Mindehhez jókora LED-fal is társul. Nem hátrány egy show-műsornál, ha gazdag a kiállítása, hátha még fantáziadúsan ízléses is. Revü szegényesen kiállítva kínos. És akár tagadjuk, akár nem, a revü régóta keveredik a cirkusszal, varietékben, de akár óceánjáró luxushajókon is. A Mirázsból gyönyörű palástokra, csillogó ruhákra emlékszem, és szerencsére csillogó szemekre is, olyan sugárzó tekintetekre, amelyek az artistákból áradnak. Sok a lelkesült fellépő a tatárföldi Kazanyi Állami Cirkusz produkciójában. Van például egy különös légtornászszámuk, amiben a fogó ember lejjebb helyezkedik el, mint akiket el kell kapnia. Ez nem mindennapos, de nem ez ragadott meg igazán, hanem a játékosságuk. Ahogy lerí róluk, hogy imádják ezt az attrakciót csinálni, még kicsit mókáznak is a magasban. Érzékelhető, hogy a számot magasabb kupolájú cirkuszra tervezték, ezért a hálót már annyira a nézők fejéhez közel kell kifeszíteni, hogy akár bele is verhetjük a kobakunkat. Csökkent az artisták mozgástere, de ők láthatóan szabadnak érzik magukat, szárnyalnak. A cirkuszfesztiválra érkezett amerikai légtornászok artistateljesítménye sokkal jobb volt, ketten is csináltak hármas szaltót. A mostani „röpdösésben” viszont annyi lélek, öröm van, hogy bizony ezt szeretem jobban, miközben a másik szakmai szempontból sokkal erősebb.
Mind fontosabb a cirkuszban a viselkedésmód, a színészi teljesítmény. Ezért is ragadott meg leginkább az, amikor Grebenkin Ivan és Ivacheva Alina gumikötélen, azaz gurtnin a levegőbe emelkedett. Szerelem a légben, már-már cirkuszi közhely. De ők amellett, hogy igen nehéz kunsztokat csinálnak, úgy néznek a másik szemébe, olyan áhítattal és szorosan ölelik meg egymást, hogy Rómeó és Júlia szinte kismiska hozzájuk képest. És ez gyönyörű! Valószínű, hogy ez nem is színészi teljesítmény, hanem színvalóság.
Ezt az odaadást nem érzem a lovas szabad-idomításon, ezért nem is kedvelem. A szépséges paci nem szívesen csinálja, amit az idomár, Gaiazov Salikh előírt neki. Nem közösen játszanak, mindketten izzadságosan teljesítenek. A lovat többször böködni kell, lefeküdni pedig végképp nem akar, aztán csak muszáj neki. Ez így nem jó, észleli a közönség is, nincs is utána nagy taps. Az ún. dzsigitet követően viszont óriási az ováció. Ebben szélsebesen, tényleg lóhalálában nyargalnak a mutatós mének, nem tudom, hogy ez amúgy jó-e nekik, nekem látványban remek, ahogy az artisták bámulatos tempóban pattannak le-föl a lovakra, vágta közben kúsznak át a hasuk alatt, virtuskodnak a hátukon, egyikük úgy is huzatja magát a robogó lóval a földön, hogy a feje a hátsó lábánál van. Van akinek ez imponál, van, aki szerint túlzás, de hát a cirkusz mindig játszott az életveszéllyel.
A bohócok viszont inkább a közönséggel meg egymással játszanak. Pippa és Bobby, azaz Maikhrovskaia Natalia is Kashia Giorgi összeszokott párost alkotnak, Natalia pedig még igen jelentős, karakteres személyiség is. A huncut, ugribugri, vidám kislányt adja, Giorgi pedig a rezonőr, aki fékezi, visszafogja. Van egy hasonló számuk, mint amivel Eötvös Gábor a feleségével járta a világot, majd a fia, a sajnos nemrég elhunyt ifj. Eötvös Gábor is megörökölte tőle ezt. Ennek híres, szállóigévé lett mondata, hogy „No látoood, van másiiiiiik!!!” Natalia kezd kicsattanó kedvvel zenélni egy hangszeren, amit Giorgi tiltóan rásípolva, marcona ábrázattal elvesz tőle, de előkerül egy újabb és újabb instrumentum, majd amikor ezektől is megfosztják a lányt, már kézzel-lábbal veri a ritmust, amire a vele igencsak együttérző közönséget is buzdítja. Ez a kisember győzelme a basáskodók felett, ha úgy tetszik, a művész diadala a zordon világ felett. Ezt mindenki érzi, esetleg anélkül, hogy megfogalmazná magában. Ettől is tartalmas a cirkusz, nem feltétlenül kell az ilyesmit összekötőszövegben elmondani. Azért persze az ezúttal Álomhajósnak nevezett konferanszié, Horváth Róbert mond ezt-azt, beavat például némiképp a magyarral vegyített tatár mondavilág rejtelmeibe, nem is lenne ez rossz, ha nem ünnepélyesen pátoszos hangon tenné, ami fenemód monoton. Árnyalatokat, humort, kellene vinnie a szövegmondásába. A műsor énekesnőjét Holdasszonynak titulálják, Misurák Tünde már visszatérő fellépő a cirkuszban. Tud szépen, a számokkal együttérzően énekelni. És tud szinte üvöltve, visítva, egy dal erejéig erre is volt most példa. De lehet, hogy ez szintén hozzátartozik az egész pályás letámadáshoz. Sok a meglehetősen hangos zene, és nekem sok az olyan is, ami felvételről szól, miközben rendelkezésre áll a cirkusz folyamatosan kiváló zenekara, Szakál László vezetésével. Fejes Kitty vezetésével a tánckar is rendelkezésre áll, nem feltétlen ilyen egyenletes színvonalon. Ebben a műsorban voltak olyan megjelenéseik, bizonyos számokkal együtt mozgásaik, például a Khertek Demir-Ool görgő, azaz Rolla Bolla produkciója körüli vad, elementáris tánc, amikhez gratulálok. És volt olyan nem kellő intenciójú, sárkánykígyó mozgatással vegyített, szinte tengésük-lengésük, ami önállóan nem állja meg a helyét.
Natalia a bohócságot illuzionista mutatvánnyal és kutyaszámmal is ötvözi, ritkaságszámba menően. Kutyusokat varázsol elő ládákból, és el is tünteti őket. Nem tudom mennyire szeretnek ládákban kuksolni, de amikor előkerülnek, virgoncak, fölöttébb örülnek a gazdinak, és élvezettel hancúroznak vele.
Fellépnek a háborús időket négy év óta nálunk átvészelő ukrajnai Old Circus School növendékei is, levegőkarika, illetve kézen-álló mutatvánnyal, komoly fejlődést mutatva. A gurtniszámot csináló párosból Grebenkin Ivannak is van egy lírai, lassú, merengő kézen-álló attrakciója, könyvhalom tetején. Ebben is van sok szív; szinte filozofikus gondolatok testtel való elbeszélése. Lehet, hogy ezt szánják eszmei mondanivalónak, mert ez a zárószám, a cirkusz törvényeinek némiképp ellentmondva. Aszerint a dzsigit lenne az, a végtelen temperamentumosságával, mámoros kurjongatásaival, amivel mind följebb és följebb srófolja a hangulatot. És hát a hangulat tetőfokán szerencsés abbahagyni.
A Mirázs összességében fölöttébb látványos, jó számokkal teli műsor, aminek eredeti bemutatóját, még 2025-ben, Evgeny Shevtsov rendezte, az itteni verzióját pedig Fekete Péter.
