A Vajdaságból alig követhetők a magyarországi események, főleg azok számára, akik a Fidesz-kormány által bőségesen támogatott helyi közmédiumokra szorítkoznak. Ezek a médiumok egy résnyit nyitottak ugyan az ajtón, közlik az ellenzéki szervezetek közleményeit, időnként megszólaltatnak ellenzékieket, de azért a kilincset továbbra is keményen tartják a kezükben, és a hangsúlyt a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) rendkívüli sikereire helyezik. Semmi jele nincs annak például, hogy a vajdasági szervezeteknek van-e bármilyen kapcsolata a Nemzeti Kulturális Alapnál (NKA) feltárt, immár az ügyészség asztalára került botránnyal. Nem képezik vizsgálat tárgyát a vagy 10 milliárd forintot felemésztő futballakadémiák sem, holott a Vajdaságban is működik egy ilyen akadémia.
Erről egyelőre csak a Prosperitati Alapítvány vezetőinek a nyilatkozatai ismeretesek. A legnagyobb lelki nyugalommal várják az átvilágítást, mivel tevékenységük kifogástalan volt, szó nem érheti a házuk táját – ami azt a gyanút ébresztgeti a vajdasági magyar polgárokban, hogy hátsó szándékok rejlenek az illetékes anyaországi minisztériumok átvilágítási szándéka mögött.
Miközben Magyarországon egymás után hullanak a szekrényből az alapítványi csontvázak, és kemény vita folyik a közpénzek pártcélokra való felhasználásáról, a helyi sajtó szerint ilyesmi a VMSZ esetében nem fordult elő. Az a kép alakul ki, hogy miközben Magyarországon virágzott a korrupció, a vajdasági magyar világban minden patyolattiszta.
Terjed a konszolidáció látszata. A VMSZ továbbra is a magyar Országgyűlés elnök asszonyának a dicséretét hangoztatja, ezenkívül sorozatosan egyeztetett a Tisza Párt, a Fidesz és a Mi Hazánk EP-képviselőivel, amiből az derül ki, hogy e kérdésben a magyar kormánypárt és a magyar ellenzék mindent egyaránt rendben talált. A VMSZ a budapesti egyeztetések után helyi szinten is mozgósít; szemmel láthatóan készül a Magyar Nemzeti Tanács novemberben sorra kerülő választására. A magyarországi alapítványok és a Magyar Nemzeti Tanács által kedvezményezett szervezetek tanácskozásokat szerveznek, amelyek fő szónokai a VMSZ vezetői. Ezekre a tanácskozásokra, konferenciákra továbbra sem hívják meg az ellenzéki szervezeteket vagy pártokat. Mondjanak, amit akarnak, de csak a partvonalon kívül. Ugyanígy a különböző nyári ünnepségeken és konferenciákon is a VMSZ-aktivisták dominálnak. A VMSZ ugyanis tisztában van azzal, hogy a párt legitimációs alapját a Magyar Nemzeti Tanács választásán való fölényes győzelem biztosítja. Aki ezt a választást megnyeri, az lesz a magyar kormány partnere, és reménykedhet abban, hogy a továbbiakban is rendelkezik majd a magyar polgárok adóforintjával.
Gondolhat a Tisza, amit akar, ez lesz a sorsdöntő a hatalmi státus megőrzésében. Ha ugyanis megvizsgáljuk azokat az érdemeket, amelyekkel a VMSZ az elmúlt időszakban dicsekedhetett, akkor kiderül, hogy ezek a magyarországi forintoknak köszönhetők. Akihez a forintok gurulnak, azé lesz a hatalom. Ezen csak egy módon lehetne változtatni: ha az alapítványi pénzek újraelosztása kikerülne a pártok kezéből, és független szakmai bizottságok végeznék anyaországi közgazdászok, demográfusok, jogászok, szociológusok, kulturális munkatársak részvételével.
A másik szervezet, amelynek sikerült bejutnia a magyar kormány berkeibe, a Vajdasági Magyar Megújhodás (Újrakezdés) is készül a Magyar Nemzeti Tanács választására. Mozgástere, infrastruktúrája azonban egyelőre rendkívül szerény, úgyhogy főleg az interneten fejti ki a tevékenységét. A magyarországi választások után megalakult vajdasági civil szervezet bírálja a VMSZ-t, de inkább általános politikai szinten, mert úgy tűnik, nem rendelkezik az átvilágítást sürgető adatokkal és tényekkel. További létező pártok és szervezetek, amelyek szintén készülnek a választásokra, nem léptek kapcsolatba a magyar kormánykörökkel. Hogy miért, azt nem tudni. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) nevű párt ez elmúlt évtizedben kitartó ellenzéke volt a VMSZ-nek, büntetésből a Magyar Nemzeti Tanács sajtója radikálisan marginalizálta, úgyhogy csupán az interneten bukkantak fel a szerb kormányt, a Fideszt és a VMSZ-t bíráló közleményei. A másik figyelemre érdemes szervezet a Vajdasági Magyar Plénum, az egyetlen közösség, amely kiállt a szerbiai egyetemistamozgalom mellett, amiről a szerb közvélemény is tudomást szerzett. Ugyanakkor már április 12-e előtt is nyilvánosan hitet vallott a szórványosan létrejövő Tisza Szigetek mellett. Úgy látszik, ők nem érzik szükségét, hogy Budapesten igazolják magukat.
A Vajdaságban a tavaszi holtszezont a nyári holtszezon követte, s nagyon nehéz előre látni, hogy mi várható őszre, amikor sor kerül a Magyar Nemzeti Tanács megválasztására. Ezen a választáson a VMSZ hatalmas fölénnyel indul. Nemcsak azért, mert az általa létrehozott civil szervezetek az irányítása alatt állnak, s nem is csupán azért, mert a VMSZ nevezte ki a magyar intézmények igazgatóit – vagyis a NER a Vajdaságban egészében véve érintetlen –, hanem azért is, mert teljes egészében élvezi Aleksandar Vučić és a legnagyobb szerbiai kormánypárt támogatását.
A valószínűleg ősszel sorra kerülő rendkívüli parlamenti választásokon Vučić érdeke, hogy koalíciós partnere, a VMSZ minél több képviselőt juttasson be a szerbiai parlamentbe.
A közvélemény-kutatások szerint az egyetemistalista támogatottsága 44,9 százalékos. Ez azonban nem elegendő a győzelemhez. Az egyetemisták nemigen számíthatnak az ellenzéki pártokra, mert azok külön-külön 1 százaléknyi támogatottságot élveznek. Nagy kérdés, hogy ha összefognak, átlépik-e a küszöböt. Most még az összefogásról perlekednek. A jelenlegi kormánypárt, a Szerb Haladó Párt (SNS) támogatottsága 35,7 százalék körül mozog, ám számíthat az eddigi koalíciós partnerére, a Szerbiai Szocialista Pártra (SPS), amelynek a támogatottsága 3,8 százalékos. A kormányalakítást döntené el a VMSZ kiváló szereplése. Ha kell, akkor még a „vranjei magyarok” is rá szavaznak. Könnyen lehet, hogy a VMSZ lesz a mérleg nyelve, ezért várható, hogy Vučić részéről teljes infrastrukturális és médiatámogatásban részesül.
Szerbiában feszült a helyzet, ám a vajdasági magyar közösség mintha kisodródott volna a történelemből. Belenyugodott abba, hogy a sorsán nem tud változtatni, elfogadja a szükségszerűség fátumát. A robbanékony helyzetben tanárokat menesztenek az egyetemekről, csupán azért, mert támogatták az egyetemisták blokádjait. Az újvidéki városi képviselőházban hatalmas veszekedés tört ki, melynek során a kormánypárt egyik tagja azzal vádolta az ellenzékieket, hogy ők mészárolták le Koszovóban a szerbeket. Az egyetemisták eddig vagy 60 ezer háztartást látogattak meg, hogy tájékoztassák őket a terveikről és a programjaikról. Szándékuk szerint eljutnak minden kis szerbiai falucskába. Sok helyütt verőlegények várják a fiatalokat, azzal a szándékkal, hogy elkergessék őket a falvakból.
Folynak a letartóztatások. Hat újvidéki fiatalt azzal vádolnak, hogy az alkotmányos rend megdöntése érdekében szervezkedtek. Történt, hogy 12 fiatal egy pártirodában arról beszélgetett, hogy elsőnek a tévéadót kellene elfoglalni. Tucatnyian tervezgettek, de semmiféle konkrét előkészületet nem tettek. Még fegyverük sem volt. A biztonsági szolgálatok lehallgatták őket, és elrendelték a letartóztatásukat. Valójában nem is őket akarták lehallgatni, véletlenül akadtak horogra, mivel egy képviselő asszonyt figyeltek meg, aki gyakran tartózkodott abban a pártirodában. A képviselőt azért követte a belügy, mert állítólag kapcsolatban volt egy április 12-e előtt még ellenzékben levő magyarországi párttal. A titkosszolgálat nem nevezte meg a pártot, de az újságírók a Tiszára gyanakszanak. Hat egyetemistát letartóztattak, hat viszont időben külföldre távozott. A szerbiai hatóságok az Interpoltól kérték, hogy adjon ki ellenük elfogatóparancsot, mire az levélben válaszolt. Nem jár el a Szerb Köztársaság kérelmei alapján az emigrációban lévő „újvidéki hatok” ügyében, mivel a terhükre rótt bűncselekmény politikai cselekménynek minősül, így a Szerb Köztársaság nem használhatja az Interpol csatornáit vagy rendőri kapacitásait ezen személyekkel kapcsolatban.
A legkülönösebb per a hangágyúval kapcsolatban lesz. A belgrádi felső ügyészség megvádolta Aleksandar Radić újságírót és katonai elemzőt, hogy államtitkokat adott ki a hangágyú ügyében. Az ügyészség közleménye büntetőeljárást helyezett kilátásba azokkal a nyilvánosan megszólaló egyetemistákkal és a hozzájuk közel álló személyekkel szemben, akik a 2025. március 15-i nyilvános gyűlésen a „hangágyú” állítólagos alkalmazásáról, valamint annak egészségügyi következményeiről nyilvánosan megszólaltak. A szerb kormány és a Szerb Haladó Párt ugyanis erélyesen tiltakozik az ellen, hogy a kormányzat bevetette volna a hangágyút. Orosz szakemberekre hivatkozik, akik szerint ez nem történt meg.
A szerb kormány először azt hangoztatta, hogy a biztonsági szervek nem rendelkeztek hangágyúval, majd módosította az állítását: volt hangágyú, de nem vetették be. A kormánypárti tévék szerint az egyetemisták irányították a főutcán a hatalmas tömeg egybehangolt, pánikszerű menekülését.
Ezek szerint csoda történt, az egyetemisták olyan jelenetet játszottak le, amilyet a legdrágább hollywoodi filmesek sem tudnak elképzelni. Radić védőügyvédje mindezek után feltette a kérdést: miféle államtitkokat árult el a védence, ha nem működött semmiféle hangágyú? Erre majd az ügyészség válaszol. Addig is elégedjünk meg azzal, hogy hollywoodi csoda történt Szerbiában.
