Van valami szimbolikus abban, hogy az Európai Unió három eurós vámmal próbálja felvenni a harcot a kínai e-kereskedelmi óriásokkal. Mintha egy gátszakadást ragtapasszal akarnánk megállítani. Az új vámszabály mögött persze érthető szándék húzódik meg. Az Európai Unió szeretné kiegyenlíteni a versenyfeltételeket azokkal a szereplőkkel szemben, amelyek más szabályozási és költségkörnyezetben működnek. Csakhogy a három euró önmagában nem teszi versenyképesebbé az európai kereskedelmet. Ahhoz gyorsabb logisztika, hatékonyabb működés, innováció kellene.
Ráadásul a piacot nem a rendeletek, hanem a fogyasztók döntései alakítják. Így lehet, hogy a több mint 2000 milliárdos magyar e-kereskedelemben a legismertebb online kereskedő nem magyar, nem európai, hanem kínai, jelesül a Temu. Az olcsó kínai platformok ugyanis néhány év alatt teljesen átírták a vásárlási szokásokat. Nem azért, mert a magyarok hirtelen kevésbé lettek hazafiasak, hanem mert a pénztárcájuk sokkal erősebb érv, mint bármilyen gazdaságpolitikai vagy nemzeti megfontolás.
Sokakat váratlanul fog érni, hogy a 3 eurót nem csomagonként, hanem termékkategóriánként számolják fel: egy póló, egy fülhallgató és egy telefontok máris háromszoros vámot, azaz 9 eurót jelenthet. Ugyanakkor, ha még így is olcsóbb lesz a vásárlás, mintha belföldről vagy egy másik uniós tagállamból rendelnék, akkor újra a Temut fogják választani. Ráadásul Kína alkalmazkodik. Van raktárbázisa a többi között Németországban, Lengyelországban, Csehországban, Spanyolországban, Franciaországban. Annak a hírére ugyanis, hogy az EU bevezeti a vámot a 150 euró alatti értékű termékekre, a Temu jelentősen bővítette európai logisztikai hálózatát.
A kérdés ezért nem az, hogy sok vagy kevés a három euró. Hanem, hogy Európa képes-e újra vonzó alternatívát kínálni saját fogyasztóinak.