Hétfőn este Magyar Péter nyilvános – értsd: élőben közvetített – tárlatvezetést tartott a Karmelita kolostorban, amely ugye Orbán Viktor és szűkebb kormányzati csapatának nyújtott otthont, teljes elzártságban. A műsort legalább nyolcvanezren nézték, és győződhettek meg arról, hogy milyen pompa vette körül az obsitos miniszterelnököt. A látvány letaglózó volt, még akkor is, hogy fogalmam sincs arról, milyen körülmények veszik körül, úgy általában az európai kormányfőket. De akármilyenek is: ez a Karmelita-kényelem csak arra volt jó, hogy kielégítse Orbán, igencsak magasra szökött igényeit; a kép csak az ő a kivagyiságát, a mértéktelen pénzszórását igazolta vissza. Hogy úgy kezelte mindannyiunk közös pénzét, mintha kizárólag a sajátja lenne.
Jó döntést hozott Magyar, hogy nem költözik oda; magának a hétfő esti prezentációnak is ez volt a célja – bemutatni a mértéktelen és féktelen pazarlást, illetve a távozó miniszterelnök valódi jellemét. Vagyis azt, hogy pont az általa hangoztatott puritanizmus állt tőle a legmesszebb, amit, amúgy – az utólag - oda építtetett hatalmas erkély igazol talán a legjobban. Merthogy imádta oda kivinni vendégeit, és megmutatni: ott fekszik a lábai előtt a város. Budapest, ily módon, az övé, noha vidékről érkezett, de maga alá gyűrte. És talán azt is szimbolikusan értelmezhetjük, hogy elsőként éppen ez a város lázadt fel ellene, bizonyítva, hogy lakói nem tűrik az önkényurakat. Aztán pedig jött szép sorban az összes város, április 12-re pedig lényegében az egész ország. Hogy ez ténylegesen meglepetésként érte a Karmelita távozó urát, nem tudom, azt azonban látom: a hatalom elvesztését, a pompa mulandóságát nagyon rosszul viseli. Mert, és ez is kiderült a tárlatvezetésből, az ő bibliája a hatalom imádata volt, amelynek birtoklásából a szélsőjobb vált az ő igéjévé. Ez lett Orbán vadhajtása.