Azahriahtól Halász Juditig sokféle előadó képviselteti magát a Bródy Dalok Napján. Mennyire fogják tükrözni a dalok a fellépők stílusát?
Ebbe semmi esetre sem akartunk beleszólni: egyrészt a zenekarok egészen biztosan saját stílusukra formálják a dalokat – ezért is jöttek többek között. A szólista előadók pedig egy alapzenekarral dolgoznak, amely szintén nyitott volt minden instrukcióra. Závodi Gábor zenei rendező barátom is több ötlettel segítette a fellépőket, így mindenki megtalálhatta a dalokban a maga karakterét. Az emberi hang egyébként nagyon meghatározó önmagában is: ugyanaz a dal teljesen más hangulatú lesz attól, hogy ki énekli. De pont ebben a heterogén, nagyon sokszínű kavalkádban látom Bródy János személyiségét. Annyi féle témában és annyi mindenkihez írt jó dalokat, hogy talán pont ez a sokszínűség adja vissza, hogy egy ilyen ikonnak, szerzőnek milyen hatása van össztársadalmi és többgenerációs szinten is.
A koncert Bródy János életműve előtt tiszteleg. Mi döntött róla, hogy a több száz dalból végül mi kerüljön a színpadra?
Már az elnevezésnél is volt egy fontos szempontunk: nem véletlenül adtuk a Bródy Dalok Napja címet és kerültük ezt az „életmű”, meg mindenféle nagy, összegző kifejezéseket, amelyeket ilyenkor használni szoktak. Mert az az érzésünk, hogy a dalok egy ponton leválnak a szerzőikről: sokszor dúdolunk egy dalt és nem is tudjuk, hogy az egy Petőfi-vers vagy egy Locomotiv GT-szám és még sorolhatnám. A dalok önálló életre kelnek – ez ennek a műfajnak az egyik legszebb misztériuma. Az, hogy Bródy János 80 éves, az természetesen egy örömteli apropó, de ő maga is azt kérte, hogy ez az este elsősorban a dalokról szóljon.
Lesz majd egy tematika, amely alapján összeáll az este?
Egy ilyen koncert esetében a tematizálás egyszerre vonzó és veszélyes ötlet. Több órán át – délután öttől este tizenegyig – ember legyen a talpán, aki követni tud bármilyen tematikát. Inkább arra figyeltünk, hogy úgy működjön, mint egy jól összeállított koncert setlist: minél változatosabb, minél hangulatosabb legyen, legyenek benne nagy kiemelkedő csúcspontok, lírai részek. Ezért is van két színpad, egy kisebb és egy nagy, előbbi értelemszerűen a kicsit visszafogottabb vagy intimebb daloknak ad teret, utóbbi pedig a gazdagabb hangszerelésnek. Viszont ami a dramaturgiát illeti, az átszereléseket nem műsorvezetővel oldottuk meg, hanem bejátszókat készítünk, amiben egyrészt pályatársak, fiatalabb generáció zenészei beszélnek Bródyról. Emellett találtunk olyan régebbi és újabb Bródy-interjúkat, amelyekben elképesztően fontos, most is érvényes gondolatok fogalmazódnak meg. A harmadik része pedig az – ezt már sokszor elmondtam, de nem győzöm hangsúlyozni – hogy Bródy sok mindenre rájött amellett, hogy a mi anyanyelvünkön meg tud szólalni ez a műfaj. Tudta azt is, hogy színpadon állni mekkora felelősség.
Az elsők között volt tulajdonképpen, akik azt gondolták, hogy ez nemcsak móka és kacagás, hanem óriási felelősség is, hogy naponta sok száz, sok ezer, sok tízezer emberre gyakorol hatást az, aki a színpadon van – így nem mindegy, hogy miről beszél.
Tehát kap egy erős társadalmi színezetet is a műsor?
Bródy János társadalmi szerepvállalásában a dalain és azon kívül is mindig megjelenik az aggodalom: akár a hazánkért, akár a planétáért, aminek látni kell, hogy rendkívül szomorú aktualitása van most is. Hiszen erre a koncertre például a hőkupola kellős közepén kerül majd sor, nem beszélve az energia-, a környezeti, társadalmi válságokról világszerte. Dőlnek össze rendszereink… Bródy János simán megelőzte a korát, amikor az egymás iránti felelősségről beszélt. Igen, ez mind része lesz a koncert tematikájának, ugyanakkor garantálom, hogy ez egy szórakoztató este marad!
