Imádtuk nézni a futball világbajnokság mérkőzéseit. Az esetenként éjszakai, hajnali mérkőzés időpontok sem tántorítottak el, bár másnap aztán a kialvatlanságtól kissé kótyagosan taglaltuk, hogy Haaland miért volt olyan passzív az angolokkal szemben, vagy Messiék miért ismét az utolsó pecekben találtak magukra Svájc ellen a negyeddöntőben..... A döntőről ne is beszéljünk. Globális élmény volt, százezrekkel a lelátókon és százmilliókkal a képernyők, monitorok előtt. Globális élmény, globális hatásokkal. De globális felelősséggel is?
A Telex július 11-i cikke szemlézte Szász Anna Dorottya, a Green Policy Center junior elemzőjének a Másfélfokban megjelent írását, mely szerint a vb egyetlen mérkőzésének karbonlábnyoma akár 72 ezer tonnára is rúghat, ami 48 ezer autó éves kibocsátásának felel meg. A 48 nemzeti válogatottra bővített mezőny három ország 16 városában 104 meccset játszott, a helyszínek között sok esetben több mint 4000 kilométer volt a távolság.
Az üvegházhatású gázok mintegy 85 százaléka a sportolók és kisérők ezreinek, valamint a szurkolók millióinak szállítását biztosító repüléshez volt köthető. Bosznia-Hercegovina válogatottja a csoportmeccsek során például több mint 5000 kilométert utazott Torontó, Los Angeles és Seattle között.
A cikk idézi a BBC becslését, mely szerint egy angol szurkoló, ha követte csapatát a döntőig, önmagában mintegy 3,5 tonna szén-dioxidot juttatott a levegőbe.
A 2026-os futball világbajnokság lehet a történelem legnagyobb ühg-kibocsátású sporteseménye, a 2024-es párizsi olimpiáét majdnem hatszorosan meghaladó, 9 millió tonnás kibocsátással - írja Szász Anna Dorottya.
A szemléletesség kedvéért továbbfűzve ezeket az adatokat, játsszunk el a számokkal. A 104 mérkőzés karbonlábnyoma elvileg 104 x 48.000 = 4.992.000 autó éves kibocsátásával egyenlő. Magyarországon a KSH szerint 2025-ben 4.373.763 személygépkocsi volt forgalomban: tehát a Magyarországon forgalomba helyezett összes autó egy évet is meghaladó üzemének karbonlábnyoma lehet annyi, mint a vb-é volt.
Visszafogottságra a jövőben sem számíthatunk. 2030-ban nem három országban, hanem három kontinensen (Európa, Afrika, Dél-Amerika) kerül megrendezésre a futball világbajnokság, a FIFA elnöke, Gianni Infantino elképzelései szerint tovább bővülve, immár 64 ország részvételével.
Jól van ez így? Nem lehetne másképp? – merül fel óhatatlanul a kérdés. Hogy klíma ügyben „nem babra megy a játék”, azt megtapasztalhatták maguk a világbajnokság résztvevői is az egyes helyszínek extra magas hőmérsékletétől szenvedve, vagy a Kanadában tomboló 800 erdőtűz New Yorkot – így a vb döntőt is - veszélyeztető füstfelhőjétől félve. A FIFA által szervezett számos esemény glóbusz léptékű, így a természeti környezet megóvásában, vagy épp az erőforrások pazarlásában mutatott példa is globális hatású.
„Védd a klímát, kevesebbet ülj a volán mögé, törekedj karbonlábnyomod csökkentésére” – hirdetik az ENSZ szervezetei, ezt hirdeti az Európai Unió és mind több ország klímapolitikája is. De valóban, eközben a fenntarthatósági szempontok sutba dobásával a globális show-nak folytatódnia, a növekedésnek pörögnie, a túlfogyasztásnak dübörögnie, a profitnak emelkednie kell?
Kritikák folyama érte a szervezést az üzleti szempontok túlzott fókuszba kerülése miatt. Olvassuk a világbajnokság gazdasági eredményeit, ezek szerint a 2026-os vb-ből a FIFA bevétele legalább ötven százalékkal meghaladta a 2022-es katari vb-ét, számszerűsítve 12–15 milliárd dollár körül alakult. Üzleti siker - a fenntarthatóság rovására. De miként veheti így komolyan napjaink tudatos életvitelre is nyitott polgára a klíma-érzékenyítő törekvéseket, a fenntarthatóság okán rá rótt korlátozásokat? A felelősség csak az egyént terheli?
Világbajnokság kell! A futballban is, a kézilabdában is és valamennyi sportágban, mint ahogy olimpia is kell. De lehet máshogy is. Mint például a 2024-es párizsi olimpián, ahol fontos cél volt a fenntarthatóság szempontjainak előtérbe helyezése. Párizs e cél mellett is rentábilis olimpiát rendezett. Igaz, nem extraprofittal. Egy másik példa a 2006-os – Nyugat-Európában legutóbb rendezett - németországi vb. A mérkőzéshelyszínekkel érintett 12 város között a legnagyobb távolság 614 kilométer volt (München–Hamburg), az átlagos távolság pedig 200-300 kilométer. Szemben a 2026-os vb 2000-3000 kilométerével.
A 12 német várost fejlett vasúthálózat kapcsolta egybe, így vélhetően a helyszínek között sem a repülés volt a meghatározó utazási mód. Hogy mit jelent ez a kibocsátás különbségében, ahhoz elég az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatait idézni, melyek szerint a légiközlekedés egy utaskilométerre eső szén-dioxid kibocsátása 285 gramm, szemben a vasút 14 grammos CO2 kibocsátásával.
Miért ne kerülhetne be a FIFA pályázati elvárásrendjébe a karbonlábnyom-korlát meghatározása? Vagy hogy a mérkőzés helyszínek adott százaléka között modern vasúti kapcsolatnak kell lennie?
Budapest tervei között lebegtetve most is jelen van egy esetleges pályázat a 2036-os nyári olimpiai játékok megrendezésére. Az olimpiát egy város pályázza meg, de a sportágak helyszínei jellemzően több várost is érintenek. Így lehet ez Budapest esetében is, országhatáron belüli és kívüli városokkal.
Az első, 2012-es, füstbe ment olimpiai pályázat – jelen cikk szerzője aktív részvételével megfogalmazott - sajátossága a Dunára szervezett, azaz „Duna menti olimpia” volt. E stratégiai irányt a 2024-es megrendezésre irányuló – szintén füstbe ment – pályázati szándék is átvette, és kreatívan továbbfejlesztette.
Egy 2036-os budapesti pályázat a korábbi szlogent tovább fűzhetné a „folyó és a vasút olimpiája” szlogenné.
Hiszen a vasút, a kötöttpálya Budapest és a térség városai között, valamint Budapesten belül is rendelkezésre áll ma már, és még magasabb színvonalon áll majd rendelkezésre 2036-ban, mivel jelen kormányunk közlekedéspolitikájának elsőszámú prioritása a vasút és a kötöttpálya fejlesztése nemzetközi, országos, regionális és városi szinten. E közlekedéspolitikai célhoz az olimpia ügye kiváló indikátorkét szolgálhat.
A fenntarthatóság globális ügyének megközelítéséhez, a gazdaság–üzlet–egyéni felelősség viszonyának megvilágításához a 2026-os futball világbajnokság „ügye” csak egy példa a sok közül.
Zárd el a vizet fogmosás közben – érkezik a racionális javaslat, de közben egy-egy akkugyár napi vízfogyasztása egy 40-50 ezres város napi vízfogyasztásával egyenlő. Hőségben is korlátozd a klímahasználatot - szól a figyelmeztetés, miközben egy AI által megválaszolt levélnek 10-szer nagyobb az energiaigénye, mint ha hagyományosan válaszolunk, az adatközpontok pedig napi 1,1-1,5 millió liter vizet fogyasztanak.
A szolgáltatások, a technológiák fejlődésének kedvező hatásai számolatlanok, kedvezőtlen hatásaik csökkentéséhez pedig a kulcsszó a túlfogyasztás, illetve a túlfogyasztás visszafogása, legyen az bármilyen élménybe vagy zöld színbe csomagolt. A futball vb a túlfogyasztás gerjesztésének mintapéldája volt.
A mérnökség és szervezetei – mint a Magyar Mérnöki Kamara - felelőssége napjaink mind inkább irracionális világában a racionalitás képviselete, társadalmi szintű realizálása. E felelősség érvényesítése a glóbusz és népessége túlélési esélyeinek puzzle-jában egy nagyon fontos darab.
A szerző közlekedési szakértő, az S-bahn koncepciót kidolgozó munkacsoport vezetője.