Brenda Fricker több mint hat évtizedes pályafutása során a színházban, a televízióban és a filmvásznon egyaránt maradandót alkotott. A dublini születésű színésznő a hatvanas években kezdte karrierjét, hazájában és Nagy-Britanniában hamar ismert karakterszínésszé vált, a nemzetközi áttörést azonban Jim Sheridan 1989-es filmje, a Bal lábam hozta meg.
A Christy Brown édesanyját alakító Fricker visszafogott, mégis rendkívüli erejű játéka nemcsak a kritikusokat győzte meg: 1990-ben Oscar-díjat kapott, ezzel ő lett az első ír színésznő, aki elnyerte az amerikai filmakadémia elismerését. A film másik nagy nyertese Daniel Day-Lewis volt, aki Christy Brown megformálásáért vehette át első Oscar-díját. A Bal lábam sikere az ír filmipar számára is mérföldkőnek bizonyult.
Az 1990-es években Hollywood is felfedezte. Szerepelt többek között az A Time to Kill – Ha ölni kell, a So I Married an Axe Murderer és a Veronica Guerin című filmekben, a legtöbb néző számára mégis a Reszkessetek, betörők! 2. – Elveszve New Yorkban galambos asszonyaként vált emlékezetessé. A Macaulay Culkin által alakított Kevin segítőjeként olyan mellékszereplőt formált meg, aki néhány jelenetben is képes volt mélységet és emberséget vinni egy családi vígjátékba.
Fricker mindig idegenkedett a sztárkultusztól. Saját bevallása szerint Oscar-díját hosszú ideig egy műanyag bevásárlószatyorban, a mosogató alatt tartotta. Sajátos öniróniájára jellemző, hogy egyszer azt mondta: még az Oscarjánál is büszkébb arra, hogy neve bekerült a dublini rímszlengbe. A Brenda Fricker név ugyanis tréfás szóhelyettesítőként a knickers („bugyi”) szóra rímel, így születhetett meg például a mondat: „Where are my Brenda Frickers?” („Hol van a bugyim?”).
Az elmúlt években ritkábban vállalt szerepet, de Írországban továbbra is a nemzeti filmművészet egyik legnagyobb alakjaként tekintettek rá. Halálával olyan színészt veszített el az európai film, aki sosem a látványos gesztusokkal, hanem a csendes, pontos és mélyen emberi alakításaival vált emlékezetessé.
