Nem tudom, mekkora hullámokat ver a Népszava nyomtatott formájának kiiktatása a közéletből, félek, hogy nem túl nagyokat. És nem pusztán azért félek, mert a Népszavánál dolgozó kollektíva nem ezt érdemli, és bár a 444.hu írása alapján megérdemeljük a sorsunkat, fulladjunk csak meg, azért az általános vélemény ennél sokkal szolidárisabb. Mert igaz: tartoztunk a Mediaworksnek, igaz, hogy bő két héttel korábban figyelmezettek bennünket, de azt reméltük, hogy nem fognak visszaélni az erőfölényükkel, a monopol helyzetükkel és legalább elfogadják a tárgyalási kezdeményezésünket, illetve azt a szabad szemmel is jól látható összeget, amelyet első lépésként felajánlottunk. Nem így történt, leveleinkre még csak nem is reagáltak, amiből arra következtetünk, hogy nem üzleti szempontok vezették a céget; a döntést valahol más szinten hozták meg. És ez a döntés: a Népszava elpusztítása.
153 év.
Ennyi ideje létezik a Népszava, és számtalan történelmi helyzetben akarták elpusztítani. Sikertelenül. Sikertelenül, mert az olvasók mindig megvédték. Szükségük volt ugyanis arra a szociáldemokrata hangra, a baloldali gondolatokra, amelyeket ez az újság közvetített. Azt hittük, újkori demokráciánkban ilyen veszély nem fenyeget bennünket, bár a Népszabadság kinyírása, a nyomdák és a terjesztés fideszes bekebelezése éppenséggel fenyegetően is hathatott volna a szerkesztői gárdára. De végül is megmaradtunk, igaz állami hirdetéseknek is köszönhetően. A döntő azonban változatlanul az olvasók kitartása volt, hogy a nehezített pályán is előfizették, vásárolták a Népszavát. Most ezt az utat, ezt a lehetőséget vágta el a Mediaworks. Hivatkozhat ugyan üzleti okokra, a tartozásra, a mód azonban fényesen bizonyítja, hogy a valódi ok nem ez volt.
Hiába köszöntött ránk, hisszük, hogy így lesz, egy demokratikus rendszer, egy szabad levegőt árasztó kormányzat, a fideszes monopol helyzet megmaradt. Megértjük, ha az új kormány nem tudott még ehhez a területhez hozzányúlni, azt azonban m ár kevésbé, hogy reakció nélkül hagyta, hagyja ennek a 153 éves lapnak a beszántását. Mi azt hittük, és nem önös érdekek alapján, hogy a Népszava kulturális érték, ez a 153 év a magyar történelem része, és talán megőrzendő, megvédendő, érdemes kiállni érte, mellette.
Tévedtünk volna?
Tévedünk akkor, amikor kulturális értékről beszélünk? Tévedünk, amikor azt hisszük, a Népszava ugyanúgy a történelmünk része és mint ilyen, egy magára valamit adó nemzet, illetve annak vezetése nem nézheti tétlenül, ha egy elbukott politikai rendszer még magával rántja, a történelem, a közös történelmünk szemétdombjára hajítja? Igenis állítjuk: a Népszava büszke lehet a saját múltjára, de a jelenére is. Az elmúlt gyászos tizenhat évben is tette a dolgát, újságírói kiálltak a rendszerváltás mellett, és ez nem pusztán utólagos mosakodás, tessék visszalapozni másfél évtized írásait. Tudtuk, hogyne tudtuk volna, hogy ha végre egyszer sikerül elzavarni az előző rendszer képviselőit, a Népszava nehéz helyzetbe kerül. Azt azonban nem gondoltuk, hogy ennyire…
Még csak két nap telt el nyomtatott Népszava nélkül. Még van esély a folytatásra.