Múlt péntek reggel hatalmas robbanás rázta meg a Mol Petrolkémia – az egykori TVK – tiszaújvárosi telepét. A lakossági fotókon lángoszlopok és mindent beterítő füst. A gyanú szerint az Olefin-1 nevű egység újraindításakor egy pirogázbenzin-vezeték robbant fel. A tüzet egy óra alatt eloltották.
Az olefinüzem a finomítóban – leginkább Százhalombattán – gyártott, nafta nevű vegyipari benzinből készít műanyag-alaptermékeket. Értsd: nélküle nincs zacskó, fólia, palack, tömlő, cső, tartály, kanna, doboz, flakon, kupak, műszál stb. Egy mérnöki műremek.
Mégse ér fabatkát se, ha emiatt kell meghalnia egy 37 éves, kétgyermekes családapának. De kilenc további Mol-dolgozó is megsérült; négyük súlyosan. Talán benne van a pakliban. Talán valaki „csak” nem húzott meg egy csavart. Mégis, egy mégoly remek üzemnek leginkább a hibaszűrésben, sőt a hibaszűrés hibaszűrésében, az ellenőrzések értő korrekcióiban kellene remekelnie.
E szempontból a Mol állapota mind aggasztóbb. Tavaly október végén a százhalombattai finomítóban csaptak fel a lángok. Bár ott senki se sérült meg, a cég máig adós a vizsgálati eredménnyel. Igaz, a szándékosságot és a gondatlanságot már kizárták. Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató mostani, tiszaújvárosi szavaiból is csak annyi derül ki, hogy bár eddig is mindent megtettek, mostantól még inkább mindent megtesznek a biztonságért. És vizsgálódnak.
Kérdés, Magyarország legnagyobb cégénél egy éven belül két ekkora baleset nem utal-e már rendszerhibára. Nincs-e összefüggés a folyamatos költségcsökkentések – pardon: hatékonyságjavítások – és a Fidesz-közeli alapítványi tulajdonosok megjelenése óta ugró osztalék között? És tabu marad-e az elnök-vezérigazgató szerepe?
Márpedig egy értő korrekció, a további robbanások elkerülése végett, itt is szükségesnek látszik.