Bob Seger túl volt már a harmincon, valamint nyolc szólóalbumon, de nem ragadta el a fősodor. Aztán 1976-ban megjelentette a zenekaráról elnevezett Silver Bullet című dupla koncertalbumot, és egyszeriben csatlakozott a rock mainstreaméhez.
Az ötven éve kibocsátott korong dalait két estén vették fel 1975 szeptemberében Seger szülővárosában, Detroitban, a Cobo Arénában. A lemez feldolgozással kezdődött, Seger és a Silver Bullet Band Ike és Tina Turner Nutbush City Limits című 1973-as számával nyitott. Bejött. Dave Marsh, a Rolling Stone magazin kritikusa azt írta: „A Live Bullet a legjobb élő albumok egyike, amelyet valaha készítettek.” Tőle a dicséret kiváltképp sokat ért, mert – ugyancsak 1976-ban – arról cikkezett, hogy a Led Zeppelin „leküzdhetetlen hibája” John Bonham dobos, aki „klinikailag alkalmatlan, és felelős minden addigi Zeppelin-album tönkretételéért”.
Seger élő lemeze után a Night Moves című – még mindig 1976-os – albuma is feltűnő sikert aratott, a címadó szám az amerikai lista negyedik helyére futott fel, akárcsak két esztendővel később a Still the Same.
Így jött el 1979, Seger legszebb éveinek egyike. Akkor jelent meg emblematikus dala, az Old Time Rock and Roll, amely Tom Cruise 1983-as filmjében, a Kockázatos üzletben is felhangzott, majd 2001-ben a múlt század legnagyobb hatású számai közé választották. Az Eagles szintén 1979-es Heartache Tonightja is a rock klasszikusai közé tartozik, ennek társszerzője Bob Seger, aki a magasröptű Sasok szárnyalása révén először tapasztalta meg, milyen érzés amerikai listavezető dalban szerepet játszani.
Az idő tájt már harmincnégy volt, és azt mondta: „Ha korábban kezdtem volna slágereket írni, akkor talán soha nem játszottam volna ennyit Neil Younggal és Bruce Springsteennel.”
Mire negyven lett, saját előadásban is az élre került. Előzőleg We’ve Got Tonight című dalát Sheena Easton és Kenny Rogers az amerikai countrylista csúcsára vitte 1983-ban, majd 1986-ban, amikor honfitársaink mindmáig utoljára szerepeltek labdarúgó-világbajnokságon, s a Magyar Rádió mexikóvárosi stúdiójában két számnál tapasztottam fejemre a fülest. Az egyik a Like a Rock volt. A másikat – Dés László szerzeményét – most is milyen szívesen hallgattam volna a vb-n: „Itt vagyunk, ki tudja, kit ki hívott, mégis itt vagyunk…”
A Like a Rock nemcsak azért vált az amerikai – és a globális – kultúra részévé, mert listaelső volt, hanem azért is, mert a Chevrolet autógyár majdnem másfél évtizedig nyomta nem éppen kérészéletű kamionos kampányában.
A hasonló című nagylemez négy évvel az előző, 1982-ben megjelent Distance után készült el. Szembeszökött a távolság. A termékeny Seger huszonöt dalt válogatott össze, ám ezek közül végül csak az American Stormot és a Like a Rockot tette fel a korongra, amelyet már producerként is jegyzett. Az újabb szerepkör azért is hasznos volt, mert a műbíráló Marsh 1974-ben még arról elmélkedett a Rolling Stone hasábján: „Segert évek óta detroiti John Fogertyként emlegetik, de sosem érte el kaliforniai kollégája elsöprő sikerét. Amire igazán szüksége lenne, az egy jó producer.”
A Billboard magazin albumlistáján a harmadik helyre emelkedő Like a Rock nagylemezt a Washington Post így méltatta: „Egyetlen rocker sem ír jobban az öregedésről. Seger legjobb új dalai megindító történetek azokról az emberekről, akikkel felnőtt.” Az a megállapítás viszont többszörösen is fájhatott a művésznek, hogy „a lemez ott a leggyengébb, ahol megpróbálja megismételni Springsteen Born in the U. S. A. című dalának himnikus hatását”.
Seger 1987-ben újabb topra törő számmal állt elő, a Shakedown Eddy Murphy krimivígjáték-szériájának második darabjában, a Beverly Hills-i zsaru 2.-ben is felhangzott. Az előző dekádban a szerző-énekes évi 250 koncertet adott, lemezeiből összesen 75 millió kelt el.
Nem csoda, ha legjobb számait egybegyűjtő, 1994-ben megjelent nagylemezét a kritika ötcsillagosnak minősítette. Az Államokban kilencmillió példányt adtak el belőle; többet, mint a Beatles vagy Michael Jackson listavezető számait tartalmazó – ugyancsak a kilencvenes években napvilágot látott – albumából.
De Motor City fiából, az autóváros melósainak a gyökerekhez ragaszkodó rockeréből minden lett, csak Bob herceg nem.
