Régi klasszikust tett fel Orbán a lemezjátszóra, amikor a választások előtt arra biztatta a sajtót, hogy kérje csak ki a Tisza Párt ukrán finanszírozásáról szóló titkosszolgálati jelentést. Mintha a titkosszolgálati jelentések éppen csak ott lennének az ablakban, és a sajtó a hülye, hogy nem vette észre muskátlilocsolás közben. Jelentem, megtörtént, kikértük, nem kaptunk semmit. Közben megbukott a kormány, és jelenleg a hvg.hu szerint nagyon úgy fest, hogy Orbán blöffölt: nincs ilyen jelentés.
Nos, ha ez így van, akkor Orbán nem először lódított.
1998 augusztusában kísértetiesen ugyanilyen trükköt dobott be Orbán, amikor a választások után nem sokkal azzal vádolta meg az előző, a Horn-kabinetet: az törvénytelenül, az állami titkosszolgálat igénybevételével megfigyeltette a Fidesz vezetőit. Orbán nagy garral óriási leleplezést ígért, megneveztek több mint egy tucat fideszes politikust, közöttük Deutsch Tamást, de magánembert is – egy 12 éves kislányt –, akit a gaz szocialista ármány megfigyeltetett, Szájer József pedig „magyar Watergate-ügyről” értekezett. Telt-múlt az idő, ám a bizonyítékok csak nem akartak jönni. Az ügyben hosszas vizsgálóbizottsági hacacáré következett, majd az akkori Fidesz-kormány csendben elaltatta az ügyet.
Addigra ugyanis bebizonyosodott: az egész kamu volt, nem volt megfigyelés, Orbán és egy halom fideszes politikus hazudott, sőt egy az ügybe bevont titkosszolga még önmerényletet is megkísérelt, hogy igazolja az ő üldöztetését.
Normális országban egy ilyen után azonnal buknia kellett volna a kormánynak. Idehaza az egyetlen, saját kocsiját felgyújtó, kétbalkezes titkosszolga kapott bírósági megrovást (!), rajta kívül senkinek se (legkevésbé Orbánnak) kellett elszámolnia a hazudozásával, s láthatóan a Fidesz közönségét sem zavarta, hogy a vezér nem mondott igazat.
Nos, ahogy a kezdeti székházeladásos mutyiból lett végül az ezermilliárdos lopássorozat és Hatvanpuszta, úgy a megtorlatlanul maradt 1998-as hamis vádból pedig kisarjadt a hazugságot ipari szinten művelő NER.
A mostani kamura ráadásul az is igaz, hogy sokkal gyengébb volt, szakmai füleknek első hallásra is súlyos marhaságnak hangzott. Ukrajna szemszögéből Orbán bosszantó probléma volt, de semmi több. Ugyanakkor egy NATO-tagországban destabilizációs, titkosszolgálati műveletet folytatni, behálózni a legnagyobb ellenzéki pártot szinte casus belli, Ukrajna számára súlyos veszély lett volna a fegyverszállítás, nem is beszélve a Kijevnek köldökzsinórt jelentő titkosszolgálati együttműködésről, hírcseréről. Ráadásul ha egy külső szolgálat „fogja” a legnagyobb magyar politikai pártot, nos, az finoman szólva is rendkívül súlyos vád a magyar titkosszolgálatokkal szemben, illetve operatíve a legutolsó dolog lenne az ilyen súlyos vereséget világgá kürtölni. A legnagyobb vereség pedig már korábban megesett, 1999-ben, amikor az akkori fideszes közönség nem vonta meg a bizalmat a hazudozó Orbántól.
Minden más, a 16 évnyi országpusztítás is csak a következménye volt ennek.