A Fidesz nyilván önkényt és politikai tisztogatást emleget a 37 külképviselet-vezető hazarendelése miatt. Való igaz, egy új kormány nem cserélhet le minden diplomatát pártállás alapján, és az sem lenne szerencsés, ha politikai kinevezettek kerülnének a felelős pozíciókba. A diplomata tisztsége a bizalomra épül, szakmai tudással, nyelvismerettel, helyismerettel, tárgyalási rutinnal és ítélőképességgel kell rendelkeznie.
Ám ha valakinek aligha lenne joga látványosan vitatni a mostani visszahívásokat, az éppen a Fidesz, az a volt kormánypárt, amely minden szakmaiságot igyekezett háttérbe szorítani a magyar diplomáciánál. A probléma már jóval korábban kezdődött. Szijjártó Péter 2014-ben miniszterjelöltként azt hirdette, hogy a külpolitika fő feladata a magyar gazdasági érdekek érvényesítése. A klasszikus diplomáciát lefokozta, az apparátus pedig egyre inkább a kormány politikai kommunikációjának végrehajtója lett.
A nagykövetségek fő feladata az lett, hogy a fogadó országban megvédjék Orbán Viktor mindenkori álláspontját.
Ezek olykor már kínos formát öltöttek. 2013-ban a stockholmi magyar nagykövet telefonon tiltakozott a svéd közszolgálati televíziónál egy Magyarországról szóló riportfilm miatt. 2019-ben a ljubljanai magyar nagykövetség diplomáciai jegyzékben kérte a szlovén külügy segítségét, hogy a Mladina hetilap a jövőben ne közöljön az Orbán Viktort náci karlendítéssel ábrázolóhoz hasonló karikatúrát. Ljubljana erre azt az egyedüli választ adta, amit egy európai, demokratikus állam adhat: egy jogállamban a kormány nem utasítja a sajtót arra, milyen rajzot közölhet. 2020-ban pedig kiderült, hogy magyar külképviseleteket magyar újságírók külföldi útjainak, képzéseinek és szakmai kapcsolatainak figyelésére is mozgósítottak.
Miközben diplomaták szerkesztőségi mondatok, karikatúrák vagy kritikus nyilatkozatok miatt tiltakoztak és a „Magyarország” elleni támadásról beszéltek, a magyar külpolitika valódi stratégiai kapcsolatai sorra romlottak.
Lengyelországgal az orosz invázió után ért véget a korábban ünnepelt politikai barátság. Svédország NATO-csatlakozását Budapest hónapokig feltartotta, miközben Stockholmnak azt vetette a szemére, hogy bírálja a magyar jogállamiság állapotát. Az Egyesült Államokkal az Obama- és Biden-adminisztráció idején a kapcsolat látványosan lehűlt, a kormány pedig sokszor már belpolitikai ellenfélként beszélt Washingtonról. Németországgal, az ország legfontosabb gazdasági partnerével is állandósultak a politikai súrlódások.
Egészen más mérce működött kelet felé. Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus halálakor Orbán Viktor és Szijjártó Péter napokig hallgatott, miközben szinte egész Európa megszólalt. Magyarország 2021-ben blokkolta az Európai Unió Hongkong miatt Kínát bíráló közös nyilatkozatát. A kínai, orosz, azeri vagy közép-ázsiai jogsértések ritkán váltottak ki olyan harcias budapesti reakciót, amilyet egy nyugati újságcikk vagy miniszteri mondat könnyedén előidézett. Berlinnek, Stockholmnak vagy Brüsszelnek keményen vissza lehetett szólni, Moszkvával és Pekinggel szemben viszont rendre arra hivatkoztak: „kölcsönös tiszteletre” van szükség.
A most hazarendeltek között van Csiszár Jenő milánói főkonzul, aki műsorvezetőként vált ismertté, Vitézy Zsófia, Orbán Viktor rokona, továbbá Szarka Gábor, az SZFE átalakításának egykori kancellárja és Nagy Gábor Tamás volt fideszes polgármester. Lehet köztük olyan, aki időközben megtanulta a szakmát és tisztességesen végezte a feladatát. A gond maga a rendszer volt: a diplomáciai pálya többé nem adott biztosítékot arra, hogy a fontos állomáshelyekre hosszú szakmai életút után lehet eljutni. A politikai kapcsolat, a kormányzati szolgálat vagy a lojalitás sokszor elegendő belépőnek bizonyult.
Ez a hivatás megalázása volt azokkal szemben is, akik évtizedeken át nyelveket tanultak, országokat ismertek meg, válságokat kezeltek, tárgyaltak és a háttérben építették Magyarország kapcsolatait.
A jó diplomata sokszor éppen akkor hasznos, amikor nem ért egyet a politikai vezetéssel: elmondja, hogyan látják az országot kívülről, figyelmeztet a hibákra, és nem azt írja a jelentésbe, amit a miniszter hallani szeretne.
Ha a külképviselet propagandaállomássá válik, ez a visszacsatolás megszűnik, a kormány pedig csupán saját világmagyarázatának visszhangját hallja.
A mostani átalakítás ezért indokolt, de csak akkor lesz hiteles, ha nem bosszúhadjárat. Nem mindenki fideszes pártkatona, akit a Fidesz-kormány nevezett ki, és nem minden politikai előélet tesz valakit alkalmatlanná. Világos szakmai követelményekre, kiszámítható diplomata-életpályára és olyan kinevezésekre van szükség, amelyeknél a nyelvtudás, a külpolitikai tapasztalat és az adott ország ismerete mindennél többet ér.
Magyarországnak újra el kell nyernie az európai partnerek bizalmát. Ehhez kevés az, hogy a kormány más hangon beszél Brüsszelről, Varsóról, Berlinről vagy Párizsról. Olyan diplomáciai szolgálatra is szükség van, amely a szakmaiság elvei alapján működik és valóban az európaiságot helyezi középpontba. A Fidesz a diplomatákat a kormányzat szócsövévé fokozta le. Ennek a korszaknak véget kell vetni. A diplomácia helyreállítása ugyanúgy része az állam újjáépítésének, mint a független intézményeké: szakértelem nélkül Magyarország aligha térhet vissza Európa vérkeringésébe: olyanokra is szükség van, akik hitelesen képviselik az országot az európai porondon.