Timár Sándor a szolnoki tanyavilágban született, parasztcsaládban. A néptánccal gyermekkorában, nagyapja révén került kapcsolatba, és egész életét ennek a hagyománynak szentelte. Bár eredetileg kutatóorvos szeretett volna lenni, származása miatt nem vették fel az orvosi egyetemre. Életének irányát végül a tánc határozta meg. Pályáját a SZOT Művészegyüttesben kezdte.
A néptánckutató Martin György és a néprajzkutató Kallós Zoltán társaságában Erdélyben gyűjtötte a még élő tánchagyományokat. A széki táncok tanulmányozása későbbi munkásságának egyik meghatározó forrásává vált.
1958-ban alapította meg a Bartók Béla Táncegyüttest, amelynek negyedszázadon át volt művészeti vezetője és koreográfusa. Az együttesben dolgozta ki azt a sajátos néptánc-pedagógiai rendszert, amely később Timár-módszer néven vált ismertté. A módszer a hagyományos falusi tánctanulás természetes folyamatát ültette át az oktatásba: nem a lépések mechanikus megtanítására, hanem az élő mozgásanyag elsajátítására épült. Ez a szemlélet alapvető szerepet játszott az 1970-es években kibontakozó táncházmozgalomban, és ma is meghatározza a magyar néptáncoktatást.
1971-től az Állami Balettintézet néptánc tagozatának tanára, majd tanszékvezetője volt. 1980 és 1996 között a Magyar Állami Népi Együttes vezetőjeként dolgozott, és meghatározó szerepet játszott a társulat művészi megújulásában. Nemcsak népzenére, hanem Liszt, Erkel, Bartók és Kodály műveire is készített koreográfiákat.
Feleségével, Timár Böskével 1993-ban alapította meg a Csillagszemű Gyermektáncegyüttest. A házaspár évtizedeken át közösen dolgozott a néptánc továbbadásán, tanítványok ezreit ismertetve meg a Kárpát-medence tánckultúrájával. A Csillagszemű nemcsak sikeres gyermekegyüttes lett, hanem a Timár-módszer egyik legfontosabb műhelye is.
Timár Sándor 1977-ben Erkel Ferenc-díjat, 2014-ben Kossuth-díjat kapott, ugyanabban az évben a nemzet művésze címmel is kitüntették. Életművének legmaradandóbb része azonban nem a díjakban mérhető, hanem abban, hogy a magyar néptánc hagyományát sikerült élő kultúraként továbbadnia a következő nemzedékeknek.
Pedagógusként tanítványok százai tekintették mesterüknek. Koreográfusok, táncművészek, együttesvezetők és oktatók generációi nőttek fel a keze alatt, így hatása jóval túlmutatott saját előadásain. Öröksége nem csupán koreográfiáiban vagy kitüntetéseiben él tovább. A róla elnevezett Timár-módszer, a táncházmozgalom kibontakozásában játszott szerepe, valamint a Timár Böskével közösen végzett pedagógiai munkája révén generációk számára tette a néptáncot élő, mindennap megélhető kultúrává.
Népszava
A néptánckutató Martin György és a néprajzkutató Kallós Zoltán társaságában Erdélyben gyűjtötte a még élő tánchagyományokat. A széki táncok tanulmányozása későbbi munkásságának egyik meghatározó forrásává vált.
1958-ban alapította meg a Bartók Béla Táncegyüttest, amelynek negyedszázadon át volt művészeti vezetője és koreográfusa. Az együttesben dolgozta ki azt a sajátos néptánc-pedagógiai rendszert, amely később Timár-módszer néven vált ismertté. A módszer a hagyományos falusi tánctanulás természetes folyamatát ültette át az oktatásba: nem a lépések mechanikus megtanítására, hanem az élő mozgásanyag elsajátítására épült. Ez a szemlélet alapvető szerepet játszott az 1970-es években kibontakozó táncházmozgalomban, és ma is meghatározza a magyar néptáncoktatást.
1971-től az Állami Balettintézet néptánc tagozatának tanára, majd tanszékvezetője volt. 1980 és 1996 között a Magyar Állami Népi Együttes vezetőjeként dolgozott, és meghatározó szerepet játszott a társulat művészi megújulásában. Nemcsak népzenére, hanem Liszt, Erkel, Bartók és Kodály műveire is készített koreográfiákat.
Feleségével, Timár Böskével 1993-ban alapította meg a Csillagszemű Gyermektáncegyüttest. A házaspár évtizedeken át közösen dolgozott a néptánc továbbadásán, tanítványok ezreit ismertetve meg a Kárpát-medence tánckultúrájával. A Csillagszemű nemcsak sikeres gyermekegyüttes lett, hanem a Timár-módszer egyik legfontosabb műhelye is.
Timár Sándor 1977-ben Erkel Ferenc-díjat, 2014-ben Kossuth-díjat kapott, ugyanabban az évben a nemzet művésze címmel is kitüntették. Életművének legmaradandóbb része azonban nem a díjakban mérhető, hanem abban, hogy a magyar néptánc hagyományát sikerült élő kultúraként továbbadnia a következő nemzedékeknek.
Pedagógusként tanítványok százai tekintették mesterüknek. Koreográfusok, táncművészek, együttesvezetők és oktatók generációi nőttek fel a keze alatt, így hatása jóval túlmutatott saját előadásain. Öröksége nem csupán koreográfiáiban vagy kitüntetéseiben él tovább. A róla elnevezett Timár-módszer, a táncházmozgalom kibontakozásában játszott szerepe, valamint a Timár Böskével közösen végzett pedagógiai munkája révén generációk számára tette a néptáncot élő, mindennap megélhető kultúrává.
