Vajon van-e realitása annak, hogy Magyar Péter szeretné világossá tenni, hogy ő nem Magyar Péter. Pontosabban az a képviselő-jelölt, aki elindult Vasban Ágh Péter ellen, az nem azonos a Tisza elnökével. És ezt csak azért akarja tisztázni, mert az a Magyar nem tisztázta, nem tette egyértelművé, hogy ő valaki más, így aztán viszonylag sokan szavaztak rá, feltételezhetően tévedésből. Mert miért is kapott volna egy olyan jelölt majd' ezer szavazatot, akiknek nincs pártja, alig-alig ismerik őt, a kampányban sem látták. Indulása és eredménye a fideszes indulónak kedvezett, miáltal a tiszás pedig a második helyre szorult.
Nem állítom, hogy egyszerű feladvány ezzel a választási bizottságnak, esetleg a bíróságnak megbirkóznia, nehéz igazságos döntést hozni. Az új választás kiírása sem bizonyítana semmit, hisz az emberek a végeredmény ismeretében másként határoznának, mint előtte. Akárhogy is, mindenképpen izgalmas feladvány, legfeljebb a fideszesek számára nem az. A Magyar Nemzet szerint, amely ott ragadt valahol április 12.-e előtt, „olcsó, pitiáner marakodás az, amit Magyar Pétertől látunk”. Egyébként is, mondja a szerző, „volt egy jelentős bizonytalan, vagy tapasztalatlan választói réteg, akiket a tiszásoknak sikerült éppen időben fanatizálniuk, sokszor megengedhetetlen módszerekkel, a META által egyoldalúan felerősített ellenzéki közösségi-média kampánnyal, ingyenes bulikkal, hazugságokkal, alaptalan vádaskodással és külföldi titkosszolgálati beavatkozással.”
Nem vesztegetnék sok szót az ilyen mondatokra, legyen elég annyi: ezeket a sületlenségeket hallottuk, olvastuk a választások előtt is. Pusztán azért írtam ide ezt az idézetet, hogy jelezzem, mi mindennel akarják megindokolni a vereségüket. Pontosan azokkal az érvekkel, amelyekkel a biztos győzelmüket beharangozták. És, hát ezeket a szövegeket mindenre és mindenkire ráhúzták akkor és most is. A Magyar Nemzet szerint ugyanis minek akar „körömmel körbekaparászni” egy olyan helyet, ahol másé lett a mandátum, miért nem elégszik meg azzal a 141 képviselői hellyel, , amellyel „gyakorlatilag azt csinálhat, amit csak akar”. Ezzel szemben „nem csak lehajol az aprópénzért is, hanem...körül is dongja ez a fillért, mint húst a légy”.
Mert szerintük a „maradék húst is le akarják rágni az áldozatról”, hogy soha többé ne legyen ereje visszatérni a hatalomba.
Bevallom, nem gondoltam volna, hogy Ágh Péter jelenti a maradék húst, mindazonáltal szeretném emlékeztetni a derék szerzőt arra a 133 bátor emberre, akik a magyar emberekről rágták le a maradék húst, tették nevetségessé az országgyűlést, biztosították maguknak a kényelmes kdömtéshozatalt, fogadták el a rendeleti kormányzást, tették zárójelbe az összes parlamenti képviselőt. Igen, egyébként Ágh Pétert is, aki ezt a nevetséges pozíciót nagyon is jól viselte. Olyannyira, hogy Orbán bizalmából újra rajthoz állhatott, és igen, megkérdőjelezhető módon, de nyert. Hogy ebből miként következik a titkosszolgálat, vagy az ingyenes bulik, azt nem tudom. Azt azonban igen, hogy április 12-én este hét órakor még mindezek, számukra, kétharmados Fidesz-győzelmet valószínűsítettek.
Amúgy, csak jelzem, hogy a Orbánék eddig - "elmúlt tizenhat év" - minden fillérért lehajoltak; nem is engedtek a közelébe senki mást.