„Nem felejtünk, nem hallgatunk, nem hagyjuk”

Az emlékezet nem egyszerű múltidézés, hanem élő közösségi erő: megtart, összeköt és irányt mutat – hangsúlyozta meghívójában Az Élet Menete Alapítvány. Akadtak szabadtéri rendezvények, amelyeket a várható rossz időjárás miatt elhalasztottak, a holokauszt áldozataira emlékező Élet Menetét azonban megtartották vasárnap délután.

Budapesten a nap nagy részében zuhogott, de a délutáni órákra elállt az eső. A szél viszont feltámadt. A körülmények miatt a szokásosnál kevesebben, nagyjából ezren gyűltek össze az Országház közelében, a Cipők a Duna-parton emlékműnél.

A résztvevők innen a Carl Lutz rakparton az Embermentők emlékművéhez vonultak. Az emlékművet – Kelemen Zénó nonfiguratív alkotását – Az Élet Menete Alapítvány 2020 nyarán állíttatta a volt csillagos házak közelében, hogy kifejezze köszönetét és tiszteletét „minden olyan Igaz Embernek, magyarnak és külföldinek egyaránt, aki a II. világháború idején élete kockáztatásával, esetenként feláldozásával mentette az üldözötteket”.

Grósz Andor, Az Élet Menete Alapítvány kuratóriumi elnöke és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) vezetője beszédében külön köszöntötte Vitézy Dávid közlekedési minisztert, Karácsony Gergely főpolgármestert, Maya Kadosh izraeli nagykövetet és a menethez csatlakozott roma szervezetek képviselőit. A cigányság vészkorszakbeli szenvedése máig nem kapott méltó helyet a köztudatban, és napjainkban is számos formában, minden szinten találkozunk a cigányellenesség megnyilvánulásaival – kifogásolta.

Emberi mivoltukból kivetkőzött nyilas hordák lőttek válogatás nélkül férfiakat és nőket, gyerekeket és időseket a jeges Dunába – utalt az Élet Menete útvonalára Grósz Andor. A közeli nemzetközi és a pesti „nagy gettóba” zsidók tízezreit kényszerítették. Megemlékezett azok bátorságáról is, akik életük kockáztatásával segítettek másokon. Nem rajtuk múlott, hogy oly kevesen voltak: kevesen a gyilkosokhoz, kevesen a közönyhöz képest.

Grósz Andor beszélt arról is, hogy közel ötven családtagját pusztították el Auschwitzban.

– jelentette ki. Nem szabad engedni, hogy a csend, amely egykor hangosabb volt a kiáltásnál, újra elborítsa ezt a hazát, hogy a feledés győzzön, hogy a gyűlölet újra gyökeret verjen.

Nem feledhetjük – tette hozzá Grósz Andor –, hogy nyolcvankét évvel ezelőtt Magyarország saját polgárait küldte a halálba. Néhány hét leforgása alatt mintegy 450 ezer embert hurcoltak el, legtöbbjük soha nem tért vissza. Ez a veszteség nemcsak a zsidó közösség, az egész ország vesztesége volt.

A világ ma sem mentes a gyűlölettől. Az antiszemitizmus új formákat ölt, új csatornákon terjed. Izrael állama évek óta folyamatos fenyegetettségben él – hívta fel a figyelmet. Fontos kiállni Izrael mellett, amely a zsidó nép kollektív biztonságának záloga.

Grósz Andor számára ennek a napnak az üzenete egyszerű és kristálytiszta: „nem felejtünk, nem hallgatunk, nem hagyjuk”. Azaz: nem hagyjuk, hogy a gyűlölet újra teret nyerjen, nem hagyjuk, hogy a mártírok emléke elhalványuljon, nem hagyjuk, hogy a közöny felülírja a felelősséget.

Maya Kadosh izraeli nagykövet is egyértelművé tette, hogy korunk antiszemitizmusa és az ellene való küzdelem nem választható el Izrael létezésétől. A holokauszt a legszörnyűbb bizonyítéka annak, mi történik, amikor a zsidó nép nem képes megvédeni magát.

Karácsony Gergely szerint le kell számolni azzal a hamis illúzióval, hogy a holokausztot a „németek csinálták” a zsidókkal. Nem: a magyar holokausztot a magyar állam követte el magyar állampolgárokkal szemben. A relativizálás és az emlékezés nem fér meg egymás mellett.

– figyelmeztetett a főpolgármester. Közös kötelességünknek nevezte a közbeszéd újrafogalmazását, hisz a gyűlöletkeltésre alkalmas szavak még mindig velünk vannak. Kezdhetnénk például azzal – javasolta Karácsony Gergely –, hogy „soha többet nem mondjuk se magunkra, se másokra, hogy mi vagyunk a nemzeti oldal”. A nemzeti oldal ugyanis mindannyian vagyunk: mi, magyarok.

A roma ellenállás és bátorság napja

Dancs Mihály, az országos roma önkormányzat új elnöke se hagyta szó nélkül, hogy a Mi Hazánk képviselői kivonultak a parlamenti ülésteremből, amikor a magyarországi romák himnuszát is előadó sükösdi tamburás gyerekek játszani kezdtek az Országházban. Bár a Mi Hazánk azt állította, hogy a kivonulásnak semmi köze nem volt a gyerekek (egy részének) roma származásához, Dancs Mihály nem fogadta el a magyarázatot. Szégyenteljesnek nevezte az akciót: a Mi Hazánk politikusai szerinte a gyermekek zenéje, roma fiatalok származása és jelenléte ellen tiltakoztak.

A roma elnök közleménye szombaton, május 16-án jelent meg. Ma azokra a roma hősökre emlékezünk – írta –, akik 1944. május 16-án az auschwitz–birkenaui cigány családi táborban szembeszálltak a náci terrorral és fogvatartóikkal. Bár ennek a történelmi eseménynek egyes részletei ma is viták tárgyát képezik, egy dolog vitathatatlan: ez a nap a roma ellenállás szimbólumává vált.

Május 16-a arra emlékeztet bennünket – rögzítette Dancs Mihály –, hogy a gyűlölet, a kirekesztés és a rasszizmus soha nem a múlt lezárt fejezetei, hanem olyan veszélyek, amelyek újra és újra megjelennek.