Az egészségügyi aktivista a Szinten túl Krug Emíliával című műsorban beszélt az elmúlt évek személyes és szakmai tapasztalatairól, a magyar egészségügy szerinte már bekövetkezett összeomlásáról, valamint arról is, hogy civil, gyors segítséggel próbálná enyhíteni a legsúlyosabb ápolási hiányokat. Sándor Mária neve 2015-ben fekete ruha viselésére kérte az egészségügyi dolgozókat, hogy ezzel az egységes kiállással jelezze az egészségügy, hogy a betegellátás körülményei elfogadhatatlanok. Most pedig úgy tűnik indít egy másik mozgalmat is. Új kezdeményezése az „Én is veled táncolok”, melynek az a célja, hogy rövid idő alatt legalább 100 segítő ápolót vagy laikus segítőt vonjanak be a betegellátásba.
Terve szerint civileket képeznének olyan alapvető betegápolási feladatokra, mint a
beteg felültetése,
etetés, itatás,
alapvető higiénés segítség,
ágyneműcsere,
fizikai jelenlét és tehermentesítés az osztályokon.
Sándor Mária az adásban arról is beszélt, hogy ezek az emberek nem szakápolói kompetenciákat vennének át, hanem azokat a feladatokat segítenék, amelyek nélkül szerinte nincs emberhez méltó ellátás. Úgy látja, a jelenlegi munkaerőhiányt rövid távon csak hasonló, azonnali társadalmi mozgósítással lehet enyhíteni.
Sándor Mária szerint már az alapvető ápolási feladatok egy része is a családtagokra hárul, miközben a bent fekvő betegek emberi méltósága sokszor nem biztosított.
Szóba került az is, hogy a róla kialakult kép több ponton hamis, mert nem költözött külföldre, nem hagyta el a pályát, hanem végig dolgozott, csak sokszor más formában és más intézményi környezetben.
Beszélt arról is, hogy időnként a szakmáján kívül kellett munkát vállalnia: dolgozott például logisztikai területen, illetve más fizikai munkákban is. Ezeket a kitérőket nem kudarcként, hanem a túlélés és a talpon maradás részeként írta le.
Sándor Mária az interjúban kitért az egészségügy és a szociális szféra közötti bérszakadékra is. A saját példáján keresztül arról beszélt, hogy fogyatékosokat ellátó munkakörben, 12 órás rendszerben végzett munkáért kapott bére szerinte világosan mutatja: az ápolási feladatok jelentős része ma nem az állami rendszerben, hanem egyházi, civil és alapítványi háttérrel működő intézményekre hárul. Szerinte a magyar ellátórendszer egyik legsúlyosabb gondja a betegágy melletti munka sok helyen krónikusan emberhiányos, miközben a terhek egy része áttolódik a családokra, a civilekre és a karitatív fenntartókra.
Az interjúban külön szóba került, hogy a nyári hónapok a szabadságolások, a hőség és a személyzeti hiány miatt különösen nehezek lehetnek az intézményekben. Sándor Mária szerint nincs idő évekig várni arra, amíg egy hosszabb reform kifut, mert a betegellátás napi szinten szembesül a létszámproblémákkal. Éppen ezért a kezdeményezés sürgősségi logikával épülne fel: ha elegendő jelentkező lenne, akár már a közeljövőben elindulhatna egy olyan rendszer, amely legalább átmenetileg csökkenti az ágy melletti emberhiányt.
Hegedűs Zsolt: A betegellátás folyamatossága, az intézmények stabilitása és a dolgozók biztonsága az elsődleges az egészségügy nehéz helyzetében