Balásy Gyula eljátszotta élete nagy szerepét a melodráma műfajában, amikor cégeit felajánlotta az államnak. A visszhang nem maradt el, és mindennek mondható, csak pozitívnak nem. Pedig ha – Bocskaival szólva – „a dolgot őt magát nézzük”, az nem is olyan nagy butaság. Balásy arra hivatkozott, hogy nem szeretné látni cégbirodalma összeomlását és az általa foglalkoztatott ötszáz ember munkahelyének elvesztését. Mármost ez a veszély valamennyi emblematikus NER-cég esetében fennáll, méghozzá a Balásy-birodalomnál sokkal nagyobb értékben és sokkal több munkahelyet érintve.
A választási eredmény egy hónap elteltével is brutálisan meglátszik az érintett cégek értékének zuhanásában és várható működési körülményeik romlásában. Ez legjobban és legegyszerűbben a tőzsdén jegyzett NER-cégek esetében követhető. A birodalom „ékköve”, a Mészáros Lőrinc többségi tulajdonát képező (és magát az ország második legnagyobb bankjának és az OTP versenytársának láttató) MBH Bank Nyrt. árfolyama az egy évvel ezelőttinek a harmadán vegetál (ez alatt az OTP árfolyama csaknem megduplázódott). A Mészáros-birodalom zászlóshajója, az Opus Nyrt. árfolyama ez idő alatt feleződött.
A Jászai Gellért többségi tulajdonában lévő 4iG Nyrt. árfolyama a tavalyi csúcshoz képest 60 százalékot veszített értékéből.
Az új kormány még meg sem alakult, amikor már érdekes „informális” hatások látszottak a legnagyobb tőzsdei cégek osztalékpolitikájának hirtelen változásában. A MOL és a Richter őszre halasztotta a már megállapított osztalék kifizetését, de mindegyiken túltett a már említett MBH Bank, amelynek igazgatósága „varázsütésre” az áprilisi éves közgyűlés napján visszavonta az osztalékfizetési előterjesztését – mit tesz Isten, egy olyan igazgatósági tag javaslatára, aki amúgy az Opusnál tölt be vezető posztot. Az pedig szerintem végképp nem vet jó fényt a bankra, hogy elnök-vezérigazgatója ezt a hitelezés bővítésével és közelebbről nem részletezett akvizíciós vágyakkal indokolta, miközben a bank tőkemegfelelési mutatói a jelenleginél sokkal nagyobb összegű hitelezést is lehetővé tennének, ha lenne kihelyezhető betétállománya. (Ennek a banknak a tavaly decemberi részvényjegyzési akciójával összefüggésben szerintem tiltott árfolyambefolyásolás gyanúja is felmerülhet, de ez már nem ennek a cikknek a témája.)
Balásy jól látta, hogy a NER-hátterű cégekre – profiltól függően – a NER hátszelének megszűnésével és az ellenszél ébredésével vagy hirtelen összeomlás, vagy lassú kimúlásba torkolló stagnálás vár. Utóbbit a 2015. évi „G-napot” követő „Közgép-effektussal" jellemezném. Az ilyen cégek fő tulajdonosaira nem vár fényes gazdasági jövő. A sok éve készülő gazdaglistákban szereplő vagyonokat a tulajdonolt cégek értékéből számolják, aminek alapja tőzsdei cég esetében az árfolyam. Már az eddigi folyamatok alapján vélelmezhető, hogy Mészáros Lőrinc vagyona több száz milliárddal csökkent, és a 2026-os gazdaglistát talán már nem is ő fogja vezetni.
Az előző folyamatoknak azonban sok olyan vesztese van, akik nem voltak részesei a politikával összefonódó NER-maffiának. Ők egyrészt az adott cégekbe fektető kisrészvényesek, másrészt ezen cégek munkavállalói. Persze lehet mondani, hogy minek fektettek NER-cégbe, és minek vállaltak ott munkát.
Ami bizonyos: a „hátszél” megszűnése még külön restrikció nélkül is a piac kiszáradásához, a túlárazási lehetőségek eltűnéséhez és az állami támogatásokkal történő érdemtelen gyarapodás halálához vezet, marad viszont a nagybetűs piac. Szokták mondani, „innen szép nyerni”, de erre nem fogadnék nagy összegben. Így várhatóan a NER-cégek jövedelmezősége nagyot romlik, vagy akár meg is szűnik, ebben az esetben pedig a tulajdonosoknak csekély vagy semmilyen hasznot nem hajtanak. Végső pénzkivételi lehetőségnek marad az eredménytartalék – már ahol van. Az ezt esetleg követő tőkeleszállítás már a lassú kimúlás tünete. Azaz ezek a cégek előbb-utóbb holt tőkévé válnak, ami van, de nem hoz jövedelmet a tulajdonosainak, mint egy lakatlan, egyre romló állapotú ingatlan.
Az előzőkben bemutatott folyamatból kitűnik, hogy a példaként említett (és még sok más) cég értékét jelenleg a rajta koloncként függő nagytulajdonos NER-oligarcha húzza le. Nem kell tőzsdegurunak lenni ahhoz, hogy elképzeljük, mekkorát emelkedne
az MBH Bank vagy az Opus árfolyama, ha Mészáros Lőrinc – követve a „Balásy-iskolát” – felajánlaná tulajdonrészét az államnak – esetleg „szabad elvonulásért” vagy más kompenzációért cserébe.
A korábbi években a cégekből kivett – okkal feltételezhetően nem is Magyarországon pihenő – százmilliárdok révén nem jutna koldusbotra, viszont az állam az ilyen megtért pentitók révén ezermilliárdokkal gazdagodna (csak az MBH Bank saját tőkéje 1269 milliárd forint, amelynek nagyobb része Mészárosé).
Idekívánkozik – mintegy széljegyzetként – Simicska vagy Spéder esete. Persze az így állami kézbe jutott tulajdontól az államnak a legsürgősebben meg kellene szabadulnia, a legszélesebb körű, átlátható privatizáció (tudom, nekem is gusztustalan, lejáratott fogalom) útján. Ez tőzsdei cég esetében pofonegyszerű lenne. Ezt nevezném a reális restitúció startjának. És gondoljunk arra, hogy a leírt folyamat nem is Balásy találmánya. Emlékeznek még a KESMA létrejöttére?
A fentiektől függetlenül a tervezett Nemzeti Vagyonvisszaszerzési Hivatal persze nélkülözhetetlen. És a fentiek nem azt szuggerálják, hogy a múlt disznóságai némi önkéntes vagyoni áldozatért cserében feledésbe merüljenek. Csak gondoljunk bele, amint két évtizedre visszamenően vizsgálni kezdik egyesével a szerződéseket. És egy esetlegesen túlárazott szerződésből származó következmények – persze jogszerű eljárást feltételezve – elsőként a jogalap nélkül gazdagodó céget, másodikként ezen cég operatív vezető tisztségviselőit érintik, a tulajdonos felelősségének számszerűsíthető megállapítása azonban igazi jogi bravúr lenne – az átfutási időről nem beszélve.
Úgyhogy remélem, Balásy csak az első, de nem az egyetlen fecske lesz. Így nemsokára az is kiderül, mennyire kell komolyan venni azokat a publikációkat, amelyekben a Mészáros Csoport vagy Opus-elnökként Vida József azt sugalmazta, hogy nincs itt semmi látnivaló, business as usual, és ők több tízezer munkavállalóért valamint azok családjaiért éreznek felelősséget.
A szerző mérnök-közgazdász.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
