Intenzíven kezdte koncertjét Moby a Budapest Parkban: a ’99-es Bodyrockkal indított, így a közönség egy szemvillanás alatt az amerikai zenész pszichedelikus és melankolikus világában találhatta magát. Aztán Moby egy személyes mondandóval folytatta.
– Most jöjjön az első számom, melyet David Lynch emlékének szeretnék szentelni – mondta, így utalva a 2025 januárjában elhunyt rendezőre, aki Twin Peaks című tévésorozatának a nyitózenéje, vagyis Angelo Badalamenti szerzeménye inspirálta az 1991-es Go című éteri számát. De Lynch és a széria szellemét máshogy is megidézték: a kivetítőkön a sorozatra jellemző erdős táj is feltűnt, majd kiíródott annak ikonikus kulcsmondata, miszerint: „A baglyok nem azok, aminek látszanak.”
Ezután Eminem fotója villant fel a színpadon, majd elhangzott az amerikai rapper Without Me című számából a „Nobody listens to techno” (Senki sem hallgat technót) sora remixelt formában, aztán a ’93-as I Feel It című szám következett, felidézve a kilencvenes évek rave-korszakát. A koncerten viszont nemcsak a pörgős számok kaptak helyet.
– Még ha millió fok is van ma este, valami lágyat és romantikusat szeretnénk játszani – mondta Moby, majd felcsendült a 2002-es In This World melankolikus dallama, melyet a kivetítőn kinyíló virágok és fodrozódó felhők látványa kísért. Aztán a 2002-es We Are All Made of Stars következett, a zenei utazást pedig a világűr, egy lebegő űrhajós és az Űrodüsszeia pszichedelikus jelenetét idéző végtelenségbe tartó sávok érzékeltették. A koncerten ezt követően Moby bő harmincéves életművének szinte minden korszakából elhangzottak dalok, másrészt a turné számainak összeállításába ezúttal a rajongók is beleszólhattak, mivel a zenész a közösségi oldalain kérte ki a véleményüket arról, melyeket szeretnék hallani élőben. David Lynch mellett aztán Moby egy másik művésztársáról is megemlékezett.
– A következő dal az egyik legszebb, amit valaha írtak. És nem én írtam, hanem a legjobb barátom, David Bowie. Hiányzik, és örülök, hogy barátja lehettem minden idők leghatalmasabb zenészének – mondta, majd elhangzott a 2016-ban meghalt amerikai zenész 1997-es Heroes című száma.
A koncerten továbbá fontos társadalmi üzenetek is szerepet kaptak, Moby ugyanis az egyik legismertebb állatjogi aktivista, így az 1999-es Why Does My Heart Feel So Bad? című száma alatt a kivetítőn hegyek közt legelésző tehenek és istállóban lakmározó malacok jelentek meg.
És a politika sem maradt el, mert miután a zenekar lesétált a színpadról, és a közönség visszahívta őket, Moby a mikrofonhoz lépve megköszönte a magyaroknak, hogy újra visszahozták a demokráciát az országba, amit nagy tapsvihar követett, majd hozzátette: reméli, az Egyesült Államok is követi majd ezt a példát.
Ezután Moby egyik legnagyobb sikerszáma, a 2005-ös Lift Me Up hangzott el, majd a zenész egy személyes vallomással zárta a koncertjét:
– Emlékszem, amikor először jöttem Magyarországra, Budapestre, akkor még egy fiatal raver voltam, és még volt hajam, s bár már nem vagyok fiatal, és hajam sincs, a szívemben még mindig az a raver gyerek vagyok. Ezzel az utolsó dallal pedig ünnepelni szeretnék. Mert tudom, hogy sok rossz dolog van a világban, de ti bebizonyítottátok, hogy sok jó dolog is van a világon – mondta, azzal a Feeling So Real csendült fel ’94-ből, melynek pörgő dallamait hallva és a zölden villogó kivetítőket nézve a közönség úgy érezhette, mintha egy rendszerváltás utáni rave-buliban lenne.
