A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló rendelet már régóta várt egyfajta frissítésre, s miután az EP-képviselők nemrégiben 511 szavazattal 87 ellenében és 61 tartózkodással elfogadták a módosító javaslatokat, ez meg is történt.
Mostantól egyértelműbben szabályozzák, melyik ország szociális biztonsági jogszabályai alkalmazandók a más uniós tagállamban élő vagy dolgozó munkavállalókra. Arra is ösztönzik a tagállamokat, hogy haladéktalanul osszák meg egymással a hibák vagy csalások azonosításához szükséges információkat.
Jelenleg csaknem 14-16 millió európai él vagy dolgozik másik EU-s országban. A szociális biztonságra vonatkozó uniós szabályok megkönnyítik a tagállamok közötti mozgást, a munkavállalást és a letelepedést, és segítenek meghatározni, melyik ország felelős a szociális biztonságért.
A jogszabály világossá teszi például, hogy a munkanélküli-ellátásokra való jogosultság megállapításakor hogyan kell figyelembe venni a különböző tagállamokban teljesített munkavégzési, önfoglalkoztatási vagy biztosítási időszakokat. A módosítás szerint azok a személyek, akik álláskeresés céljából egy másik uniós országba utaznak, hat hónapig jogosultak lesznek munkanélküli-ellátásra attól az országtól, ahonnan távoztak.
A Master Good nem építi meg 120 milliárd forintos gyárát, ha nem hozhat be külföldről munkaerőtMegmozdult a magyar munkaerő, egyre többen kelnek útra, hogy dolgozhassanakA határ menti ingázók esetében is egyértelműbbé vált, melyik tagállam felelős az ellátások kifizetéséért. Ha a határ menti ingázó munkavállaló 22 hetes megszakítás nélküli munkaviszonyban vagy önálló vállalkozóként biztosítással rendelkezik a lakóhelye szerinti országtól eltérő tagállamban, az ellátásokat az az ország fizeti, ahol dolgozik.
A szabályozás növeli a jogbiztonságot a gondozásra szoruló személyek és az őket gondozó személyek esetében is. Világosabb lesz a különbség a pénzbeli családi ellátások – amelyek célja a jövedelem helyettesítése abban az esetben, ha egy személy gyermeknevelés céljából feladja vagy csökkenti a munkáját – és az egyéb családi ellátások között. Ez a jogalkotók szándéka szerint előmozdítja majd a gyermeknevelési feladatok egyenlőbb megosztását, és megszünteti azokat az esetleges pénzügyi akadályokat, amelyek miatt a szülők gyermekük gondozása érdekében csökkentenék a munkaidejüket.
A legfeljebb 24 hónapra külföldre küldött munkavállalók vagy önálló vállalkozók továbbra is biztosítottak maradnak abban az EU-s országban, ahol a munkáltatójuk letelepedett, vagy ahol általában önálló vállalkozói tevékenységüket végzik. A csalások és hibák leküzdése érdekében viszont a külföldre küldésüket megelőzően legalább három hónapig a származási országuk társadalombiztosítási rendszeréhez kell tartozniuk.
A képviselők egy előzetes értesítési rendszert is bevezettek: ha a munkavállaló egy másik uniós országban végez tevékenységet, erről előzetesen értesíteni kell a saját tagállam illetékes hatóságait. Ez nem vonatkozik az üzleti utakra és a legfeljebb háromnapos, rövid távú kiküldetésekre.
Gabriele Bischoff, a jogszabályért felelős jelentéstevő szerint közel hét évig tartott, míg megállapodtak, de innentől kezdve a szabályok egyértelműbbek, jobban végrehajthatók és egyszerűbbek lesznek mind a munkavállalók, mind a vállalatok számára az EU-ban.
Szavai szerint nem fordulhat majd elő, hogy a tagállami szabályzást kijátszva egy munkahelyi baleset során derül ki, hogy az adott munkavállalónak nem volt biztosítása. Először lesz európai szintű meghatározása a tartós ápolás-gondozásnak, és a családi ellátások kifizetése is könnyebbé válik az EU-határokon átnyúlóan. Egyszerűsítik a szabályokat, miközben biztosítják, hogy az egyik országban az állampolgároknak járó társadalombiztosítási jogok megmaradjanak, akkor is, ha az illető külföldre költözik vagy ott él.
