Nos, itt a korlátozott háború vége. Az orosz-ukrán háború hosszabb ideje tart, mint a Szovjetunió népei számára a második világháború, de az emberi és anyagi veszteségek eddig - bár óriásiak, mégis - sokkal kisebbek voltak.
Ennek fő oka az, hogy a második világháború egyik jellemző veszteségtípusa, a városok elleni nagyarányú légibombázás nem szerepelt sem az orosz, sem az ukrán eszközök között.
Nemcsak a civil lakosság igazán tömeges pusztítását kerülték el ezzel, hanem a kulturális szimbólumok megsemmisítését is. A civilek pusztítása - szörnyű ezt kimondani - logikus lépés bármely támadó részéről. Hiszen amikor a hadigépezet a civil lakosságot veszi célba, az a támadó oldaláról racionalitás lépés, hiszen a meghalt vagy megsérült emberek nem vehetnek részt a továbbiakban a megtámadott ország GDP-jének növelésében, vagy éppen konkrétan a hadiipari termelésben. A civilek mentése ráadásul erőforrásokat von el a frontról. Emellett szeretteink halála, további szeretteink halálának kockázata nemcsak bosszúvágyat ébreszthet, hanem olyanfajta békevágyat is, ami csökkenti az ellenállás iránt elkötelezett kormány népszerűségét.
A háborús célok jelene érdekében ölik meg a katonákat és a civileket is. A szimbolikus javak tudatos elpusztítása viszont a jövőről szól. Arról, hogy a 100 év múlva megszületők se láthassák az épületet, a műkincset. Akkor, amikor már régen béke lesz, amikor ukránok és oroszok között a jelent "békévé oldja az emlékezés".
Június 15-én célzott orosz támadás pusztította el a Pecserszka lavrát, Kijev legismertebb műemlékét, a XI. századi Kelet-Európa és egyben az ortodox vallás egyik legfontosabb kulturális emlékét. Hacsak ki nem derül, hogy a támadás tévedés volt - ettől kezdve nincs határ, korlátlan háború kezdődött.
Ha a kijevi vezetés bölcs, akkor a visszavágás nem orosz templomokat vagy műemlékeket, múzeumokat fog érni. Viszont rázúdíthatják a poklot a lakosságot ellátó elektromos erőművekre, gázelosztókra, kulcsfontosságú hidakra, és nemcsak a közeli városokban, de Murmanszkban vagy akár Vlagyivosztokban is.
A Nyugatnak szilárdabban kell ebben támogatnia Ukrajnát, mint korábban bármikor: a legmodernebb fegyverekkel, a legkomolyabb hadianyaggal. Akár az európai nemzeti jövedelem komoly átcsoportosításával, a jóléti állam visszafogásával.
Mert ha nem egyszerűen a háború megnyerése Putyin célja, hanem a jövő megcsonkítása is, akkor tényleg civilizációnk léte a tét.
A szerző egyetemi tanár.