Furcsa kettősség jellemzi most a Magyar Nemzeti Bank helyzetét. A forint március óta hét százalékkal erősödött. Nem váltak be azok a jóslatok, amelyek ezt a folyamatot csak átmenetinek tekintették. Az infláció jelenlegi helyzete sem ad okot aggodalomra, bár itt arról sem szabad megfeledkezni, hogy a "szép számok" még az előző kormány piacbefolyásoló akciójának köszönhetőek. Az egy esztendőt megélt árrésstop és az üzemanyagok védett ára nem a valódi helyzetet tükrözi.
A 2026. évi költségvetés valódi helyzete a pár hetes Tisza-kormány előtt is éppen csak körvonalazódik: a NER által idén kiszórt tízmilliárdok mértékének leltárba vétele még tartogathat kellemetlen meglepetéseket. Ugyanakkor a geopolitikai folyamatok nem rózsásak, a közel-keleti feszültség három hónapja felborította a világgazdaság egyensúlyát, a kőolaj- és a nyersanyag árak kilőttek, ugyanakkor ma még kezelhető mértékűnek látszanak. Az MNB döntéshozatali lehetőségeinek kettősége abból adódik, hogy míg az uniós pénzcsapok megnyílását, és a következetes költségvetési politikát követően a gazdaságunk tartós növekedési pályára állhat, addig a globális kockázatok csökkenése bizonytalannak látszik..
Ebben a helyzetben a Magyar Nemzeti Bank jobbnak látta, ha nem változtat a 6,25 százalékos alapkamaton, de az aligha kétséges, hogy a Monetáris Tanács júniusi ülésén már beindul a csökkentési ciklus.
Mindez nem független a hazai politikai klíma javulásától sem. Az új kormány határozott lépései a megelőző 16 esztendő machinációinak felszámolása érdekében közbizalmat élveznek. Régen voltak arra példa, hogy a kormány és az Magyar Nemzeti Bank viszonyát nem a politikai indíttatású háborúskodás, üzengetés hanem a szakmai alapokon nyugvó együttműködés jellemzi. Mind a két intézmény végzi a maga dolgát, az óvatosság jegyében.