltalán lehetséges.
A megoldás a Duna torkolati szelvényébe való beavatkozás. Ott érdemes előállítani a megfelelő vízszintet kisvízi időszakokban, amikor a Duna hozama alacsony.
Az elérhető néhány kisvízi vízállás- és hozamadatból is az következik, hogy a Duna medrében kell a megfelelő szintet kialakítani. Az is bizonyos, hogy beavatkozás nélkül a kisvízi meder süllyedése nem áll meg. A süllyedés folytatódik, a meder évről évre egyre jobban erodálódik. Arra is számítani érdemes a jövőben, hogy a klímaváltozás miatt a most megtapasztalt alacsony hozamoknál is kisebb vízhozamok lehetnek, amit már kizárólag a vízállás emelésével lehet kivédeni.
Minden arra mutat tehát, hogy be kell avatkozni a mederbe, ha a jövőben tartósan a Dunából származó vízzel akarjuk működtetni a paksi atomerőművet. Ha nem avatkozunk be, marad a korlátozás, és egyre gyakrabban az, amit most remélhetőleg sikerült elkerülnünk: a lekapcsolás.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.