„Hátborzongató, ami a kultúrafinanszírozásban zajlik”

Közleményük szerint megdöbbentette önöket a héten nyilvánosságra került, 17 milliárdos Nemzeti Kulturális Alap (NKA) kifizetés. Hasonló gyakorlatról nem érzékeltek semmit az elmúlt években?

Azt éreztük, hogy az NKA működése nem olyan, mint amilyen akkor volt, amikor többek között még Márta István (a szövetség tiszteletbeli elnöke – a szerk.) én is az NKA kollégium tagjai voltunk. Ekkor például a kollégiumi tagok megválasztásánál szinte az összes országos szakmai szövetségnek lehetősége volt arra, hogy delegáljon tagot. Ez a legutolsó ilyen alkalomnál leszűkült három szakmai szövetségre a korábbi például 6-8 helyett. Hozzáteszem, korábban nem volt divat az sem, hogy a kollégiumi döntésekbe akár egy miniszter is belenyúljon. Tehát az NKA működése valóban szuverén volt és pont a szakmai szövetségek által delegált szakmai tagok miatt nem fordult elő, hogy döntések meghozatala után azokba miniszter belenyúljon, kihuzigáljon és átalakítson – azaz kedvére garázdálkodjon.

Az NKA-nak a korábban nyitott kultúrafinanszírozási rendszerében szűkült a támogatottak köre és azt mi is láttuk, hogy a függetlenek közül például nagyon sokan maradtak ki ebből a támogatási formából. Időnként nagy ámulattal hallgattuk azokat a kultúra támogatásáról szóló beszámolókat, amik arról szóltak, hogy a különböző támogatási forráshelyek mekkora összegeket osztottak szét: mindig elcsodálkoztunk, hogy na jó az rendben van, hogy ennyi milliárd, na de hol? Visszatérő motívum volt, hogy nagy pénzekről beszéltek, viszont a valóságban, ami hozzánk, fesztiválokhoz eljutott, egészen más számot mutatott. A Közösségi Programok és Fesztiválok Kollégiuma információim szerint jobb esetben egy milliárd forintot osztott szét, de erre volt több száz pályázója, több száz értékteremtő, gyakran minimális összegekből működő fesztivál. Ettől a kollégiumtól a legjobb esetben 15-20 millió forintot kaphatott néhány pályázó, a túlnyomó többség alig néhány millió forinthoz juthatott, már ha kapott. A 17 milliárd esetén viszont látszik a nyilvánosságra került adatokból, hogy elképesztő arányeltolódások vannak az 5-10 millió forintos támogatástól kezdve az 500 milliósokig, ahol a nyertesek közül sokan megkérdőjelezhetőek.

Hankó Balázs kulturális miniszter a botrány kirobbanása után hangsúlyozta, az NKA pályázatai bárki előtt nyitva álltak, így ezek is, amelyekben ez a 17 milliárd gazdára lelt. Erről mi a véleménye?

Szemenszedett hazugság. Ezt a pályázatot az igazi szakma nem látta, nem is hallott róla.

Több fesztivál megszűnt az elmúlt években, pedig a szakma többször jelezte, a dráguló szórakoztatóipar miatt egyre nehezebben tartják magukat. Miért nem vették figyelembe a döntéshozók az aggasztó jeleket?

Alapvetően az a probléma, hogy a támogatási forma számos esetben, végül már általánosságban politikai alapon választódott ketté. Mint a tojás sárgája a fehérjétől: volt, aki kaphat, volt, aki nem. Hallottunk olyanról is, hogy más kulturális forrás esetében a miniszter előre leadta a listát arról, hogy kik nem kaphatnak. Az NKA esetében ilyenről nem tudok, ugyanakkor a pályázati elbírálást követő miniszteri kihúzásról igen. Ez a gyakorlat autokrata és a kultúrafinanszírozás esetében hátborzongató. Előre lefektették, mit várnak el, milyen értéket kell közvetíteni a nyertesnek a támogatásért cserébe. Mindez szerintem pont azt a sokszínűséget számolta föl, amit a függetlenek jelentenek, amitől maga az egész fesztivál világ érdekes volt. Ne felejtsük el, a fesztivál nem feltétlenül csak azt az eseményt jelenti, amire a nézők jegyet váltanak. A fesztivál lényege az a pár millió ember, akik a közterületeken találkoznak a kulturális eseményekkel, sőt, ha nem belépődíjas a rendezvény, akkor bele is kóstolhatnak olyan élménybe, amivel csak véletlenül találkoztak, mert éppen arra jártak, kaptak egy impulzust és legközelebb már egyenesen ide jönnek, vagy a látottak hatására elmennek színházba. A kulturális alapokon működő értékközvetítő fesztiválszervezés  óriási felelősség, mert az adott helyszínen közgondolkodást, közízlést formál, fejlesztő hatással van a helyi társadalomra, értéket, minőséget közvetít. Nem véletlenül fogott össze néhány országos szakmai szövetség (a mi szövetségünk, a Művészeti Fesztiválok Szövetsége, a Szabadtéri Színházak Szövetsége, a Folklórfesztiválok Szövetsége, és a Gasztronómiai Fesztiválok Szövetsége), hogy kidolgozzuk a fesztiválok regisztrációs minősítő programját. Azt szerettük volna, hogy a fesztiválvilág átlátható legyen, és ez alapján lehessen az NKA-ban a támogatásokkal a valóban látható, minőségi rendezvényeket támogatni. Szerettük volna kiszűrni a gagyi falunapokat, vagy az adott helyi politikai erők által megálmodott vállalhatatlan rendezvényeket. A legfontosabb cél az volt, hogy az NKA támogatásból valóban érték szülessen. 

A közleményükben jelezték azt is, hogy az NKA nem kereste a kapcsolatot a szakmai szervezetekkel.

Vártuk azt, hogy Bús Balázs ígérete valóra váljon, miszerint a szakmával beszélni kell. A kollégium tagjai közül alig van olyan, aki átlátja a fesztiválokat. A paletta sokszínű: a Veszprémfest, vagy az ifjúsági zenei fesztiválok, a Sziget kétségtelenül a „nagy minőségi fesztiválok”, ugyanakkor az Őrségben a Szerek és Porták Fesztiváljának és sok más hasonló kisebb fesztiválnak, mint kulturális értékhordozónak ugyanolyan fontosnak kell lennie, mint a nagyoknak. Az NKA részéről nem történt megkeresés a szakmai szervezetekhez, bár hozzáteszem, nem is lett volna rá szükség, ha a kollégium felállításánál gyakorló szakemberek kerültek volna oda, akik benne vannak a sűrűjében, nem elefántcsonttorony tetején ülő emberek. Sajnálatos, hogy az NKA, ami korábban egy jóízű szó volt, az utóbbi időben már csak a bosszú, harag, szemráncolás, méltatlankodás és egy kicsit a sértettség keserű fogalma lett.