Az elszámoltatás kérdése mindkét politikai oldalon húsbavágó, hiszen az újonnan jöttek programjában a korrupció felszámolása, a magántulajdonná átügyeskedett közvagyon, vagy egyszerűen csak a törvénytelen eszközökkel véghezvitt vagyonosodás leállítása központi helyet tölt be. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor egy hét távollét után éppen ebben a személyét és családját is közvetlenül érintő kérdésben nyilvánult meg a Védvonal elnevezésű kampány elindításával.
Magyar Péter és kormánya eddigi legnagyobb próbatétele előtt áll. Nem hátrálhat és nem vallhat kudarcot abban a két ügyben, amikben azonnali változást ígért: a korrupciós háttérhatalom megdöntése, köznyelvi formájában az elszámoltatás, valamint az uniós pénzek hazahozatala ügyében. Azért sem, mert a jogi és politikai vonatkozások itt viszonylag jelentéktelenek ahhoz képest, hogy mindkét esetben csillagászati összegek visszamentéséről van szó, melyek nélkül a párt összes többi programja megvalósíthatatlan. Végül azért sem mutatkozhat tehetetlennek az elszámoltatás ügyében, mert mindenek előtt ezen a területen kell bizonyítania, hogy különbözik a rendszerváltás utáni többi kormánytól.
Lomnici Zoltán és a Fidesz többi képzett jogászai most megpróbálhatnak lecövekelni a jogi részleteknél, Védvonal címén kampányolni is lehet az elszámoltatás ellen, de a propaganda oldalon sok sikerre ne számítsanak. A hatalom birtokosai által elkövetett bűncselekmények, vagyis annak bizonyítékai, hogy a párt vezetői, családjaik és potentátjaik csakis közpénzek egymásnak való osztogatása útján juthattak vagyonokhoz, naponta bővülnek, és már eddig is ordítóan látványosak voltak. Néhány példa a többszáz közül.
Juhász Péter egy évvel ezelőtt mutatta be azt a közel 1,7 milliárd forintnyi euróért vásárolt és a bevált gyakorlat szerint más kormányemberek nevére írt olaszországi nyaralót, amely egy olasz lap szerint valójában Orbán Viktor tulajdona. Ha ez igaz, ami remélhetőleg hamarosan kiderül, akkor az is gyanítható, hogy a miniszterelnök saját fizetését azért emeltette meg legutóbb havi 7,8 millió forintra, hogy utólag az efféle kiadások, amilyen a varesei villa megvásárlása volt, igazolhatók legyenek. Ám azt az 1,7 milliárd forintot hiába osztjuk el a ténylegesen kézhez vett nagyjából ötmillióval, még így is az jön ki, hogy 35 évig kellett volna a teljes fizetését erre az egyetlen ingatlanra költenie, ha azt valóban ő vásárolta volna meg.
És persze a tényleges vagy névleges tulajdonosok jövedelme sem tette volna lehetővé ekkora összeg kifizetését.
Ugyancsak Juhitól értesült a közvélemény arról, hogy a rezsim kettes számú vezérfigurája, Kövér László számára a Hargita megyei Tibódon 2021-re felépült egy úszómedencés luxusvilla. Kövér azt állította, hogy sohasem járt ott, és az ingatlan formailag vagy ténylegesen kabinetfőnökének tulajdonában volt. Hetekig folyt akkoriban a diskurzus a pompás ingatlan tulajdonjogairól, szinte feledtetve a döntő fontosságú körülményt, hogy ilyen értékű vagyontárgy beszerzése sem a házelnök, sem a kabinetfőnök jövedelméből nem lett volna megoldható, tehát valahol valakik ez esetben is loptak és csaltak, hiszen még a családtagok által nyújtott kölcsönökről is rendszeresen kiderült, hogy közpénz eredetűek.
Az illetéktelennek nem nevezhető beavatkozások szükségességére utaló példák még hosszan sorolhatók lennének. Maradjunk annál, hogy Lázár János 46 ingatlanának eredete és értéke egyelőre felbecsülhetetlen, ezért esetében a Vagyonvisszaszerzési Hivatalra is sokhónapos kemény munka vár, és csak ezt követheti bírósági eljárás. Mint az esetek többségében, ezügyben is csak annyi bizonyos, hogy ilyen vagyon nem származhat a közhivatalnoki fizetésből, csakis a családtagok és pajtik számára szignózott, majd ilyen-olyan formában visszakapott közpénzekből. És hogy az érintettek védekezése, ha nem is meggyőző, de legalább nem humortalan, az Szijjártó Péter külügyminiszter érdeme, aki állítása szerint sosem beszélt a saját feleségével arról, honnan és miként került egymilliárd körüli összeg a családi kasszába.
Ha a leköszönő pártelit pénzügyeiről idézett tényeknek és vélekedéseknek csak a fele igaz, akkor veszett fejsze nyelét fogják, amikor jogászaikkal, a Védvonal megszervezésével, iratmegsemmisítőkkel, vagy a maradék hívők utcára vezénylésével próbálják meghiúsítani az elszámoltatást. A Fidesz propaganda fenyegetéseit, hogy tömegtüntetésekkel erősítik meg Védvonalat, az új hatalom nem veheti félvállról, mert megmaradt apparátusukkal párszáz, esetleg párezer embert még utcára tudnak küldeni. De
a Tisza párt győzelmét ünneplő százezrek látványa, valamint az igazságos elszámoltatás égető szükségessége arra enged következtetni, hogy a Védvonal gyorsan áttörhető,
hogy az esetleges zavargások megfékezésére még az Orbán által létrehozott TEK is alkalmas.
Így aztán a Tisza és a Fidesz talán utolsó csörtéjének legvalószínűbb kimenetele mégiscsak a magántulajdonná átügyeskedett közvagyon jelentékeny részének visszaszerzése lehet.
A szerző újságíró.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
