Kék olajoshordó, piros fazék, mosógépalkatrészek: az elmúlt hétvégén Bukta Imre, Szirtes János, Csurka Eszter, Rabóczky Judit és Szolnoki József képzőművészek önkéntes közreműködésével egy hatalmas fényképezőgép szobra épült meg az egri Dobó téren, újrahasznosított hulladékokból. A mű a XX. század fotótörténet egyik legfontosabb eszközét, a Leica III-at örökíti meg, amelyet a fotóriporterek és a művészi fotográfia úttörői egyaránt használtak. Az 1933 és 1957 között gyártott Leica szériával dolgoztak az Egyesült Államokba emigrált, világhírű magyar fotográfusok, André Kertész, Robert Capa és Moholy-Nagy László is.
A köztéri installáció a Mindhárom című kiállításhoz kapcsolódik. Az egri Ziffer Sándor Galériában a hétvégétől láthatók Kertész, Capa és Moholy-Nagy képei. A tárlat nemzetközi kontextusban is jó pillanatban érkezik: New Yorkban nemrég zárult Kertész-tárlat, Tokióban Capa-kiállítás nyílt. A galéria eklektikus stílusú épülete 1889 és 1893 között épült az ortodox zsidó hitközség zsinagógájaként, 1945 után a hitélet itt csak rövid ideig folytatódott. – Mindez inspirált a kiállítás megrendezésében – mondta el lapunknak a tárlat kurátora, Gulyás Gábor filozófus, esztéta. – Kertész, Capa és Moholy-Nagy mindhárman amerikai állampolgárként haltak meg, Magyarországon születtek, zsidó vallásúak voltak. Az ortodoxok úgy tartják, a zsinagóga a fény otthona. A fotográfus pedig fényképész, Moholy-Nagy fényművésznek hívta magát. Azt gondoltam: nagyon szép narratíva, hogy a fényművészek a fény otthonába térnek haza.
Gulyás Gábor kortárs hangulatú kiállítást komponált az egykori zsinagóga kétszintes terébe. A fotográfiák három formában is megjelennek: a klasszikus, előhívott, bekeretezett képek mellett plakátok és kivetítőkön látható digitális változatok is kérdéseket vetnek fel: mit jelent ma a fotó, a dokumentum, a nézőpont, a hitelesség? A bejáratnál egriek felajánlásaiból összeállított fényképezőgépfal a fotótechnika gyorsan eltűnő tárgyi világát is felidézi. – A kiállítás nem a teljes életművüket kísérli meg bemutatni, lehetetlen is volna, hanem párbeszédbe hozza őket. És azt mutatja meg: a fotótörténet nem esztétikai, hanem etikai történet – tette hozzá Gulyás Gábor.
Filozófia, művelődéstörténet, líra – a Mindhárom több mint egy fotókiállítás. „Kertész »belülről« fotózott. Szigetbecse tanította meg neki, hogy a legjelentéktelenebb pillanat is hordozhat egyetemes érvényt” – olvashatjuk André Kertész szigetbecsei fotóinál. A Kislány gidával című, 1919-ben készült budafoki képen megrendítő, ahogyan a szegénységet minden pátosz nélkül, mégis méltósággal mutatja meg. Nem sokkal arrébb Beöthy István (Etienne Beöthy) absztrakt szobrát láthatjuk – e mű gipszmintája látható Kertész Szatirikus táncosnő című képén. De itt látható a Torzulások széria két képe is. – A sorozatot Kertész az 1920-as évek végén készítette el. Mikor a fasiszták elől kiment New Yorkba, a párizsi galériása a képeket egy dél-franciaországi birtokon elásta. 1963-ban jutott eszébe, hogy készítette ezt a sorozatot. Elmentek, megtalálták, és ezzel világhírű lett, csináltak egy nagy kiállítást a MOMA-ban, Velencében pedig megnyerte a Biennálét – magyarázta a kurátor.
Kertész első világháborús és Capa második világháborús képei is dialógusba kerülnek egymással. És nem állítható, hogy Capa mindig csak a hősöket kereste volna a kamerájával. Egészen idillinek hat a Két női mentős köt a mentőautó mellett a harcok szünetében című kép, ha nem olvasnánk el a fotó datálását, amelyből kiderül, a jelenetet Capa egy rendkívül véres ütközet, a Monte Cassinó-i csata idején rögzítette. 1954-es fotójánál, amelyen egy vietnámi paraszt szánt a vízzel elárasztott földön, az út másik oldalán katonai konvoj áll, a kurátori szöveg a civil tekintetre hívja fel a figyelmet: „Miközben a politika mindig is ellenségképeket gyártott, Capa a közös emberi sorsot kereste. Ma ki az, akit ellenségként látunk, mert nem ismerjük a hétköznapjait?” A milicista halála kapcsán pedig nem az a kérdés, beállított kép-e a fotó, hanem az: csorbítja-e a kép igazságát, ha a fotográfus valóban instruálta a szereplőt?
Moholy-Nagy kísérleti fotográfiái középpontjában egy fémkeretre helyezett, számos fotóból álló installáció áll: a művész ezeket így mutatta be Berlinben, az egri tárlat előtt így volt látható Rómában is. Gulyás Gábor Moholy-Nagy életéről és művészetéről beszélve azt is felidézte, hogy a művész úgy végrendelkezett: képeiért nem kérhető kölcsönzési díj. A kilátás a Trans Bordeur szállítóhídról című képénél a kurátor arra hívja fel a figyelmet: a kép nem egy épületről, hanem a szédülésről szól. Moholy-Nagy ugyanis abban hitt, hogy „ha megváltoztatjuk a nézőpontunkat, megváltozik a gondolkodásunk is”.
Infó: Mindhárom. André Kertész, Robert Capa és Moholy-Nagy László. Ziffer Sándor Galéria, Eger, Kossuth Lajos u. 17. Kurátor: Gulyás Gábor
