Semjén Zsolt távozása az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöki posztjáról és Kovács Zoltán menesztése a Nimród vadászati szaklap főszerkesztői pozíciójából nemcsak várható velejárója volt a kormányváltásnak, hanem szimbolikus lépés is.
Bárándy Péter, a Védegylet új elnöke egyelőre mozgolódásról és az oligarchák távozásáról beszél. Midenesetre a NER prominens szereplőinek távozása új irányokat jelölhet ki a vadászat helyének Magyarországon.
Jó tíz év kellett ugyanis, de bizonyos értelemben
sikerült a vadászatból is egy újabb helyszínt találni a baráti traccspartikhoz.
Ehhez bőven elég is volt egy Semjén Zsolt, aki az országos vadászati érdekképviselet vezetője is volt, na meg egyik legkedvesebb hobbija történetesen maga a vadászat. 2010 és 2014 között még semmi jele nem mutatkozott a később vázolt nemes céloknak, ekkor még az ágazat szabályozása, a vadgazdálkodás fejlesztése került a középpontba döntéshozói szinten.
Semjén Zsolttal alapított Vadász Digitális Polgári Kört Kovács ZoltánSemjén Zsolt: nem a vadászatot kell megmagyarázni, hanem azt, miért viseltetik valaki előítéletes ellenérzéssel irántaIde világkiállítás kell
2015 környékén fordult aztán a kocka, amikor is megkezdték a vadászat identitáspolitikai kérdéseit is megpiszkálni. A NER innentől kezdve szerette volna csak igazán, ha a vadászatot nemcsak a magyar hagyomány és természetvédelem szerves részeként kezelné a széles nyilvánosság, hanem tudomásul is venné, hogy az a keresztény-konzervatív értékrend meghatározó része. Ilyen formában pedig kulturális örökség, amely megőrzésre vár, szóval húztak is rá egy merészen költségeset: 2017-ben döntött úgy az Orbán-kormány, hogy az ország készen áll egy vadászati világkiállítás megrendezésére. (Erre utoljára a Kádár-korszakban került sor 1971-ben, akkor a politikai vezetés Magyarország nemzetközi reputációját igyekezett erősíteni az eseménnyel.)
Semjén, a luxusvadász - Kommunikációs kamu, hogy a rokonok fizették?A tervek ismertetése után rá is kapcsoltak az előkészítésre: nemcsak időről időre hangoztatták a vadászat identitáspolitikai jelentőségét, hanem egyre több prominens politikus vállalta fel szenvedélyét a fegyveres hobbi iránt. Ez megnyilvánult olyan kevésbé botrányt keltő információkban, mint Kovács Zoltán volt nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár vizslák iránti szeretete, de olyan meglehetősen megosztóbb hírekben is, mint Lázár János volt építési és közlekedési miniszter batidai vadászkastélya.
Nem utolsósorban pedig Semjén Zsolt svédországi kiruccanásaitól is felszaladt jó pár szemöldök: egy szarvasvadászat alkalmával derült ki,
nem csak Rogán Antal volt propagandaminisztertől nem áll távol a helikopterezés, Semjén Zsolt sem vetette meg, ha a pórul járt állat elszállításáról volt szó.
(Bár állítása szerint egy üzletember fizette a kiruccanást.)
A 2021-re tervezett világkiállítás közeledtével viszont már nem csak a kommunikációban, a kasszában is meglátszott a határozott irányvonal. Az esemény ugyanis jelentős állami támogatással valósult meg – ezt nem is rejtették soha véka alá. Ehhez járt egy 55 milliárdból felújított budapesti Hungexpo (az esemény helyszíne), egy 17 milliárd forintos szervezés – kitömött hiénán, nyúlon, rókán át egészen a magyar vadászvilág 17 legendás alakját felvonultató szoborparkig. A legnagyobb hírverést ugyanakkor az a Totem nevű, agancsszobor-alkotás kapta, amelyet csaknem 10 tonna elhullajtott agancsból készített Szőke Miklós Gábor szobrász. A többi között azért is, mert az Átlátszó közérdekű adatigénylését követően az Egy a Természettel Nonprofit Kft. úgy tájékoztatott, a szobor bruttó 240 millió forintba került.
Totemre hívás: Szőke Gábor Miklós, a NER kedvenc szobrásza azt szeretné, ha a kritikusok leülnének vele beszélgetniMementó az irodában
2022 után aztán a prominens szereplők is kissé visszafogottabbak lettek azzal kapcsolatban, hogy a vadászatot az identitáspolitika szerves részévé tegyék. A kérdés inkább megmaradt a szakpolitikai és érdekképviselet terepén. Bár Semjén Zsolt a FeHoVa éves rendezvényein rendszeresen feltűnt, és Kovács Zoltán Szőke Miklós Gábor szoborral, szarvasagancsokkal díszített, a széles nyilvánosságot megjárt irodájáról készült fotón köszönt vissza a világkiállítás mementója. Ezzel párhuzamosan viszont
nemhogy előrevitte volna a vadászat kulturális örökségként való ápolását, hanem vissza is vetette azt az oligarchák megjelenése a háttérben.
Nehezen magyarázható ugyanis, mi célt szolgál a nemes ügyben az, ha hivatásos vadászok veszítik el vadászterületeiket: például a bélmegyeri vadászok, akik egy évtizede állnak perben Mészáros Lőrinccel.
Porszem a gépezetben
Ott kerülhetett porszem az identitáspolitikai gépezetbe, hogy a vadászatot a széles körű nyilvánosság soha nem tudhatta igazán magáénak érezni. Akármennyire is hangoztatták a NER hobbivadászai, hogy az a vidéki élet, a magyar hagyományok értékmegőrzésének egyik legfontosabb terepe, azért a nap végén mégiscsak a pénztárca dönt.
Vadászni, hobbiként pedig az éves szinten pár százezres költségtől a többmilliós tételig húzódhat.
A társadalom jó része így többnyire egy olyan eseményen találkozhat ezzel, mint az augusztus végére tervezett Vadász-Gyereknap a Széchenyi Zsigmond Kárpát-Medencei Magyar Vadászati Múzeum szervezésében. Vagy maximum a szarvasagancsokból kirakott szobor segítségével érezheti magához közel ezt a világot – már ha ellátogat a keszthelyi Festetics-kastély parkjába, a Totem végső helyére.
