Karácsony Gergely főpolgármester június végén hirdette meg a főváros első nagyszabású utcazene-fesztiválját, többek között azért is, mert véleménye szerint nagyon hiányzik az utcai zenélés a fővárosból. A Budapest Play fellépési lehetőség és tehetségkutató is egyben. Valóban innovatív kezdeményezés, tekintve, hogy a műfajban korántsem az volt a jellemző az utóbbi időben, hogy az előadók akár még díjakat is nyerhettek volna. Hasonló nagyobb kezdeményezések csupán a Budai Utcazene Fesztivál, a Debreceni Utcazene Napok és a Veszprémi Utcazene Fesztivál voltak a bő két évtized alatt, ezek közül is csak az utóbbi tudott igazán nagy népszerűségre szert tenni. A veszprémi ráadásul még 1999-ben indult, majd azokban az években lett népszerű, mielőtt országszerte szigorodtak az utcai zenélés szabályai. Míg a 2000-es évek környékén a hatóságok jellemzően maximum a túlzott zaj vagy a forgalom korlátozása miatt kötöttek bele egy-egy előadóba, addig a 2010-es évektől kezdve fokozatosan szigorodtak a szabályok.
Magyarországon nincs egységes törvény, amely részletesen szabályozná az utcazenélést, önkormányzatonként más és más szabály vonatkozhat a lelkes vállalkozókra. Az pedig elég nehézkessé teheti a közterület-használati engedély kérését, hogy ami egyik helyen engedélyezett, máshol akár egyenesen tiltott is lehet. (Bár az is változó, hogy a területi hatóságok mekkora szigorral ellenőrzik ezeket az engedélyeket.) Sok rendelet meghatározza, melyik napszakban, mely helyszíneken lehet zenélni, és azt is, mennyire csavarható fel a hangerő. Ha felcsavarható egyáltalán: sok helyen például tiltott az erősítő használata. Hiszen természetesen a zajvédelmi szabályok vonatkoznak az utcazenészekre is, bár egyáltalán nem könnyíti meg a dolgukat az, hogy a közhiedelemmel ellentétben önkormányzatonként eltérhet, mi minősül csendháborításnak.
Legyen utcazenészet!A túlságosan szigorú szabályokra, a bürokratikus rendszer problémáira az elmúlt években több utcazenész és politikus is felhívta a figyelmet. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt önkormányzati képviselője, Juhász Veronika 2020-ban szúrta ki, hogy a korlátozások értelmében gyakorlatilag tilos az utcazene a II. kerületben. Kocsis Mátyás képviselőtársával közösen évekig küzdöttek azért, hogy végül 2024-ben egy napi pár ezer forintos négyzetméterenkénti közterület-használati díjért cserébe zöld utat kapjon az utcazene. A műfaj széles körű engedélyeztetésével azonban nem álltak le, sőt az ő kezdeményezésükre jött létre a Budai Utcazene Fesztivál az önkormányzat segítségével.
Joggal merülhet fel bárkiben a kérdés, minek van szükség utcazenére egy olyan korban, amikor pár kattintással bárki megmutathatja, mit tud, az online térben is. De épp ezért az utcazene egy nagyon egyedi lehetőséget kínál: a digitális platformokon könnyen elvész az ember, elég csak ehhez tisztában lenni azzal, hogy csak a Spotifyra naponta körülbelül 100 000 új dalt töltenek fel az előadók. Nyilván nem ebből a műfajból fognak a zenészek megélni, de az utcazene rutinszerzésre, a lámpaláz leküzdésére remek gyakorlás. Nem beszélve arról, hogy reklámra és arra is tökéletes, hogy egy előadó élő kapcsolatot szerezzen a közönségével akár bármiféle menedzsment és a koncertszervezés manapság horribilis összegei nélkül. Persze
az utcazenészek sem kerülhetik ki az internet adta lehetőségeket: kihasználva a közösségi média felületeit,
élő adásokban tartják a kapcsolatot a közönséggel. Sőt, létezik már egy kifejezetten az utcazenészekre specializálódott oldal is, a The Busking Project, amely nemcsak tippeket ad az előadóknak arra, hol érdemes fellépniük, hanem akár a fellépések szervezésében is segít. A projekt elindítói pontosan azért hozták létre ezt a saját online felületet, mert 30 országot bejárva azt tapasztalták, mindenhol ugyanazok a problémák az utcai zenészek körében: a készpénz kiszorulása és a szigorodó szabályozások.
