Megszűnt a földgáz szállítása április elejétől Magyarországon keresztül Ukrajnába. Ezt ugyan egy nemrég elfogadott magyarországi törvény csak a harmadik negyedévtől tenné kötelezővé, de Orbán Viktor bejelentette, hogy mindaddig blokkol minden Ukrajnába irányuló szállítmányt, amíg tart „az ukrán olajblokád”: amíg az ukránok, úgymond, nem nyitják meg a csapokat a Barátság kőolajvezetéken.
Akadékoskodó mérnökök ugyan azt állítják, a Barátság vezeték bonyolultabb, mint egy fürdőszobai vizesblokk, nemcsak egy cső meg egy csap, hanem egy komplex technológiai rendszer, de a szakértelemre való ócska hivatkozással nem tudják miniszterelnökünket megtéveszteni. Ő látta műholdfelvételen és csak ő látta jól: Zelenszkij elzárta, és amíg nem nyitja ki, nincs gáz a számukra. A Magyarországon át érkező gáz ugyan csak az ukránok szükségletének egy tizedét teszi ki, ami könnyen pótolható Lengyelországból, de a lényeg nem is ez, hanem a következetes, határozott, magyaros blokkolás.
Megtapasztalhatták ezt az ukránok már március elején is, amikor a TEK megállította a bécsi Raiffeisen Bankból az állami tulajdonú kijevi Oscsadbankba induló szállítmányt. A rakomány – 35 millió euró, 40 millió dollár és 9 kilogramm arany – azóta is magyar földön várja a vizsgálat végét, mert erős a gyanú kormánykörökben, hogy ezt a ravasz Zelenszkij ajándékul szánta egy eljövendő ukránbarát magyar kormánynak. De a mostani kormány túljárt az eszén, blokkolta a szállítmányt, azóta már törvény is született róla.
Szóval Ukrajnának se be, se ki, mit is akar egy ilyen terrorállam – a szuverén magyar fideszes kormány bezárta országunkat.
Ezzel létrejött a történelemkönyvekből már ismert blokád, csak éppen magyar módra: nem egy ellenséges katonai erő zárt be, szigetelt el minket a szomszédainktól, megtettük ezt mi magunk.
A világtörténelem leghíresebb blokádját Nagy Péter városa köré vonta a hitleri német hadsereg: két és fél évig tartott, majd egymillióan pusztultak bele. De a leningrádi blokád furcsa módon mégis az orosz emlékezetkultúra egyik legfényesebb gyöngyszemévé vált. Mégpedig az ebben a szörnyű időben megmutatkozó szolidaritás, bajtársiasság, emberszeretet miatt. Az emberek zöldséges kerteket hoztak létre a cári pompa helyén a hatalmas parkokban, a Téli Kertben és a Nyári Kertben. A zenészek hangversenyeket adtak ingyen, a színészek játszottak – amíg meggyengült fizikumuk engedte. Tudták, a művészet, a kultúra segít az életben maradásban Szólt a rádió is, ha más nem, orosz klasszikusok dallamai hangzottak lemezekről. Az emberek hallgatták a zenét jéghideg lakásaikban, ették a fűrészporral dúsított kenyeret, és reménykedtek a túlélésben. Csecsemők is születtek ebben a vad pokolban, és voltak köztük, akik megérték a város felszabadítását. Kisgyerekként élte túl a blokádot a Nobel-díjas költő, Joszif Brodszkij, édesanyja önfeláldozó szeretete mentette meg a haláltól.
Mi magyarok persze az (ön)blokádot is másként éljük meg. Az emberszeretet, segítségnyújtás, szolidaritás megvetett szóvá vált keresztény-nemzeti kormányunk retorikai szótárában.
– Nem engedjük, hogy a magyarok pénzét az ukránoknak adják! – szól az üzenet a rádióból, a tévéből, olvasható a házfalakon. Sem az életünket, sem a vérünket, sem a pénzünket, na azt főleg nem adjuk a háborúpárti, aljas ukránoknak, akik ott lövetik magukat halálra a keleti határsorompók mögött. Magyarország vezetőinek szavai termékeny talajra hullanak országszerte.
Egy ismerős kisvárosban a nyugdíjas egyesület elnöke, lelkes Fidesz-aktivista ezt üzente társainak a szociális média útján: "Zelenszkij egy őrült háborús bűnös! Valaki likvidálja már!" Nem hiszem persze, hogy a dunántúli kisnyugdíjasok vonatra ülnek, hogy végrehajtsák "Éva néni" halálos ítéletét az ukrán elnökön. De figyelemre méltó ereje van a kormánypárti propagandának, ha ilyen visszhangot ver a magyar vidéken. A Zelenszkij és az ukránok elleni zsigeri gyűlölet elhomályosít minden mást: alacsony nyugdíjat, emelkedő inflációt, talán még a külföldön szerencsét próbáló gyerekek, unokák hiányát is.
No persze egy blokád sem tud lezárni teljesen egy területet. Leningrádba télen a Ladoga-tó jegén vitték át az élelmiszereket, amiket az egész ország gyűjtött nekik össze segítő szeretettel. Ezt nevezték az élet útjának.
A mi magyar blokádunk is ismeri a rejtett utakat, nevezhetnénk ezt akár a „szajré útjának” is. Hogy az elokvenciájáról híres házelnök, Kövér László szavaira utaljunk: „Ne hagyjuk, hogy elvegyék tőlünk, amit 16 év alatt elértünk!” Nem is hagyják. Konténerekbe csomagolva utaznak a luxusautók, az értékes berendezési tárgyak és minden mozdítható Dubaj irányába, ahol a Matolcsy család mostanában otthonra lelt. Az internetes banki szolgáltatások megteszik a többit. Nem véletlenül kerültek hirtelen magánszámlákra milliárdos cégvagyonok.
Ők elmennek és menekítik, amit megszereztek. Mi meg maradunk, kifosztva, becsapva, szegényen. Az általuk keltett gyűlölet, gondolom, marad. Csak mondják már meg nekem, kedves Fidesz-hívő nyugdíjas honfitársaim: Miért is kéne likvidálni Zelenszkijt?
A szerző nyelvész.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.