A magyar teniszben, sőt, talán a magyar élsportban sem túl gyakori az, ahogyan Udvardy Panna a teniszrajongókkal tartja a kapcsolatot. Már arra is többen felfigyeltek, hogy világranglista-59. játékosunk három évvel ezelőtti mexikói bokaszalag-szakadása után külön Instagram-fiókot szentelt a rehabilitációjának. Néhány hete pedig azzal tűnt fel, hogy a hazánkban elsősorban pornóplatformként elhíresült OnlyFansen regisztrált saját fiókot. Ilyen jellegű tartalmakról persze szó sincs - kétes magyarországi hírnevét csak a koronavírus időszakának köszönheti a platform, amelyet valójában a rajongókkal való kapcsolattartásra hoztak létre.
Mennyire kapták fel, hogy OnlyFans-fiókot indított?
Azt gondoltam, csomóan rámennek majd a témára, de csak egy újság keresett meg. Amikor kiposztoltam a videót Instagramon, amelyben elmondom, miért csinálom, mik a szándékaim, hogy ez nem az, aminek sokan elsőre gondolnák, sokan írtak gúnyosan, hogy ja, persze, majd meglátjuk. Voltak viszont olyanok is, akik egyből értették, és azt mondták: fú, de jó! Nem mindenki nyitott rá, de két hónap alatt már van 3500 követőm. Persze van olyan, aki úgy jön oda, hogy pikáns dolgokra számít, azoknak visszaírok, hogy bocs, rossz helyen jársz. Gyakorlatilag csak pozitív visszajelzést kapok. Sokan írnak, hogy meséljek olyan kulisszatitkokat, miként kell mondjuk az akkreditációt felvenni egy tornán, vagy pályát foglalni, hogyan döntöm el, melyik hotelben lakjak.
Miért döntött úgy, elindítja ezt a csatornát, még úgy is, hogy tudta, valószínűleg lesz, aki gúnyolódni fog a platform rossz hírneve miatt?
Azért mentem rá, mert ha az Instagramon nem olyan videókat kreálsz, amelyek az aktuális trendnek megfelelőek, nem kapja fel az algoritmus, nem látják az emberek. Sokan vannak olyanok is, akik csak átgörgetik a posztokat, de ténylegesen nem nézik az aktivitást - gyakorlatilag szellemek. Az OnlyFansen olyanok követnek, akik tényleg szeretik a teniszt, írnak, olyan is van, aki megvette azt a teniszütőt, amelyikkel Bogotában döntőt játszottam. Itt mindenki reagál, kérdez, sokkal interaktívabb.
Hogy működik az OnlyFans? Úgy tudom, ezzel bevételt is tud generálni magának, gyakorlatilag piaci alapon.
Egyre inkább rámegy arra az oldal, hogy legyen sportos bázis, ezért vannak nagykövetek, én is az lettem. Ezért kapok ellentételezést, és olyan tartalmat gyártok a szerződésnek megfelelő ütemezésben, amely bárkinek elérhető. Emellett generálok exkluzívabb tartalmakat is, amikor például elmagyarázom, hogy épül fel a kondiprogramom, vagy hogyan beszéljük át az edzőmmel egy-egy meccs tanulságait - ezeket fizetőssé teszem. Ha valaki üzenni akar nekem, azért is fizetnie kell. Ennek nagyjából húsz százalékát veszi le az OnlyFans, a többi nálam marad.
Milyen előnyei vannak ennek a működésnek az anyagi hasznon túl?
Már említettem a könnyebb, közvetlenebb kapcsolattartást a rajongókkal. Az is fontos, hogy a sportnagyköveti szerződésen túl magam szabályozom, mennyit tudok és szeretnék posztolni. Ha nincs időm, a versenyre, felkészülésre kell koncentrálnom, akkor kevesebbet, amikor épp van rá kapacitásom, és szeretnék többet kivenni belőle anyagilag, hármat is kitehetek egy héten, nincs megkötés. Arról nem is beszélve, hogy amíg máshol kapjuk a gyalázkodó hozzászólásokat az olvasóktól, addig fizetni azért nem fognak öt-tíz dollárt, hogy mocskolódjanak. Nagyon élvezem, hogy így tudok kapcsolatban maradni azokkal, akik tényleg szeretik a teniszt!
Milyen exkluzív videót tervez mostanában?
Arra gondoltam, hogy bemutatom, hogyan adózunk a pénzdíjunk után. Sokan nem tudják, hogy amit papíron megkapunk, azt külföldi rendszer szerint kell leadóznunk, a legtöbbször nem is tudjuk a költségeinkre sem visszaigényelni. Ez azt jelenti, hogy 30-35 százalékát a pénzdíjnak levonják. Kapunk viszont utazásokat, dealeket hotelektől, nemrég egy privát repülőgép-járatokat üzemeltető cég keresett meg a közösségi médián keresztül, hogy elvisz Párizsból Londonba, ha posztolok róla. Ha ezt valaki fel tudja építeni magának, az nagy segítség, hiszen egyébként ha nem jutsz négy közé WTA-tornán, veszteséggel jössz ki a versenyből - elsősorban igazából a Grand Slameken tudunk pénzt keresni.
Vannak, akik jóformán sportáguk influenszerei lesznek, léteznek például sakk-influenszerek. Ez a teniszben is kezd kialakulni?
Azt hiszem Daria Saville-ről mondhatjuk például, hogy tenisz-influenszer. Ő nagyon sokáig posztolgatott, pont ez tetszett meg: hogy nagyon nyitott, mindent elmesél, megmutatta az öltözőt, legalábbis amennyi videózható belőle, az étkezést, minden apró részletet. Ez a része érdekel mindenkit, főleg azt, aki szereti a teniszt. OnlyFansen sem csak én vagyok egyedül, Alex Müllernek, Nick Kyrgiosnak is van fiókja, vagy például Chloó Paquet-nak. Egész sokan vagyunk - sajnos olyan is van, aki elment pikánsabb irányba, mint például Sachia Vickery. Van egy spanyol padeles lány, akivel egyébként követjük is egymást, ő is sportági tartalmakat gyárt.
Hogyan tudja megoldani, hogy a nagyköveti szerződésében szereplő kötelező posztok kikerüljenek? És hogyan szorítja be a menetrendjébe, hogy a szurkolóknak válaszoljon?
Nem egyszerű a tenisz mellett, de a pontos posztolgatásban segít egy barátnőm, hogy lépést tudjak tartani a dologgal, ne maradjon le ez-az, minden kint legyen időben. A szurkolókkal nem nehéz: az üresjáratokat használom erre. Például amikor a hotelből a torna helyszínére megyek, vagy edzés után nyújtok, a várakozások alatt válaszolok nekik. Nem érzem tehernek, hiszen amikor az embert azért keresik meg, mert érdekli őket, amit csinál, akkor szívesebben is reagál rá, mint mondjuk Instagramon, ahol nem csak ez a helyzet.
Mikor készíti el a videókat? Ehhez mennyi segítséget kap?
Van otthon egy magyar lány, akivel dolgozom. Ha mondjuk van egy edzéshetem otthon, akkor kiválasztunk egy délutánt, amikor négy-öt órát rááldozunk, ruhát is cserélek közben többször. Ilyenkor csinálunk érdekesebb reels-videókat is, hat-nyolc anyagot veszünk fel, azzal meg is van, ami a következő három hónapban kell. A nagyobb versenyeken egy lengyel videós segít. Ez úgy működik, hogy vannak szakemberek, akik járják a nagy tenisztornákat, van több játékosuk is, és megbeszéljük, az adott tornán melyik edzésemre tud kijönni. Beteszünk emellett egy nagyjából kétórás blokkot is a pályán kívül, amikor forgatunk. Így mutattuk be például a madridi torna kapcsán, hogy hogyan épül fel egy versenyem, kezdve az első mérkőzésemet megelőző napokkal. Ezt a srácot egyébként úgy találtam, hogy megtetszett Magda Linette Instagramján egy fotója, amelyen ő volt megjelölve készítőként, és írtam neki. Vettem azért én is amúgy egy egyszerű kamerát meg mikrofont, amikor csak vlogszerűen beszélek, azt én is fel tudom venni.
Nem kapnak a szervezőktől, a WTA-tól hivatalos fotót?
A Roland Garrosról például hármat küldtek mindösszesen. Ha nem vagy a legjobb tízben, akkor alig van rólad tartalom, amit használni tudsz. Arról nem is beszélve, hogy azt a három képet inkább meg se mutatom…
Mi a kedvenc élménye eddig az OnlyFans kapcsán?
Sokan írják, hogy imádják a játékomat, egy-egy jobb meccs után írják egyből, hogy top tíz… De a kedvencem a már említett ütővásárlós eset: az amerikai szurkolóm, aki mondta, fizet bármennyit, de neki az az ütőm kell, amelyikkel Bogotában a döntőt játszottam. Azt is gyakran üzenik, hogy nézik a meccsemet munkában, de faggatnak arról is, mikor, hol játszom, mi lesz a következő helyszín. Tényleg nagyon aranyosak. Otthon sajnos kevesen keresnek meg, kevés a megjelenésem, de egyébként is úgy érzem, OnlyFansen igazán jól át tudom vinni az emberek felé a személyiségemet, sokkal jobban, mint amit mondjuk egy sajtótájékoztató nyújthatna.
Említette a megkereséseket például szálláslehetőségek, vagy privát járatok kapcsán. Ezek a közösségi médián, vagy ügynökségen keresztül érkeznek?
Áhh, az ügynökségeknek nem látom már értelmüket a mai világban. Azok, akikhez egykor leszerződtem, két-három év alatt egyetlen szponzort sem hoztak, pedig végig a legjobb százban voltam a világranglistán. Ráadásul nagyon nehéz utána kijönni ezekből a szerződésekből. Ha nem nézed meg az apró betűs részt, rengeteget levesznek jutalékként utána is. Hozzám rendeltek egy menedzsert, de csak annyit tett, ha volt előre kidolgozott keretszerződés egy-egy nagyobb márkával, mondjuk mint a Yonex, az Adidas vagy a Nike, annak engem is megemlített. Arról szó sem volt, hogy e-mailekkel bombázzon cégeket, pedig ha megírsz mondjuk száz e-mailt, abból tízen visszaírnak, és a tízből egy be fog jönni, annyival is beljebb vagy. Inkább írok a cégeknek magam az Instán. Amikor a Dechatlonon keresztül az Artengóval dolgoztam, abban sem voltak benne, ahogy a Yonexszel való együttműködésnek sincsen köze semmilyen ügynökséghez, úgy tízéves korom óta ismerem a céget, azóta ilyen ütőt használok. Jó is bemenni a magyar boltba, baráti a viszonyunk, mindig jó kedvem lesz tőle, ha találkozunk.
Ha nincs ügynöksége, ki segít önnek az ügyintézésben?
Van egy ügyvédem, akivel a koronavírus alatt találtunk egymásra online, amikor Floridában órákat tartottam. Jön velem szinte minden Grand Slamre, segít a szerződésekben. Külön örülök annak, hogy minden partneri együttműködésem baráti alapú, és hosszú távú jó kapcsolat lesz belőle, nekem ez nagyon fontos, és ebben is nagy szerepe van annak, hogy nincs már ügynökségem. Az LMFAO-s Redfoóval (Stefan Kendal Gordy - szerk.) is máig tartom a kapcsolatot.
Azért látszik a nyitottságán, hogy nem teljesen otthon szocializálódott…
Igen, azt hiszem, rengeteget számít, hogy éltem Spanyolországban, Ausztráliában, öt évet Floridában is. Most kétlaki életet élek London és Budapest között. Főleg a floridai öt évem nyitotta ki a szememet: random emberek jöttek oda segíteni, foglaltak pályát a klubban, hogy gyere, üss itt, otthon meg sokszor vadászni kell, hol tudok edzeni.
Más a szemlélete a mérkőzések után is, mint sok magyar sportolónak. Az év elején Brisbane-ben történt, hogy Jessica Pegula egy meglepő vereség után lapunknak adott egyéni interjúban rendkívül pozitívan nyilatkozott. Az ön hozzáállása is erre hajaz, a vereség után sem keseredik el, nem veszi magára a negatív kommenteket.
Az a véleményem, hogy persze, maximalisták vagyunk, jól akarunk szerepelni… De összességében véve hány játékos tenné össze a kezét azért, hogy a legnagyobb tornákon játszhasson, úgy éljen, mint mi? Éjjel-nappal dolgozunk, sok mindenről lemondunk, de nem mindenki jut el idáig. Mi is emberek vagyunk, nem minden sikerül úgy, ahogy feltétlenül szeretnénk. Ha a nagy képet nézem, ez a világ egyik legnagyobb versenye, a szüleimmel is beszélgettünk róla, hogy persze, kapom otthonról a kritikus üzeneteket, de ezt olyanok írják, akik a kanapéról, chipsszel a kezükben fanyalognak, és írják le azt, hogy lúzer vagyok, mert kettő nullára kikaptam. Büszkének kellene lenniük rá, hogy ilyen szintre eljutottunk elég kevés segítséggel, gyengébb szponzori háttérrel, mint egy amerikai, francia vagy angol játékos. Most, hogy az angol szövetségnél készülök, látom, mennyire más a rendszer ott, összehasonlíthatatlan azzal, ami otthon van. Talán ha látnák az emberek, mennyi meló van ebben, együttérzőbbek lennének. Van, hogy valami nem úgy jön össze, ahogy terveztük, de akkor sincs tragédia, tovább kell lépni.
Hogyan tudja ezt így kezelni?
Alapból nyitott ember vagyok, szeretek tanulni, nem szeretek viszont rágódni dolgokon. A pszichológusom ebben nagyon sokat segített. Rengeteg sérelmem volt, a szövetségben, ifjúsági játékosként nem voltam szupersztár, nem játszottam junior Fed-kupát sem, nem voltam kiválasztott gyerek. De imádtam teniszezni, és mindig mentem tovább, csináltam, amit szeretek. A bántó dolgokon túl kellett tennem magam, nagy szintlépés volt, hogy ezt feldolgoztam. Eljutottam oda, hogy csak magam miatt csinálom, imádom a sportot, a munkám a hobbim. A lelkiismeretem tiszta, mindent megteszek, megvannak a lemondások, a munka. Hogy mi lesz az eredmény a pályán, nem mindig rajtunk múlik. Minek sírjak, amikor a jövő héten jön a következő torna, és a következő lehetőség?
