Pók, Feldobom a követ – évek óta készít a zenekar olyan dalokat, amelyek közéleti problémákra világítanak rá. Nemrég a Peti és én című szám átírásával reagáltatok Szijjártó Péter és Szergej Lavrov szoros kapcsolatára a közösségi médiában. Volt olyan közéleti téma, amiről beszéltetek volna, de végül – akár nyomás miatt – nem jutott el dalig?
Rengeteg ügy érintett minket is, még ha nem is született mindegyikről dal – de ettől még mindannyiunkat foglalkoztat a közélet a hétköznapokban. A dalszerzésben nincs megkötve a kezünk. Egyszer előfordult, hogy menedzsmenti nyomásra azt javasolták: a Peti és én című dalban a „Peti” nevet változtassuk meg inkább egy női névre – pedig az nem is rendszerkritikus szám volt. Akkor sem fogadtuk meg a tanácsot. Az első direktebb kiállásunk a Pók volt, ami miatt már koncertet is mondtak le. Ez akkor még nem volt nyilvános: a bejelentés előtt a menedzsmenttől kaptuk az információt, hogy a helyi polgi jelezte a szervezőknek, mondják le a fellépést. Hasonló történt a Feldobom a követ megjelenése után is, amikor a brüsszeli Liszt Ferenc Intézet mondta vissza a koncertet.
Tényleg érezhetően megváltoztatja a közönséget, ha közéleti témákat is feldolgoz a zenekar?
Közel három éve adtuk ki a negyedik lemezünket, előtte már megjelent a Feldobom a követ, és akkor kezdtük érezni, hogy nem csak a fiatalabb korosztály jár a koncertjeinkre. A színpadról ezt nehéz észrevenni, de személyesen is tapasztalom, hogy több idősebb ember jön oda hozzám az utcán. Azt a lemezt a 2022-es választások után írtuk (a 2023-ban megjelent IV című album – a szerk.), amikor nagyon dühösek voltunk. Szerintem azok, akik addig inkább egy későkamasz fiúzenekarként tekintettek ránk, akkor kezdtek el jobban figyelni, mert sokak dühére tudtunk rezonálni. A „mocskosfideszezés” persze nem nálunk kezdődött, de az egyik csúcspontja a tavalyi Fishing on Orfű fesztiválon volt, ahol a mi koncertünk alatt is felhangzott. Ezt megírta a sajtó, és ennek az lett az egyik következménye, hogy július óta nem játssza a dalainkat a Petőfi Rádió. A negyedik lemez megjelenése után már amúgy is kiestünk a rotációból, de nyár óta már a korábbi slágereinket sem adják.
Sok művész panaszkodik arra, hogy a választások közeledtével egyre nagyobb nyomást érez a közönség részéről, hogy megszólaljon közéleti kérdésekben. Ez a zenészeknél is kézzelfogható?
Erre nehéz általánosan válaszolni, mert minket senki, semmilyen irányból nem nyom. Vannak helyzetek, amelyekbe tudatosan nem állunk bele, mert az már túlmutatna azon, hogy kiállunk bizonyos ügyek mellett. Elmondjuk a véleményünket, de nem vagyunk politikai elemzők, és ezt a szerepet nem is akarjuk felvenni. Más zenészek helyzetéről nem tudok nyilatkozni, de szerintem ha valaki nagyon függ a rendszertől, akkor nem a közönség elvárása lesz a döntő, hanem azoké, akik foglalkoztatják – akár „titkárnőként”, ahogy arról nemrég hallani lehetett.
Gondolkodtatok már azon, mi lesz, ha nagyobb politikai változás történik?
Sokat beszélgetünk a közéletről a zenekaron belül, de érdekes módon arról kevés szó esik, hogy kinek pontosan milyen politikai preferenciái vannak. Ha nem a Fidesz lesz hatalmon, kíváncsi leszek, hogyan változik majd a beszédmódunk ezekről a kérdésekről. A jelenlegi helyzetben eléggé fekete-fehér gondolkodásra vagyunk kényszerítve – kormányváltás vagy nem kormányváltás. Egy valódi többpártrendszerben valószínűleg jobban kirajzolódnának az egyéni álláspontok is. Az viszont biztos, hogy ha változás lesz, és az új vezetés olyat tesz, amivel nem értünk egyet, arról ugyanúgy fogunk dalokat írni.
Dé:Nash: Az aktuális közhatalommal rendelkezők azok, akik több bajt tudnak elkövetni